Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tudjuk, hogy az elmúlt pár évben megszállták a városokat a dolmányos varjak, és megszaporodtak az emberek elleni „támadások”, költési időszakban. Ilyenkor nem tisztelik sem az óvodásokat, sem a szemüvegeseket. Minden további nélkül rákoppintanak a fejekre, akár egy békésen tekerő biciklistáéra is a Duna-parton, Újlipótvárosban. De fenyegetően köröznek, vagy nekirontanak kutyáknak és bárminek, bárkinek, aki, vagy ami – ahogy Orbán Zoltán az Indexnek korábban fogalmazott: „nagyobb mondjuk egy egérnél, legyen az ember, elefánt, vagy akár a nyolcadik utas a halál egy bengáli tigrissel az oldalán, ha néhány tíz méterre megközelíti fészkét, vagy fiókáit. Márpedig a városokban az emberek vannak többen.”
Mi pedig hozzátesszük,
nem csoda, hogy a Budavári Önkormányzat pár éve kitiltotta a dolmányosokat a Budai Várból. Mérsékelt sikerrel.
Európában alig él olyan madár, amely támadásával közvetlen sérülést okozhat. A dolmányos varjú sem ilyen. Inkább a járulékos balesetveszély okozhat gondot, például amikor a megriadó emberek elesnek, vagy óvatlanul kiszaladnak az útra – hangsúlyozza az ornitológus.
A mostani rendhagyó konferencia azonban inkább a dolmányosok rokonairól, a vetési varjakról szól.
Visszafelé sült el a puska
Új jelenség, hogy mostanában ezek az akár félméteres, koromfekete madarak is egyre nagyobb tömegekben költöznek és fészkelik be magukat a városokba. Paradox módon
pont a kiírtásuk elől menekülnek halálos ellenségeik, az emberek közvetlen közelébe. A városokban ugyanis nem szabad rájuk (sem) lövöldözni.
Az emberek pedig tehetetlenül nézik az egyre csak növekvő kolóniáikat. Mintha így állnának bosszút a vetési varjak az ellenük folytatott több évtizedes „varjúháborúk” néven elhíresült irtóhadjárat miatt.
Idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy pár évtizede még szinte elsötétítették az eget vidéken, amikor sok százas rajokban, éktelen károgással repültek ki reggelenként a környékbeli szántóföldekre, majd napnyugtakor vissza fás lakóhelyeikre.
Központi utasításra azonban már az 1970-es években elkezdődött a kilövésük,
ami annyira jól sikerült, hogy az ezredfordulóra majdnem teljesen eltűntek.
Egykorii 300 ezer költőpáros állományuk 93 százaléka eltűnt (23 ezerre fogyott), ezért 2001-ben védetté kellett nyilvánítani a vetési varjakat. Ma már kissé nőtt számuk, de az 50 ezer pár meg sem közelíti a pár évtizeddel ezelőtti populáció méretét.
Botrányos csendháborítás és ürülékszőnyegek
Most is erősen szúrják az emberek szemét, de más okokból zavaróak, mint a dolmányosok. A vetési varjak például nem védik földre került fiókáikat a járókelőktől. Ezért nem mennek neki az embereknek sem. Csak haragosan kárognak. Viszont több százas kolóniákban telepednek meg leginkább közepes méretű városok parkjaiban […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/10/09/vetesi-dolmanyos-varju-telepulesek-konfliktusok/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!