Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Október elején jelent meg egy egyedülálló magyar tanulmány a British Ecological Society lapjában az itthoni vizekben elhagyott horgászfelszerelésekről. A külföldi, ilyen tárgyú kutatások nem ritkák, a tengerekben fellelt tárgyakat elég alaposan feltérképezték már, de nem véletlenül. A sós vizekben hagyott halászfelszerelések műanyagszennyezése az EU-ban az összes tengeri hulladék 27 százalékát teszi ki – ami kritikus szám, ha a lelkesen fogyasztott tenger gyümölcseire gondolunk, vagy az állatokra.
Az itthoni édesvizekben lemerült tárgyakkal, különösen a horgászfelszerelésekkel eddig nem különösebben foglalkoztak – az, hogy ezek kutatása elkezdődött, nagyban köszönhető egy új tudomány, az ökológiai antropológia megjelenésének. Ez az interdiszciplináris tudományág a kultúra és a természeti környezet közötti kölcsönhatásokat kutatja, fő célja, hogy feltárja, hogyan hat a környezet az emberi kultúrára, társadalmakra és viselkedésre, valamint hogyan alkalmazkodnak az emberek a környezetükhöz. A kutatások során a társadalomtudományok módszertanát használja a kultúra és a környezet kapcsolatának elemzésére. Erre jó példa az új tanulmány, ami a hazai vizekben fellelt horgászfelszereléseket vizsgálja.
Folyóparti kincsvadászok
Az elhagyott, elveszített vagy eldobott halász- és horgászeszközök (angol betűszóval ALDFG, „abandoned, lost or other discarded fishing gear”) az egész világon jelentős szennyezői a vizes ökoszisztémának. Becslések szerint egy évben akár az összes használatban lévő eszköz két százaléka is eltűnhet.
Tavaly már mágneshorgászok fogásainak közösségimédia-elemzésével megjelent egy hasonló témájú tanulmány, idén pedig az érintett kutatók (Löki Viktor, Nagy Jenő, Neményi Zsolt, Nagy András, Hagyó Attila, Vitál Zoltán, Mozsár Attila, Lukács Balázs András és S. James Reynolds) a HUN-REN ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével online kérdőívek segítségével vizsgálták a horgászfelszerelés-veszteség mértékét és okait édesvízi horgászhelyeken. A válaszadók a kutatás során a hosszú távú emlékeikre támaszkodtak: hányszor veszítettek el felszerelést, pontosan miket, és milyen körülmények vezettek az eszközök elveszítéséhez. Löki Viktort, a tanulmány egyik vezető szerzőjét faggattuk a kezdetekről.
A kiindulópont a tavalyi tanulmány volt, ami a mágneshorgászok fogásait elemezte. Az ötlet a feleségemtől ered, akinek hobbija a tengerpartokon való keresgélés az angol »mudlarkerekhez« (folyóparti kincsvadászokhoz) hasonlóan, akik például a Temze iszapjából gyűjtögetik a több száz éves tárgyakat. A nejem nyaralások alkalmával keresgél, a partokon elhagyott tárgyakat nézegeti, gyűjtögeti
– fogalmazott Löki Viktor, hozzátéve, hogy kutatócsoportjuk hat éve kutat horgászokat. „Már évek óta megvolt a fejemben, hogy egyszer social media analízist is kellene csinálni, csak nem volt világos, milyen témában. A mágneshorgászok és az általuk begyűjtött horgásztárgyak ötlete a feleségemtől jött” – magyarázta.
Mivel a tavaly publikált, mágneshorgászok fogásait elemző korábbi kutatásukban csak óvatos becslések szerepeltek, de több százezer, az országban elveszített horgásztárgyat listáztak, most pontosítani akarták a számokat a horgászok segítségével. Ezért egy, a közösségi médiában országosan terjesztett online kérdőív segítségével invitálták a horgászokat tudományos partnereknek, hogy számoljanak be az elveszített horgászfelszerelések
- típusairól;
- mennyiségéről;
- az elveszítés körülményeiről; és
- a felszerelések hatásairól a vizes ökoszisztémára.
Bölcsebb horgász jobb horgász
Kiderült, kor és víztípus szerint is változó a felszerelések elveszítése, megtalálása: az idősebb, tapasztaltabb horgászok például ritkábban veszítik el eszközeiket, mert környezettudatosabbak, óvatosabbak és kockázatkerülőbbek – főleg, ha drága felszereléseket is használnak. Víztípus alapján pedig a gyorsabban áramló vizeken, folyókon horgászók ügyesebbek a tárgyak megtartásában, mert az áramló vizek dinamikusabb körülményei (örvények, törmelék, változó aljzatok), más horgászfelszerelés-használatot kívánnak meg – vastagabb zsinórokat nagyobb szakítószilárdsággal –, mint az állóvizek.
Az aktív engedéllyel rendelkező horgászok számából kiindulva becsléseink szerint évente 7–10,9 millió horgászfelszerelés-darab tűnhet el a magyar édesvizekben, ami a tanulmányunk által vizsgált 18 év alatt 126,0–196,2 millió elveszett tárgyat jelenthet. Ezek átlagos súlya évente valahol 1832,9 és 2836,7 tonna közé tehető. De ez egy átfogó becslés, és az első hazánkban, úgyhogy a jövőben még mindenképpen pontosítani, finomítani kell a számokat.
De miért válnak le a tárgyak gazdáikról? Elsődleges ok a felszerelés beszakadása, a második leggyakoribb az elveszítés. Ennél ritkábban, de előfordul éjszakai vízbe esés, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!