Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Vulcanidris cratensis névre keresztelt ősi hangya egy ma már kihalt alcsalád képviselője, amelyet jellegzetes, kaszaszerű állkapcsok jellemeztek. A kutatók szerint ezek a „szerszámok” a zsákmány átszúrására szolgáltak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a hangyák már a kora kréta időszakban specializált anatómiai felépítéssel rendelkeztek, és bolygószerte elterjedtek voltak – hívja fel a figyelmet a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány alapján az IFL Science.
A felfedezés dr. Anderson Lepeco paleontológus nevéhez fűződik, aki a São Paulo-i Egyetem Zoológiai Múzeumának Crato-formációjából származó hatalmas fosszilisrovar-gyűjteményét tanulmányozta. A korábban talált lidérchangyákkal ellentétben – amelyek borostyánba zárva vészelték át az évmilliókat – a mostani példány egyedülálló módon, mészkőben, kőzetlenyomatként maradt fenn az utókor számára. A fosszília egy szárnyas nőstény hangyát, valószínűleg egy királynőt ábrázol. A Vulcanidris cratensis elnevezés a kőzetet a múzeumnak adományozó Vulcano család előtti tisztelgés.
A kutatók a legmodernebb tomográfiai eljárással, a fosszília károsítása nélkül hoztak létre részletes 3D-s képeket a leletről. Az elemzések rámutattak, hogy a Vulcanidris cratensis egyik rokona a 99 millió éves mianmari borostyánban talált Haidomyrmex zigrasi lehet, ami arra enged következtetni, hogy ezek az ősi ragadozók már a kréta időszakban több kontinensen is jelen voltak. A felfedezés ráadásul nemcsak Dél-Amerikát jelöli meg a lidérchangyák lehetséges evolúciós központjaként, hanem azt is bizonyítja, hogy a hangyák magasan specializált ragadozó adaptációi sokkal korábban kialakultak, mint azt korábban feltételezték.
Nem mindennapi módon ölt
A lidérchangyák legszembetűnőbb jellemzője a modern hangyáktól teljesen eltérő működésű, specializált állkapcsuk volt. Míg a ma élő hangyák vízszintesen mozgó, fogószerű állkapcsokkal rendelkeznek, addig a lidérchangyák függőlegesen mozgatták kaszaszerű állkapcsaikat, amelyekkel a zsákmányt a homlokukon lévő szarvszerű nyúlványokhoz szorították. Ezt a különleges táplálkozási módot egy borostyánba zárt egyed is alátámasztja, amelynek állkapcsai egy kihalt rovar körül zárulnak.
A szakértők szerint a specializált állkapcsok a ragadozás extrém evolúciós adaptációját képviselték. Az állkapcsok nem oldalra, hanem előre, a fejjel párhuzamosan nyúltak ki, homloklemezeiken pedig hosszúkás, páros sörték pihentek, amik valószínűleg érzékelőszőrként működtek. A kifinomult vadászati apparátus továbbá lehetővé tette a lidérchangyák számára, hogy a testméretüknél jóval nagyobb zsákmányt is elejtsenek. Bámulatos […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/04/29/brazilia-pokolhangya-felfedezes-meszko-fosszilia/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!