Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Nem túlzás kijelenteni, hogy Vass Tibor talán az egyik legtapasztaltabb magyar tengerész, aki már öt évtizede járja a nagy vizeket és már a középiskolában megfogta a tengerész kolléga, Odüsszeusz alakja. Sok-sok évvel később, már a hatéves tengerészeti egyetemen szerzett elméleti és a rengeteg hajózási ismereteit felhasználva alkotta meg Odüsszeusz útvonalának hajózási elméletét. Ebben erősen motiválta E. Bradford brit kutató könyve, a magyarul is megjelent A megtalált Odüsszeusz (Gondolat Kiadó, 1969).
Majd egy 6000 kilométeres autós előkészítő „feltáró” expedíció után 2000. május 14-én a elindult a 2000. Évi Odüsszeusz Expedíció, a 15,5 méter hosszú Albatros nevű vitorláson. Célja pedig nem volt más, minthogy tengerészeti utalások alapján azonosítsa az Iliász mellett a nyugati irodalom kezdetének számító Odüsszeia főhőse, Odüsszeusz bolyongásainak helyszíneit.
A végeremény: több helyszínt elsőként fedezett fel, E. Bradford brit kutató elterjedt, közkeletű (Nolan által is felhasznált) állításait pedig több ponton cáfolta és pontosította.
Sokféleképpen lehet olvasni az Odüsszeiát. Lehet egy szép történetként, az élet metaforájaként, vagy egy sokat lódító meseként is, amiben a 10 év után váratlanul betoppanó Odüsszeusz beadta a feleségének, Pénelopénak, hogy hát édesem, ilyen és ilyen kalandok miatt nem tudtam tíz évig hazajönni. De úgy is lehet olvasni, hogy van egy magja ennek a történetnek, van egy, én ezt úgy nevezem, hogy ez az Odüsszeia kódja.
– hangsúlyozza Vass Tibor, aki szerint, ha komolyan vesszük az eposz hajózásról szóló részeit, és tengerészetileg igazolható módon el lehet jutni az egyik helyszínről a másikra, akkor az egy valódi utazást volt. „Az igazi értéket az eposz hajózási információi hordozzák: mint például a helyszínek közötti hajózások időtartama, a szelek alapján a hajózások iránya és a helyszínek leírása” – magyarázza Vass Tibor. Például, ha 6 napig evezve jutottak el valahová, az egyértelműen meghatározza a hely távolságát. Az ilyen jellegű távolság mérése a szárazföldre alkalmazva, széles körben használatos volt nálunk is, például a „3 napi járóföldre van”.
Erős eposzi túlzások
Vass Tibor véleménye szerint egyáltalán nem bizonyított egy epikus méretű trójai háború megtörténte – valószínűleg inkább egy sok-sok évig elhúzódó háborúskodás, csetepaték sorozata volt. Homérosz másik művében, az Iliászban emlegetett több mint 1000 hajóból álló görög (pontosabban akháj) flotta mérete pedig finoman szólva is erős költői túlzás.
A mükénéi civilizáció legfeljebb ha 250 ezer lélekszámú lehetett, ennyi hajóval 60 ezer harcosnak kellett volna Trója ellen vonulni, ami gazdaságilag és logisztikailag is képtelenség.
Odüsszeusz, Ithaka királya, eredetileg 12 hajóval (körülbelül 600 katonával) csatlakozott a trójai hadjárathoz, és a háború végén ugyanennyivel indult vissza, ám a tíz évig tartó hazaút során az összes hajóját és emberét elveszítette. Vass Tibor innen indította a hajózási elméletét.
De nézzük csak a bolyongások állomásait!
Első útja Odüsszeuszéknak Iszmaroszba (a kikónok földre) vezetett, egy kis zsákmányszerző fosztogatásra, majd jellemzően a partok mentén Ihaka felé vette az irányt. „Szinte semmit nem tudunk hajóikról. Az biztos, hogy nem ismerték az iránytűt, helyzetükről csak a partok mentén tudtak tájékozódni, éjszaka nem hajóztak, hanem kihúzták lapos fenekű hajóikat a partra, amelyek alján még tőkesúly sem volt, ezért könnyen felborulhattak. Valószínűleg nagyobbrészt eveztek, és csak ha jó volt a szél engedték le a vitorlát.”
Bedrogoztak a lótuszevőknél
A fosztogatás miatti haragjában Zeusz egy hatalmas, vihart gerjesztett. Majd ezt követően a Melea-foknál kilenc napig tartó vihart támasztott ellenük, ezért alaposan elsodródtak a Peloponnészoszi-félszigettől, amit megkerülve hajóztak volna haza Ithakába. „Hosszú kilenc napon át hányódtam a szörnyű viharbansokhalú tengeren át; tizedik nap végre elértük partja elé a virágot-rágó lótuszevőknek.”
A területen uralkodó északias irányú szeleket figyelembevéve Vass Tibor – sok évtizedes tapasztalatai alapján – kiszámolta a minimális sebességű sodródás és a viharos szélben haladás között megtehető távolságokat és a Tunéziához tartozó Djerba-szigete kézenfekvően adódott a „lótuszevők szigetének”, ahonnan Odüsszeusznak erőszakkal kellett hajóra tenni a maradni akaró bódult embereit.
Máshol van a Küklopszok földje
Bejárták Djerbát is az expedíció során és találtak kikötésre alkalmas partszakaszt. Ahogyan azonosították a Küklopszok szigetét is, méghozzá a leírás szerint mellette kiemelkedő lapos lapos, sima, termékeny földű sziget alapján, „amelyen hegy emelkedik”. Vass Tibor, aki számtalanszor keresztül-kasul hajózta már a Földközi-tengert, állítja, hogy a tenger középső részén csak egyetlen olyan lapos, homokos partú sziget van, amelyen hegy emelkedik: ez a Favignana-sziget, amely Szicília nyugati partjainál található.
A Bradford által megjelölt (és a köztudatban elterjedt) Cala Grande öböl, sziklás partjai alkalmatlanok 12 hajó partraszállására.
Bár semmi különös dolguk nem volt ott, hangokat hallottak és puszta kíváncsiságból másnap áteveztek Odüsszeuszék a közeli küklopszok szigetére. Hasonlóan tévedhettek Bradford és más kutatók, hogy nevezetes küklopsz-barlang Trapani város mögött, innen 27 kilométerre található Eryx (Erice) hegyen található. Ennek északi lejtőjén egyetlen barlang van csupán, amelyet a megvakított küklopsz után a helyiek turistacsalogató Pholüfémosz barlangjának neveznek.
Vass Tibor kutatásai szerint azonban a célterületen belül csak a közeli Levanzo-sziget felel meg a feltételeknek. Mindössze öt kilométerre fekszik, és a jellemző enyhe északnyugati szélben könnyen meghallhatták Homérosz hősei a hangokat a szomszéd szigetről –, ahogy azt Vass Tibor is írja:
Favignanáról több barlang is látszik a Levanzo-szigeten, és olyan közelinek tűnik, hogy magam is kedvet kaptam volna felderíteni azt.
Természetesen átkutatták a Levanzo-szigetet is és találtak egy több tízezer éves ősemberbarlangot (Grotta Del Genoveve) falain számtalan barlangrajzzal. „Mintha Odüsszeusz üzent volna nekünk, amikor ott jártunk.”
Majdnem hazaértek, de kiengedték a szeleket
Úszó szép sziget ez;rézfal kanyarog körülötte / Végig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut fel az égre.
– írja Homérosz, amiből kizárásos alapon a Palermótól 25 tengeri mérföldre északra lévő magányos Ustica sziget lehet Aiolé, a szelek szigete. „Odüsszeusz Szicília szeles északi partjai mentén hajózhatott, és már messziről megláthatta azt, mint ahogy mi is az expedíció során: a sziget meredek, oxidált réz fémes színében csillogó sziklapartjait.” A szelek istene befogta Odüsszeusznak a viharokat, hogy nyugodtan hazahajózhasson, ám a társak annyira kíváncsiak voltak, mit visz zsákjában a király, hogy míg aludt kinyitották és újra visszarepültek a szelek szigetére – pedig már látni vélték a hazai partokat.
Messze még az otthon
De csak látni vélték, mert nem tudták, hogy rettentő messze jártak még Ithakától – Szicília mellett. Ez az „otthon” az expedíció során meghatározott második új helyszín és az az eseménysor, amelyre korábban nem volt semmilyen bizonyítható magyarázat. Mivel a szöveg enyhe nyugati szeleket említ és hogy 9 napot hajóztak és a 10. nap érték el az „otthoni földeket”, nem kerülhették meg Szicíliát. A partnak pedig, amelyet megláttak, jellegében olyannak kellett lennie, mint a görög partoknak: erdősek, sziklásak, hegyesek.
A lehetséges hajózási távolságokat figyelembe véve ilyen az olasz csizma lábfején – rüsztjén – fekvő, a Polikasztro-öböltől délre eső partszakasz.
A part közelében keleti irányból rájuk tört vihar aránylag gyorsan visszahajthatta őket a szelek szigetére, Usticára.
Eddig és ez után is Odüsszeusz hajózásának mindig volt egy Ithaka felé mutató összetevője, egy jó tengerész ugyanis mindig érzi az irányokat. Kivéve innen, hiszen a Szelek ura szerint átok ült rajtuk, mert visszakergette őket a vihar. Innen nem mertek egyenes hazaindulni, nehogy hazavigyék az átkot. Ezért szélcsendes időben 6 napot eveztek, míg egy meredek sziklafallal körülvett, védett, mély öbölbe érkeztek, amelynek a mérete elegendő volt 11 hajó számára.
Védettnek védett volt ugyan, de egyben csapdának is bizonyult, mert az emberevő óriások földjére érkeztek, akik azonnal lecsaptak mind az öbölbe merészkedő 11 hajóra és mindenki odaveszett. Odüsszeusz talán valami rosszat sejthetett, mert óvatosan a hajóját kívül hagyta az öböl bejáratnál, így ő néhány társával megmenekült.
Az expedíció során Vass Tiborék bejárták a számítások szerinti potenciális helyszíneket és dél-korzikai Bonifacio városka bizonyult a legvalószínűbbnek.
Meredek sziklákkal körülvett öble valóban mindenféle szelektől és viharoktól védett, és itt tényleg „soha nem duzzad fel a hullám”, ahogy Homérosz fogalmaz. Dramaturgiailag is ez jól jött Odüsszeusznak, mivel megszabadult a 11 hajó legénységének elszámolási kötelezettsége alól.
Nem sziget Kirké szigete
Nem tudunk meg semmit arról az eposzból, hogy Odüsszeusz és megmaradt társai a tragikus esemény után milyen irányba és mekkora távolságra jutottak. Csak annyit, hogy egy Aiaié nevű helyen kikötésre alkalmas, szirtekkel szegélyezett öbölben álltak meg. Egy barlangba hordták be a felszerelést és a húzták be a hajót, és Homérosz szerint egy évig maradtak.
Strabón kétezer éve élt ókori utazó az Aiaié nevű helyről így ír: „…majdnem szigetet alkotó hegy a tenger és a mocsarak között. Van egy kis városkája, Kirké temploma, Athéné oltára, és még valami csészét is mutogatnak, ami állítólag Odüsszeuszé volt. Közben van a Storasb folyó és azon egy kikötőhely.”
„Ez a mocsaras területtel körülvett hegy, pedig a Circeo-fok. Az Appennini-félszigettől egy 25-30 kilométer széles lapály választja el. Láttam a tenger felől és a szárazföldről is. Mindkét oldalról szigetnek látszik messziről.” – mondja Vass Tibor, társaival megtalálta azt a barlangot is, amelyikbe Homérosz szerint behúzták a hajójukat, és ott tartottak egy évig, és onnan indultak tovább.
Szinte földbe gyökerezett a lábam, annyira el voltam érzékenyülve amikor megláttam a leginkább egy tornateremhez hasonlító, szinte tükörsima aljzatú barlangot. Régészek sokezer éves leleteket is találtak a barlangban.
Közelebb van az alvilág, mint gondolták
Pár napnak tűnt, pedig egy év telt el Kirké vendégségében, aki hiába csábította maradásra Odüsszeuszt, az istenek parancsára el kellett engednie őt. Következett az Alvilág, Hádész országa, amit a legtöbb kutató a Gibraltári-szorossal, Héraklész oszlopaival azonosít. Christopher Nolan is valahol az akkori világ túlvégén, Britanniában valószínűsíti. Ennek oka az lehet, hogy az Odüsszeiában Hádész országát az Ókeanosz veszi körül, ezt pedig később az Atlanti-óceánnal azonosították.
Csakhogy Homérosz idejében még nem ismerték az Atlanti-óceánt. Először sok száz évvel később, Kr.e. 330 körül élt nagy földrajzkutató, Pytheász említi. De nemcsak az óceánt, hanem még a Földközi-tenger középső és nyugati részeit sem ismerték a mükénéiek. Nem véletlenül teljesen ismeretlen területeken bolyong végig Odüsszeusz. Az első görög gyarmatok csak Homérosz után kezdenek feltűnni Itáliában.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!