Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Több mint 50 éve már, hogy 1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin az Apollo–11-küldetés keretében a Hold felszínére lépett, és bár a misszió minden fázisát szigorú protokollok szabályozták, a hazatérésre talán még az indulásnál is szigorúbb szabályok vonatkoztak. A visszatéréshez szükséges felszállótömeg optimalizálása érdekében ugyanis a NASA előírta a feleslegessé vált hardverek és felszerelések hátrahagyását. 2015-ben, évekkel a parancsnok halála után azonban a személyes holmik közül előkerült egy tároló, amelynek elméletben a Holdon kellett volna maradnia.
Armstrong és Aldrin 21 órát és 36 percet töltött a Hold felszínén. A tudományos műszerek telepítése, a fotódokumentáció elkészítése és a 21,6 kilogrammnyi holdkőzet begyűjtése mellett a logisztikai feladatok is kiemelt szerepet kaptak. A holdkomp (azaz a Lunar Module, röviden csak LM) felszállóegységének teherbírása viszont rendkívül limitált volt. A hasznos teher maximalizálása és a sikeres orbitális pályára állás érdekében az előírások szerint a szükségtelenné vált eszközöket – beleértve a hulladékot, szerszámokat és bizonyos műszereket – a Holdon kellett hagyni. Ezen a listán szerepelt egy speciális tárolóeszköz, az úgynevezett McDivitt-táska is – hívja fel a figyelmet az IFL Science.
A mikrogravitációs munkavégzés logisztikája
A tároló az Apollo–9 parancsnokáról, James McDivittről kapta a nevét, aki a mikrogravitációs munkavégzés során fellépő problémák áthidalására javasolt egy könnyen zárható, ideiglenes tárolóalkalmatosságot. Az űrhajósok a zárómechanizmusa és a formája miatt nevezték el „purse”-nek, vagyis női kézitáskának. A táska arra szolgált, hogy az asztronauták a lebegő eszközöket gyorsan biztonságba helyezhessék, amikor a műveleti protokoll miatt nem volt idő azokat a végleges helyükre rögzíteni.
Bár a repülési terv alapján a táskának a Hold felszínén kellett volna maradnia, Carol Held Knight, Neil Armstrong özvegye a hagyaték rendezése során rábukkant a tárolóra az egyik szekrényben. Mivel felismerte, hogy a benne lévő eszközök egy űreszközből származnak (és korábban már egyébként is egyeztetett a washingtoni Smithsonian Nemzeti Légi- és Űrmúzeummal más relikviák adományozásáról), felvette a kapcsolatot az intézménnyel.
Allan Needell, a múzeum kurátora 2015-ben egy blogbejegyzésben úgy fogalmazott: egy űrkutatási gyűjtemény szempontjából nehéz elképzelni ennél jelentősebb felfedezést. A múzeum szakértői csapata vizsgálatnak vetette alá a tárgyakat, és bebizonyították, hogy a táska valóban megjárta az űrt. A küldetés kommunikációs leiratainak elemzése is igazolta a történteket: a Hold elhagyása előtt az űrhivatal az utolsó pillanatban végül jóváhagyta, hogy a legénység magával vigye a csomagot.
„Tudod, ez… ez csak egy rakás szemét, amit haza akarunk vinni. Vegyes holdkompalkatrészek meg apróságok, de a táska magától nem marad zárva” – jelentette Armstrong a rádión keresztül Michael Collinsnak, a Hold körül keringő parancsnoki modul pilótájának, hozzátéve, hogy majd ki kell találniuk valamilyen rögzítési módot a számára.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2026/04/18/nasa-apollo-11-neil-armstrong-carol-held-knight-ozvegy/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!