Kegyetlen módszerrel ölik a vadászok az állatokat, közben a kutyájuk is szenved

Miközben a legtöbb embernek a tavasz és a kora nyár a természet újjászületését jelenti, az állatvédők számára ez az időszak egy másik, jóval kevésbé derűs jelenséget is előtérbe helyez. Évről évre reflektorfénybe kerül ugyanis a kotorékozás, vagyis az a vadászati módszer, amely során speciálisan kiképzett kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy kiűzzék vagy elfogják az ott élő vadállatokat. A gyakorlat elsősorban a rókákat érinti, de borzokkal, sakálokkal és más üreglakó fajokkal is előfordulhatnak összecsapások.

A módszer azonban régóta heves viták kereszttüzében áll. A vadászok hagyományos és szükséges vadgazdálkodási eszközként tekintenek rá, míg az állatvédők szerint olyan gyakorlatról van szó, amely jelentős szenvedést okoz mind a vadállatoknak, mind az erre használt kutyáknak. A témáról Kurunczi Norberttel, a Rókales Alapítvány elnökével beszélgettünk, aki évek óta kampányol és harcol az állatkínzó módszer megszüntetéséért.

A szuka az élete árán is megvédi a kölykeit, de a kutyák sem ússzák meg mindig

A kotorékozás kapcsán sokan csak annyit tudnak – vagy még annyit sem –, hogy kutyákat küldenek rókalyukakba a vad elejtése érdekében, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Kurunczi Norbert szerint a vadászok gyakran egy hagyományos, történelmi gyökerekkel rendelkező vadászati módszerként mutatják be a kotorékozást, amely generációk óta része a magyar vadászkultúrának. A gyakorlat lényege, hogy az erre a célra tenyésztett és kiképzett kutyákat beengedik a rókák vagy borzok föld alatti járatrendszerébe. Ezek a kotorékok gyakran összetett üreghálózatok, több kijárattal, különböző kamrákkal és katlanokkal, a kutyák feladata pedig hivatalosan az, hogy kiűzzék az állatot a felszínre, ahol a vadász elejtheti azt. Az állatvédők szerint azonban a gyakorlatban ennél sokkal többről van szó. Kurunczi Norbert úgyanis úgy látja, hogy a föld alatt rendszeresen alakulnak ki közvetlen összecsapások a kutyák és a vadállatok között – különösen igaz ez a kölyöknevelési időszakban, amikor az anyák ösztönösen védelmezik az utódaikat.

Rókakölykök alszanak odújukban

Fotó: Patrick Pleul / picture alliance / Getty Images Hungary

„A kotorékozás a vadászok szerint egy hagyományos, régmúltra visszavezethető vadászmódszer. Egyébként a Vukban is már benne volt a kotorékozás, ahol a kutyákat ugye a rókavárba beeresztik, akik a rókát vagy menekülésre kényszerítik, vagy pedig ott, a kotorékban harc alakul ki közöttük”.

Kétfajta időpontban van kotorékozás. Az egyik az, amikor még vemhes a szuka, tehát nem fialt le. Ilyenkor a legtöbbször megpróbál kiugrani a róka, és lelövik a kotorékok bejáratánál, vagy amennyiben több kutyát engednek be, akkor harc alakul ki. Amikor a szuka viszont már lekölykedzett, és a kölykei is ott vannak, akkor nem hagyja hátra a kölyköket, sőt erőteljesebben védi is őket, ezért szinte elkerülhetetlen az, hogy harcoljon a kutyákkal. Ebben pedig mind a róka, mind a kutya komoly sérülést szenvedhet

– magyarázta Kurunczi. 

A Rókales Alapítvány vezetője szerint ilyenkor sok esetben az állatok kínszenvedésével és pusztulásával végződik a találkozás. Az állatvédő és társai fejében emiatt három kiemelt célt is megfogalmazott: a kotorékozás megszüntetését, az ölőcsapdák betiltását, valamint egy olyan védett időablak bevezetését, amely alatt a rókák a kölyöknevelési időszakban nem lennének vadászhatók.

Az alapítvány elnöke szerint különösen problémás, hogy a róka jelenleg az év szinte bármely időszakában vadászható, és a kölyökállatok sem élveznek olyan védelmet, mint számos más vadfaj esetében. Miközben több vadon élő állatnál létezik kíméleti vagy védett időszak, a rókák esetében ilyen korlátozás jelenleg nincs. Az alapítvány szerint éppen ezért előfordulhat, hogy olyan kölykök is áldozatul esnek a vadászatnak vagy éppen a kotorékozásnak, amelyek még életük első heteiben járnak csak.

Meg sem közelíti a felelős állattartás fogalmát

A kotorékozás körüli vita persze nem csupán etikai kérdésekről szól, az alapítvány szerint pedig a módszer jogi háttere is rendkívül problémás. Kurunczi Norbert és az alapítvány jogi képviselői évek óta azt az álláspontot képviselik, hogy a kotorékozás nincs egyértelműen nevesítve a vadászati törvényben mint elfogadott vadászati módszer. Bár a törvény tartalmaz utalásokat például a kotorékebek alkalmassági vizsgájára, magát a vadászati eljárást nem sorolja fel a hivatalosan meghatározott módszerek között.

Az alapítvány vezetője szerint ebből fakad a jelenlegi helyzet egyik legnagyobb ellentmondása is, hiszen sokan azzal érvelnek, hogy a kotorékozás nincs tiltva, ám szerinte ez önmagában nem jelenti azt, hogy automatikusan jogszerűnek is tekinthető.

Ez egy elfogadott dolog szerintük, viszont a magyar vadgazdálkodási és vadásztörvényben nincs benne a kotorékozás mint elfogadott módszer. A kotorékebekre van utalás, de nem tartalmazza eszközként a kotorékebet, se pedig módszerként a kotorékozást. Az én, illetve a jogi képviselőim álláspontja szerint ez egy jogilag nem létező vadászmódszer, mégha nincs is kifejezetten tiltva.  Erre mondják mindig a vadászok: »Dehát nincs tiltva a kotorékozás, nincs itt semmi látnivaló«. Mi meg azt mondjuk, hogy a kézigránát, a dobócsillag, meg a vállról indítható rakéta sincs tiltva, hiszen nincsen a tiltott eszközöknél fölsorolva, viszont azért, mert nincs tiltva, attól még a használata nem legális, ha nincsen pontosan rögzítve a törvényben

– tette hozzá a rókamentő. 

A szervezet az elmúlt évek során számos feljelentést tett állatkínzás és tiltott állatviadal gyanúja miatt, több ügyben pedig jelenleg is hatósági vizsgálatok zajlanak. Ez főként annak köszönhető, hogy a közösségi médiában és különböző vadászcsoportokban korábban nagy számban jelentek meg olyan felvételek és beszámolók, amelyek a kotorékozás során történt összecsapásokat mutatták be. Kurunczi Norbert szerint ezekben a posztokban sokszor részletesen leírták, hogyan fogta meg a kutya a rókát, milyen sérülései keletkeztek, vagy hogyan zajlott az üldözés a föld alatt. Az alapítvány ezeket a tartalmakat archiválta, és több esetben ezek képezték a feljelentések alapját.

Az elnök ugyanakkor azt mondja, hogy az elmúlt két évben érezhetően megváltozott a kotorékos vadászok kommunikációja. Mióta ugyanis a kotorékozás országos figyelmet kapott és több eljárás is indult, a vadászok sokkal gyakrabban hangsúlyozzák, hogy a kutyák csupán kiugrasztják a vadat és nem kerülnek velük összetűzésbe. Holott továbbra is temérdek oldalon és csoportban jelennek meg kotorékos fotók, amelyek nem éppen erről tanúskodnak… 

Emiatt a Rókales Alapítvány egy petíciót is elindított (ide kattintva tölthető ki – a szerk.), aminek az egyik legfontosabb üzenete, hogy a kotorékozás nem kizárólag a vadállatok szempontjából aggályos. Kurunczi Norbert külön is kihangsúlyozta, hogy az erre használt kutyák is jelentős kockázatnak vannak kitéve. A föld alatti járatokban kialakuló összecsapások során súlyos sérüléseket szenvedhetnek, különösen akkor, ha borzzal vagy védekező anyarókával kerülnek szembe. Az alapítvány vezetője szerint „nehezen összeegyeztethető a felelős állattartás elvével, hogy egy kutyát tudatosan olyan helyzetbe küldjön a gazdája, ahol komoly sérülések érhetik”. Éppen ezért több kutyamentő szervezet és állatvédő egyesület is csatlakozott a kampányukhoz.

„Ezeket a kutyákat nem ugrasztásra tenyésztették”

Kurunczi Norbert szerint a kotorékozás betiltását kizárólag a vadászati törvény módosításával lehetne elérni, ugyanakkor úgy véli, maga a módszer természetéből fakadóan sem válhatna olyan gyakorlattá, amely kizárná az állatok közötti erőszakos összecsapásokat, aminek a legfőbb oka az, hogy továbbra is vitatható az, hogy ezeket a kutyákat ugrasztásra, vagy éppen gyilkolásra, támadásra képezték ki. Megfogalmazása szerint ezek a kutyák évszázadok óta kifejezetten erre a munkára lettek tenyésztve, vagyis arra, hogy a kotorékban felkutassák a vadat, szembeszálljanak vele és szükség esetén harcba bocsátkozzanak.

„Hiába mondják azt, hogy ezek a kutyák csak ugrasztják a vadat, ez nem igaz, hiszen erre lettek kitenyésztve. Arra, hogy harcoljanak, hogy öljenek. Munkakutyák. Kifejezetten van egy kotorék vizsga, és műkotorék versenyek is. A versenyeken és a vizsgákon már annyit sikerült elérni, hogy legalább van egy acélrács a róka és a kutya között. Ott tesztelik azt, hogy a kutya milyen gyorsan tud egy földalatti alagútban a rókához odaérni, és mennyire tudna rajta fogást találni. Mi ezért is fölemeltük a szavunkat anno, és pár évvel ezelőtt már meglépték, hogy a versenyeken vagy vizsgákon nem foghatják meg a rókát, hanem a rókát három kutya után ki kell cserélni a ketrecben is, mert akkora idegösszeroppanást kapnak az őket ért stressztől. Gondoljunk bele, nem tud elmenekülni, egy ládában van, és ráront három kutya egymás után” – magyarázta. 

Kurunczi Norbert szerint azonban a probléma nem ér véget a hivatalos vizsgáknál. Állítása szerint a vadászok egy része ugyanis ma is tart otthon rókákat – kölyköket és felnőtt egyedeket egyaránt – kutyák betanítása céljából. Elmondása alapján maga is több tucat rókát mentett ki ilyen helyzetekből. Felidézte, hogy vadásznak adta ki magát különböző internetes csoportokban, ahol kölyökrókákat kínáltak eladásra kutyák gyakorlatoztatásához.

Az alapítvány vezetője szerint az interneten korábban nyíltan is találkozni lehetett olyan hirdetésekkel, amelyekben kölyökrókákat kínáltak vadászoknak vagy kutyatartóknak. Mint mondta, több alkalommal személyesen is felvette a kapcsolatot az eladókkal, akik sokszor nem is értették, hogy milyen problémát jelenthet egy vadon élő állat ilyen célú tartása vagy értékesítése. „Különösen aggályos, hogy miközben a vadon élő állatok tartása és kereskedelme szigorú szabályokhoz kötött, egyes esetekben mégis természetesnek tűnt az érintettek számára, hogy befogott kölyökrókákat adjanak tovább kutyák betanítására”.