Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szemet kápráztató ragyogás, csillogás, pompa – ilyesfélékre gondolunk a luxus szó hallatán. Tehát mindenre, ami fényes, fénylik vagy fényűző. A lux- latin szótő (jelentése: fény) ismerős lehet a középiskolai fizikaóráról is, hiszen a megvilágítás mértékegységét is így nevezzük. A szembe jutó fény intenzitását fejezzük ki vele, s ennek megfelelően sok villanyizzó dobozán is megtaláljuk ezt az értéket.
Ám ahogy a villanykörte, úgy a luxus szó története is csavaros. Semmi köze nincs ugyanis a fényhez. A fényűzésre magyarítás csupán egy botor félrefordítás,
egyszerűen benézték a szó tövét a nyelvújítók.
A valóságban sokkalta sötétebb a luxus szavunk múltja. Egyenesen pajzán.
Altesti felhangok
A tényleges eredet ugyanis a latin luxus/luxuria, mely mértéktelenséget jelent. Éspedig nem is akármilyet:
buja élvhajhászást, tehát szexuális kicsapongást, kéjelgést, házasságtörést.
Ebben az értelemben használták a kifejezést évszázadokon át a britek (luxury) és a franciák (luxure) is. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha beleolvasunk William Shakespeare Sok hűhó semmiért című örökbecsűjébe:
CLAUDIO
Tessék, vedd vissza lányod, Leonato!
Barátodnak ne adj poshadt narancsot!
Csak szín és máz a tisztesség a képén:
Nézd, hogy pirul itt, mint egy szűz leány!
Ó, hogy ravasz bűn mily fenséges és
Komoly köntösbe burkolózhat el!
Arcába szökkent vére nem bizonyság,
Hogy tiszta, jó? Nem esküdnétek-e,
Hogy hajadon leány? Pedig nem az!
Már ismeri a páros ágy hevét!
Nem szűzességtől: szégyentől pirul!
LEONATO
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2021/01/12/evszazadokig_luxus_volt_hancurozni/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
