Büntethető-e, ha lázadásból nem fizetünk adót?

Vajon, miért nem kelünk ki magunkból, amikor jogos az igazságtalanság érzete, és ha valaki mégis megteszi, miért tituláljuk hőzöngőnek, nagyszájúnak, szemtelennek? Ismerős helyzet lehet mindenkinek, mikor sorban állva valaki előre tolakszik; vagy amikor 5 bolti pénztár közül csak 2 van nyitva, noha kígyózik a sok vásárló; vagy amikor a kiszolgáló személyzet csak fecseg, pedig rengeteg kliens vár rájuk. Mégis, a nagy többség csendben tűr, maximum magában vagy sor(s)társával méltatlankodik, de nem meri felemelni a hangját. Hogy miért nem, azt járja körül az Engedetlenség című könyv is, a kortárs filozófus Frédéric Gros tollából.

Nem is kell messzire mennünk, hogy felidézzünk egy nagyobb, vagy legalábbis nagy port felverő itthoni engedetlenséget, csak jusson eszünkbe a telefonok elvételének hirtelen szabályozása az iskolaév indítása előtt, aminek nem minden iskola hódolt be. Jött is a retorzió. Úgyhogy a szabályok áthágása jelen van mindennapi életünkben, ennek pedig Gros szerint három fő motivációja lehet: a társadalmi igazságtalanság (például a jövedelmi egyenlőtlenségek elmélyülése), a környezet pusztulása, és a munkát hiteltelenítő gazdasági rendszer. Ezek az okok szerinte annyire jelen vannak most világunkban, hogy a lázadás nagyon indokolt lenne, és az a fura, ha passzívak vagyunk, nem az, ha engedetlenkedünk.

Szabadság és isteni törvény 

A lázadásnak az irodalomban is sok példáját olvashatjuk, például Dosztojevszkij művében A Karamazov testvérekben Krisztus nem akar engedelmességet, mindenkitől a szabadságot követeli, mert abban rejtőzik az emberi méltóság. Gros a lázadás kulturális ikonját, Antigonét is megidézi, aki úgy lázad, hogy engedelmeskedik: Kreón törvényét nem, csak az isteni szabályt tartja be, de ennél több is az ő ágálása: a rend lehetőségét teszi kérdésessé azzal, hogy törékeny fiatal lányként száll szembe az erős Kreónnal, és ezzel az engedetlenség kockázatát mutatja be, a fékezhetetlenséget, a kontrollálhatatlanságot és ennek következményeit.

Hirdetés

Azt persze már a szociálpszichológiából, a Milgram-kísérletből tudjuk, hogy szinte mindenki hajlandó lenne áramütéssel büntetni egy másik embert, ha hatalmában áll így megtorolni a hibákat. A tekintélytől való félelem nagyban befolyásolja az eredményeket, Milgram részletesen kifejti, hogy ha közvetlen kapcsolat volt a parancsot adó és az azt elvégző között, akkor nagyobb volt az engedelmesség foka, mintha csak közvetetten, mondjuk telefonon kapta az utasításokat – ilyenkor hajlandók voltak akár megtéveszteni is a kísérletvezetőt, hogy elkerüljék a másik megbüntetését.

Mikor 1960-ban elfogták a náci háborús bűnöst Adolf Eichmannt, óriási felháborodást váltott ki, hogy a zsidó származású amerikai filozófusnő, Hannah Arendt azt írta, a közép-európai zsidóság vezetői is felelősek a keleti zsidóság megsemmisítéséért, Izrael állam vezetői pedig a háború utáni politikájuk miatt bűnösök. Ugyanakkor Eichmann se nem ördögi, se nem velejéig gonosz,

Megint valaki, aki végrehajtotta a parancsot és nem lázadt fel. Peter Ustinov, a színészóriás úgy kommentálta a híres pert, hogy az embereket évszázadokig azért büntették, mert nem engedelmeskedtek, de most első ízben azért, mert engedelmeskedtek.

Gros szerint az emberi lét meghatározója az engedelmesség (gondoljunk csak a hűségre), és az engedetlenség is (ki kell állni jogainkért, az igazságtalanság ellen). Milyen furcsa, és könnyen belátható mégis.

Az adófizetés mellőzése

Aquinói Szent Tamás azt mondja, a törvény azért erős és racionális, mert az emberek javát szolgálja, ha viszont ez nem így van, ha igazságtalan ránk nézve, akkor el is veszti kötelező érvényét. De, aki alávetettnek érzi magát, nem […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/2024/12/19/lazadas-engedetlenseg-antigone-adolf-eichmann-babits-mihaly/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!