Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Volt egy pillanat az 1956-os forradalom villámgyorsan változó eseményei között, ami valóban felszabadító lehetett: a szovjet vezetés október 30-án bejelentette, hogy a magyar kormány kérésének megfelelően hajlandóak kivonni a Budapesten lévő szovjet alakulatokat, valamint tárgyalni a Magyarország területén állomásozó haderejük teljes visszavonásáról. Alig lehetett elhinni ezt a pálfordulást, hiszen 1944-es bevonulásuk óta – amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Magyarországot a náci Németországtól – már 13 éve megszálló (hivatalosan „felszabadító”) hadseregként állomásoztak itt.
Eleinte megtehették, a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés ugyanis engedélyezte a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását, méghozzá „a szövetséges utánpótlási vonalak biztosítása céljából”, amíg a szovjet hadsereg Ausztriában is állomásozik. Ausztriát ugyanis, Németországhoz és külön Berlinhez hasonlóan, négy (amerikai, angol, francia és szovjet) megszállási övezetre osztották 1945-ben a szövetségesek. 1955. május 15-én azonban aláírták az osztrák államszerződést, Ausztria visszanyerte függetlenségét és a szovjet hadsereg kivonult onnan (azóta minden évben megkondulnak a harangok ezen a jeles napon Ausztriában). Evileg tehát Magyarország sem lehetett volna többé logisztikai „utánpótlási útvonal”.
Viszont pár nappal korábban, 1955. május 9-én felvették a NATO-ba a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK), válaszul a Szovjetunió 1955. május 14-én létrehozta a Varsói Szerződést és „baráti szövetségesként” indokolta az állandó katonai jelenlétet. Nem egy cserkészcsapat állomásozott hazánkban már a forradalom kitörése előtt sem, hanem egy 30-35 ezres létszámú hadsereg több gépesített és páncélos hadosztállyal, komplett légierővel.
Győzött a forradalom! Néhány napra
Ilyen körülmények között hatalmas fegyverténynek számított, hogy Nagy Imre miniszterelnök október 31-én közölte a néppel:
Magyar testvéreim! Tudatom veletek, hogy a kormány kezdeményezésére a szovjet hadsereg csapatainak kivonulása megkezdődött. Minden hatóság, az ország minden polgára az elvonulás teljes rendjének biztosítása érdekében tartózkodjék minden provokatív, zavaró, vagy ellenséges cselekedettől, hogy így is hozzájáruljon a szovjet hadsereg csapatainak kivonulásához.
Úgy tűnt, győzött a forradalom, Nagy Imréék pedig hittek a Budapestre érkezett két befolyásos szovjet vezetőnek, Anasztasz Mikojánnak és Mihail Szuszlovnak, akik áldásukat adták a többpártrendszer magyarországi visszaállítására október 31-én. Persze a szokatlanul megengedő szovjet hozzáálláshoz az is kellett, hogy a fegyveres felkeléssé terebélyesedő események elfojtására
október 24-én több mint 200 harckocsival Budapestre bevonuló 6-8 ezres szovjet haderő érzékeny veszteségeket szenvedjen el.
Pontos számok nincsenek, de a néhány ezer, leginkább fiatal munkásokból, diákokból, egyetemistákból álló, vakmerő fegyveres szabadságharcosok sikerrel állították meg a szovjet tankokat Budapest utcáin.
Október 30–31-én megkezdődött a kivonulás, a szovjet egységek fokozatosan elhagyták a fővárost. A szovjet kommunita párt központi lapja, a Pravda világgá kürtölte, hogy „A szovjet kormány készen áll megkezdeni a szükséges tárgyalásokat a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződés más tagállamaival a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kérdésében.”
November 1-én pedig Nagy Imre bejelentette Magyarország semlegességét.
A meseszerű eufória azonban hamar szertefoszlott.
Gyülekeztek miközben kivonultak
Nem hagyták el Záhonynál a határt a szovjet egységek, hanem csak visszavonultak Budapest környékére, valamint a határ közelébe, közben titokban nagy erőket csoportosítottak Magyarország köré. Már október 23-án elindult a mozgósítás, és a már bent lévők mellé további jelentős katonai alakulatok érkeztek Magyarország területére, többek között légideszantegységek a veszprémi reptérre. November 2-án újabb tizenkettő hadosztály vonult be Magyarországra. A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, Konyev marsall pedig berendezte főhadiszállását Szolnokon, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!