Sokszor, de talán még így sem elégszer hallhatjuk azt, hogy az éghajlatváltozás ma már nem csupán egy elméleti forgatókönyv, hanem egy mérhető és meglehetősen gyorsan gyorsuló folyamat. A globális átlaghőmérséklet emelkedése ugyanis felgyorsítja a sarki jégtakarók és a hegyvidéki gleccserek olvadását, miközben az óceánok hőt nyelnek el és tágulnak, amik együtt drámai módon növelik globálisan a tengerszintet. Az elmúlt évtizedekben a vízszint-emelkedés üteme jelentősen felgyorsult, és a jelenlegi trendek alapján a század végére akár több tíz centiméteres, hosszabb távon pedig több méteres növekedés sem kizárt.
Ez pedig nem pusztán statisztika. A világ part menti nagyvárosai – New Yorktól Sanghajon át Miamin és Amszterdamon keresztül Dakkáig – már most rendszeres áradásokkal küzdenek, ha pedig a tengerszint akár egy méterrel emelkedik az évszázad végéig, akkor már évtizedeken belül egész városrészek tűnhetnek el, kikötők, repülőterek, infrastruktúrák válhatnak használhatatlanná, és több százmillió ember kényszerülhet elvándorlásra. A tudományos közösség emiatt különös figyelmet szentel az antarktiszi jégtakaróra, mivel annak destabilizálódása láncreakciót indíthat el a globális tengerszint-emelkedésben.
A Végítélet-gleccser tényleg elhozhatja a világvégét
Az Antarktisz nyugati részén, az Amundsen-tenger térségében található a hírhedt Thwaites-gleccser, amelyet gyakran Világvége- vagy „Végítélet-gleccserként” is emlegetnek. A hatalmas jégtömeg területe nagyjából az Egyesült Királyság méretéhez hasonlítható, vastagsága helyenként eléri a 2000–4000 métert. A gleccser kulcsszerepet játszik a globális tengerszint alakulásában, mivel óriási mennyiségű édesvizet tart vissza a szárazföldön.
Így ha a Thwaites teljesen összeomlana, önmagában mintegy 65 centiméterrel emelné meg a globális tengerszintet.
Ennél is aggasztóbb, hogy az olvadása destabilizálhatja a teljes Nyugat-antarktiszi jégtakarót, ami hosszabb távon akár több méteres vízszint-emelkedéshez vezethet.
Mindezzel már évek óta riogat a tudományos közösség, azonban a gleccser visszahúzódása nem egy új jelenség. Már az 1970-es évek óta jelentős gyorsulás figyelhető meg az áramlásában, 1992 és 2011 között pedig a gleccser talajvonala – ahol a jég elválik az aljzattól és úszó jégselfbe megy át – közel 14 kilométerrel húzódott vissza. Az éves jégkibocsátás 1973 óta mintegy 77 százalékkal nőtt, a gleccser belső része pedig több mint két kilométerrel a tengerszint alatt fekszik, ami különösen instabillá teszi, hiszen a melegebb óceánvíz könnyen bejut a jég alá, és alulról olvasztja azt.
A kutatók szerint a fő probléma így a viszonylag meleg tengeri áramlat, amely a gleccser és a kontinentális talapzat közé szivárog, és alulról gyorsítja az olvadást. Fúrások során turbulens, az olvadást jelentősen fokozó víztömegeket találtak a jég alatt, ezért egyes becslések szerint, ha nem történik érdemi beavatkozás a klímaváltozás lassítására, a gleccser akár néhány évtizeden belül összeomolhat.
Be kell húzni a függönyt!
A fenyegetés súlyossága miatt egy nemzetközi kutatócsoport radikális tervvel állt elő. A javaslat szerint egy mintegy 150 méter magas és körülbelül 80 kilométer hosszú, a tengerfenéken rögzített „függönyt” építenének a gleccser legsebezhetőbb szakasza elé, nagyjából 650 méteres mélységben – írja az IFL Science. A projekt találóan a Seabed Curtain, azaz „tengerfenéki függöny” nevet kapta.
Az elképzelés lényege, hogy
a szerkezet megakadályozza a melegebb víztömegek beáramlását a gleccser alá, miközben a hidegebb vizet a jég közelében tartja.
A tervek szerint egy megerősített, nagy szakítószilárdságú textilanyagból készült falról lenne szó, amelyet úszó elemek tartanának feszesen, és masszív alapozással […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!