Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nemcsak 9,7 millió orvos és focihoz értő, de ugyanennyi borszakértő országa is vagyunk. Igaz, ha szavakba kellene öntenünk, miért jó egy bor, nem merészkedünk a sommelier-k savgerincet, hordós jegyeket, tanninokat, hosszú lecsengést emlegető szöveglabirintusába. Ha ismeretlen borok közé vet a sors, többnyire nem bonyolítjuk túl a választást, tájékozódáshoz az árat és a palackot figyeljük (persze mást nem is tudnánk a szupermarket polcai előtt, legfeljebb annyit, hogy alsó, vagy felső polcos), és szentül hisszük, hogy minél drágább a bor (amiket szimbolikusan a felső polcokra pakolnak), annál jobb lehet csak az íze.
Racionális hozzáállásnak tűnik, hiszen az árnak a minőséget kell mutatnia. Jobb klímájú, fekvésű, talajú szőlőültetvények, jobb minőségű szőlőiből készített boroknak már eleve jobban megkérik az árát. Az aprólékosabb borkészítési eljárások, vagy a hosszabban érlelt borok több erőforrást igényelnek, a több törődés pedig tovább hajtja felfelé az árat. Nem beszélve a márkáról: neves borászokról ugyanis okkal feltételezzük, hogy minőséget állítanak elő, különben honnan jött volna a hírnevük?
Jobban ízlik, ha drága
„A minőségnek ára van!” – szól a szentencia. Ezért aztán hajlamosak vagyunk finomabbnak értékelni a drágább borokat, mint az olcsóbbakat. Ezt az általános attitűdöt több kutatás is alátámasztotta, köztük, az egyik híres kísérletben a Bonni Egyetem agyszkennerében, fekve kóstoltatták a bort az alanyokkal. Miután megjelent a bor ára, egy-egy kortyot adagoltak mindenkinek a szájába, és arra kérték a résztvevőket, értékeljék egy gomb segítségével, mennyire ízlik nekik. Ezután vízzel kiöblítették a szájukat, és érkezett a következő minta. Az árak 3, 6 és 18 euró között változtak, véletlenszerűen. Voltak, akik 45 euró kezdeti kreditet is kaptak, a kóstolások után pedig levonták számlájukról a megjelenített árat.
Amint az várható volt, a drágább borokat jobban kedvelték a részvevők, függetlenül attól, hogy fizetniük kellett értük, vagy ingyen kapták. Beigazolódott tehát, amit addig is sejteni lehetett, hogy a minőségért fizetni kell.
Csakhogy volt egy kis bökkenő:
minden kóstolóminta ugyanazt a bort tartalmazta. Csak az árukat adták meg másként.
Nem véletlenül fektették az alanyokat fMRI szkennerbe a kutatók, roppant kíváncsiak voltak, vajon mi játszódik le az agyban, amikor a drágább-=jobb faék egyszerűségű igazodási elv mentén hozunk ítéletet.
Átver minket az agyunk
Borkóstoláskor két agyterület volt különösen aktív: az elvárások beépítéséért felelős mediális prefrontális kéreg, valamint az agy motivációs és jutalmazási rendszerének fontos része, a ventralis striatum. Utóbbi terület akkor volt igazán aktív, amikor az árak magasabbak voltak és úgy tűnik, hogy a fokozódó motivációs és jutalmazó aktivitás kellemesebb ízélményt adott az alanyoknak.
Ám mivel ugyanazt a bort itták, különféle árazásban, a prémiumabb ízélmény csak egy illúzió volt. Agyunk tehát jól átver minket, méghozzá oly módon, hogy
a magasabb árak magasabb elvárásokat támasztanak, emiatt hajlamosak (motiváltak) vagyunk finomabbnak érezni a drágább borokat,
a beigazolódó elvárás pedig erős jutalmazó érzettel tölti el agyunkat.
Rafinált egy agymechanizmus, amelynek nevet is adtak: ez a marketing placebo effektus, a különös hatásnak azonban megvannak a határai. Nem működött volna a kísérlet, ha például 100 eurósnak beállított ihatatlan lőrét kínálnak a kutatók. A felfokozott elvárásokat durván leromboló csalódás valószínűleg nem […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2024/08/25/finomabbnak-erezzuk-a-dragabb-borokat-pedig-nem-kellene/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!