Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Régóta próbálják megválaszolni azt az egyszerű kérdést kutatók, miért őszinték egyes állati és emberi jelzések, míg mások megtévesztőek? Azaz: miért éri meg őszintének lenni, ha lehet hazudni is? És fordítva?
Az őszinte biológiai jelzések eddig legelfogadottabb elmélete a handicapelmélet volt, amely szerint a jelzések azért egyenesek, igaziak, mert költségesek. Például az udvarló hím pávák színpompás, legyezőként szétnyíló farktollazata azért számít őszinte jelzésnek a hím állapotáról a potenciális nőstények felé, mert olyan sok energiabefektetéssel jár,
annyira költséges, hogy csak az életrevaló hímek engedhetik meg maguknak ezt a pazarló „handicapet”.
Vagyis a hímek nem kevés erőforrást használnak a látványos farokdísz növesztésére, ezzel bizonyítva kiváló minőségüket a nőstények előtt, míg a kevésbé életrevaló hímek nem képesek ilyen pazar díszeket fenntartani. De ez igaz a szarvasbikák bőgésére is. Az egész éjjel kitartóan kiadott áthatóbb, mélyebb, hangosabb, artikulálatlan hörgések dominánsabb bikákat jeleznek a szarvasteheneknek.
Logikusnak tűnő érvelés. Az hívja fel magára sikeresen a figyelmet, aki képes sok energiát „költeni” a meggyőző jelzésre, és ezzel saját magát is sikeresnek mutatni. Magyar kutatók azonban megkérdőjelezik ezt a logikát. Számadó Szabolcs, Dustin J. Penn és Zachar István (a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai) új általános elmélete szerint az őszinteség nem attól függ, mennyire költséges vagy pazarló egy biológiai jelzés,
hanem attól, hogy milyen a befektetés-haszon arány.
A tanulmány azt állítja, az eddig érvényesnek tartott handicapelv félrevezető módon kizárólag a jelzés költségeire összpontosított. Evolúciós kontextusban azonban a biológiai funkciók, így a jelzések sem értelmezhetők a hosszabb távú haszon figyelembevétele nélkül. A valódi vezérlőelv a befektetés és haszon arányban rejlik.
Ennek megfelelően Csereviszony-elmélet (Signalling Trade-Off Theory) lett az új magyarázat neve, amely azt állítja, hogy minden biológiai szervezet versengő igényekkel szembesül: aki valamibe többet fektet, annak másra kevesebb marad. Pávák esetében az udvarlásra fordított idő nem fordítható például táplálékszerzésre, kapirgálásra, a feltűnő és lenyűgöző tollazatba fektetett energia nem fordítható immunvédekezésre. Ezek a csereviszonyok (trade-off) egyedenként eltérhetnek. Egy egészséges, jól táplált állat más döntéseket és befektetéseket engedhet meg magának, mint egy gyenge vagy éhező.
Az őszinteség nem abból fakad, hogy mennyire fájdalmasan költséges egy jelzés, hanem abból, milyen költség-haszon arányt lehet vele elérni. Az elmélet szerint az őszinte jelzések akkor jelennek meg, amikor ezek a kompromisszumok tükrözik az egyed valódi minőségét. A jó minőségű egyedek ugyanabból a befektetésből több nyereséget (például utódot) képesek realizálni, mint az alacsony minőségűek.
Egy életerős egyed számára az a legjobb stratégia, ha többet jelez, míg egy gyengébb egyed számára az, ha kevesebbet.
Mindkettő optimálisan viselkedik, de mivel a csereviszonyaik eltérőek, a jelzéseik végül elárulják a valódi minőségüket. És ez az őszinteség definíciója – magyarázza Zachar István, a szerzők egyike.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!