Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Megszállott amatőrfilmesek filmtekercseire bukkant rá véletlenül Kassai Zoltán a budapesti ecseri piacon. Egy fiatal házaspár, Molnár Anna és Molnár Bálint készítette a felvételeket egy budapesti lakásban 1956 októberében és november első napjaiban, ahová barátaik is feljártak, beszélgettek, szervezkedtek, majd onnan indultak fegyverrel harcolni az orosz megszállók ellen.
Ezeken a ritka képsorokon a forradalom napjainak magántörténete elevenedik meg – úgy, ahogy eddig még nem láthattuk.
A 16 mm-es, szemcsés, fekete-fehér filmtekercsek vágatlanok és meglepően jó állapotban maradtak fenn. Néhány jelenethez egy orsós magnetofonnal hangot is felvettek.
Dokumentumfilm készült a páratlan kortörténeti leletből Ecseri tekercsek címmel (rendező: Czigány Zoltán). ’56-os budapesti események, utcai harcok, menekülés, személyes drámák, eltűnés, árulás, félelem és tragédia. Kassai Zoltán és az egyetlen még élő szereplő, Vincze András, azonosítja a szereplőket és kommentálják a filmrészleteket, a kérdező pedig Baló György televíziós műsorvezető.
Amikor először vetítették a 2005-ös Magyar Filmszemlén, majd a Magyar Televízióban és a Duna TV-n, sokakat megérintettek az őszinte, szerkesztetlen képsorok. A tekercsek megtalálása, a történelmi eseményeket megélő és alakító hétköznapi szereplők, a narráció és a szemtanú visszaemlékezései már-már dokumentumtörténeti jelentőséget kölcsönöztek az eddig ismeretlen amatőr filmanyagnak. Többen csak napokkal később, médiakritikákból tudták meg, hogy a felvételek valójában megrendezettek,
a felismerés pedig sokakból dühöt és felháborodást váltott ki, úgy érezték, a film „becsapta” őket.
Pedig már az 50 perces dokumentumfilm utolsó harmadában zavaró, ellentmondásos apróságok, részletek bizonytalanítják el az éberebb nézőket. Miután Bálintot halálos lövés éri az ablakban, magára maradt fiatal felesége, Anna, kamerába nézve tépelődik: „Nem tudom, melyik a nagyobb zsarnok: a Szovjetunió, vagy a szerelem”, majd gyertyafények között csellózni kezd. Na ennél a jelenetnél már könnyen lehullhatott a lepel, hogy az autentikusnak tetsző felvételek mindvégig csak utánozták az archív stílust és valójában egy áldokumentumfilmet lehetett végig izgulni. Ennek ellenére az Ecseri tekercsek elnyerte a Kamera Hungária Fesztivál legjobb magyar dokumentumfilmnek járó fődíját 2007-ben. Nyilván azért, mert áldokumentumfilm kategória nem létezik.
Ébresztő!
Angolul mockumentary-nek (a mock – gúnyol, és a documentary – dokumentumfilm szavakból) hívják az áldokumentumfilmeket, ami egy olyan filmes vagy televíziós műfaj, ami a dokumentumfilm formanyelvét és stílusát utánozza, de fiktív eseményeket, szereplőket vagy helyzeteket mutat be.
Lényegében úgy tesz, mintha dokumentumfilm lenne, miközben valójában fikció és/vagy szatíra.
Céljuk pedig nem más, mint hogy szembesítsen, rádöbbentsen saját korlátainkra, becsaphatóságunkra, manipulálhatóságunkra. Azzal, hogy képesek a nézőket ideig-óráig, vagy teljesen átverni, felhívják a figyelmet az éberségre, arra, hogy a kedves néző, soha ne higgyen feltétel nélkül, kritikátlanul a mozgóképeknek.
Az Olajfalókkal kezdődött
Magyarországon a rendszerváltás idején lehetett először találkozni a ravasz műfajjal, amikor a Magyar Televízió bemutatta a csehszlovák Olajfalók (Ropaci) című filmet, méghozzá debütálása után egy évvel, 1989. április 1-jén, majd más csatornák, például a TV2 is jó pár évvel később. Akármikor tűzték műsorra, valósággal égtek a telefonok, majdnem mindenki elhitte, hogy
felfedeztek egy új állatfajt, ami kőolajjal táplálkozik,
de a műanyag is kedvelt csemege számára, és nem veti meg a képzőművészeti olajfestmények festékrétegeit sem. Emlős, de csupasz, és akkora, mint a mocsári hódpátkány, a félméteresre megnövő nutria. Akkoriban majdnem mindenki bedőlt a komoly orgánummal, szakszerűen végig narrált, tudományos dokumentumfilmes zsánereket felvonultató (drapp terepjáró, bajszos-szakállas tudósok, tudományos felszerelés) 20 perces áldokumentumfilmnek, amiben tudósok erednek a félénk, rejtőzködő életmódot folytató olajfalók nyomába.
Szemtanúk szólalnak meg, hogy egyre szemtelenebbek, már rájárnak a műanyag alkatrészekre is. Majd filmre veszik, ahogy elfognak egy fiatal példányt, kihozzák a lápból, de a kis állat rosszul lesz a friss levegőn, ezért a kutatók – jobb híján – terepjárójuk kipufogócsövénél lélegeztetik. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!