Bereczkei Tamás, az evolúciós pszichológia nemzetközileg is elismert képviselője új könyvvel jelentkezett, ez az Elhangolódás, ami izgalmas borítójával kitűnik a Typotex Kiadó többi szép könyve közül is. Az evolúciós pszichológia legjelentősebb magyar képviselője több mint húsz éve ír könyveket, mostani munkája pedig mintha minden eddigi kutatásának szintézise lenne. Az Elhangolódás korunk, életünk, életmódunk nehézségeit járja körül evolúciós szempontból. Bereczkei Tamás külön fejezetenként tárgyalja modern világunk problémáit, és igyekszik tanácsot is adni, mert a megoldás, a boldogabb, nyugodtabb élet nem elérhetetlen, csak tudatosítani kell, mi „hangolódott el”.
A szerzőt a könyve kapcsán arról faggattuk:
- Mi közünk van még ma is a gyűjtögető társadalmakhoz?
- Miért keseríti meg életünket a mozgáshiány?
- Mi a lustaság evolúciós magyarázata?
- Miért vagyunk mind stresszesek?
- Mi áll függőségeink hátterében?
- Miért érezzük magunkat magányosnak, mikor mindenki elérhető?
Bereczkei Tamás szerint az alapprobléma az, hogy az evolúció során létrejött élettani, érzelmi és megismerési folyamataink nem tudják követni a civilizációnkban végbemenő szédítően gyors változásokat: a kettő között folyamatos elhangolódás keletkezik, ennek testi-lelki következményei nehezítik meg életünket. Tehát az elhangolódásban két folyamat válik szét, nem illeszkedik a biológiai evolúció és a kulturális fejlődés.
Őseink agya szemben a lapos tévével
A biológiai evolúció az elmúlt 2–2,5 millió évben alakította elődeink anatómiáját, gondolkodását, idegrendszerét, és tízezer évvel ezelőttig tartott, amikor is jött a neolitikus forradalom, amit már nem követtek komoly genetikai változások. De a kulturális forradalmak egymást követték, miután őseink letelepedtek, vadászó-gyűjtögető társadalmakból először gazdálkodók lettek, majd jött az ipari, az elmúlt 50 évben pedig a kommunikációs forradalom.
Ezek – és különösen, ami ma zajlik, a technológiai revolúció – pokoli gyors változások, amit nem tud lekövetni a biológiai fejlődés, szervezetünk nem képes adaptálódni a felgyorsult változásokhoz.
Egy másfajta környezethez, társadalomhoz alkalmazkodtunk, a vadászó-gyűjtögetőhöz, ami kis létszámú, zárt közösségeket, rokoni hálózatokat, nemek szerinti munkamegosztást jelentett. Ez egy más típusú adaptációt követel, mint amit a mai világ megkíván, nem csoda, hogy diszkomfortérzetünk lehet.
Komoly problémáink tehát visszavezethetőek arra, hogy szervezetünk más környezethez alkalmazkodott. Legjobb példája ennek a mozgásszegény életmód.
A WHO ajánlása szerint egy felnőttnek heti 150 percet kellene mozgással töltenie – intenzívebb sétával legalább. Nem is olyan sok, ugye? Mégis, az emberek ⅔-a nem tudja, nem akarja ezt teljesíteni. Ezzel szemben egy vadászó-gyűjtögető ősnek ez a 150 perc természetesen illeszkedett a napjába, a mozgás a létfenntartás, táplálékszerzés eszköze volt.
Fizikai aktivitás nélkül létezni sem tudtak, de mi a helyzet velünk? Ha a fotelben ülünk egész nap, akkor is mindent elérünk, ott dolgozunk, oda rendeljük az ételt, onnan nézzük a tévét vagy a laptopon a filmet. Ez a mozgáshiány azonban már a fiataloknál is visszaüt, az elmúlt 30 évben egyre több az elhízott, a 2-es típusú cukorbeteg. És nagy baj az is, hogy sokan nem is érzik szükségét, nincs belső késztetésük sem a mozgásra, jól érzik magukat nélküle, de a motiváció hiányán túl kell lendülni, hiszen ez az egészség egyik kulcsa. Bereczkei Tamás hozzáteszi:
Evolúciósan van bennünk egy eredendő lustaság, hiszen az emlősök is spóroltak az energiával, hogy ne pazaroljanak, talán pont ezért vagyunk hajlamosak mi is lustálkodni. Vadászó-gyűjtögető őseink is csak akkor futottak, ha muszáj volt, sokat pihentek, viszont velünk ellentétben azt is aktívan tették: beszélgettek, gyereket neveltek, társasági életet éltek.

Lelki beteg mindenki
Ez a közösségi lét megvédte őket például a depresszió előfordulásától, egymást támogatták, nem engedték el, ma viszont a világ lakosságának 4–5 százaléka szenved a kedélybetegségtől. Tartósan rossz kedélyállapottól a Föld lakosságának legalább 10–15 százaléka. Persze ennek az állapotnak is megvan az evolúciós háttere, ahogy Bereczkei Tamás mondja: „A szomorúság és lehangoltság érzése elsősorban olyan körülmények között jelentik meg, ahol a kitűzött cél minden áron való elérése nem csupán akadályokba ütközik, hanem idő- és energiaveszteséggel, sőt veszélyekkel jár. A visszavonulás, a lehangoltság megóvhatta őseinket a felesleges erőkifejtéstől, különösen, ha a tevékenység úgysem vezethetett eredményre.” Egy alkalmazkodási folyamat alapja volt. És jó ha tudjuk, még a depresszióra felírt gyógyszerek bekapdosása előtt, hogy a lehangoltság az emberi természet szerves része. A pirulák viszont nemcsak a depressziót szüntetik meg, de kiölik az ember motivációját is.
A depresszió előnye az állapotra jellemző rágódás, az egy dologra fókuszálás, ami segít megszabadulni a minket foglalkoztató problémától.
Őseink életében jellemzően fizikai stressz volt, éhínség, fáradtság. Ma inkább szociális stresszorok, például a választások terhe, az, hogy sok benyomás ér minket, sok döntést kell hoznunk onnantól, hogy reggel felkelünk, egészen estig. Idegrendszerünknek nyomasztó ez a rengeteg hatás, nincs felkészülve erre, mert csak bizonyos számú információt tud kezelni. Vizsgálatok azt mutatják, hogy rövid távú memóriánk 4-7 információegységet képes kiértékelni egyszerre.
Ma fontos stresszor az unalom is, a mára felszabadult rengeteg szabadidővel nem tudunk mit kezdeni. Tudjuk, hogy valami értelmeset kellene csinálnunk, de azt nem, hogy mit. Ennél is érdekesebb a státuszkülönbségek szerint elkülöníthető stressz, amit brit pszichológusok vizsgáltak. Annál gyakoribbak a stresszhez köthető betegségek valakinél, minél alacsonyabb státuszú a munkahelyén. A portás, segédmunkás stresszesebb életet […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/12/29/bereczkei-tamas-elnagolodas-pszichologia-evolucio/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!