Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Sok ezer katona és civil esett fogságba mindkét oldalon a már több mint három éve tartó orosz–ukrán háborúban. Hogy hányan, azt hadititokként kezelik, mindenesetre egymást érik a kivégzésekről, kínzásokról, éheztetésről, brutális bánásmódról szóló hírek, beszámolók. Habár a harcoló felek mindegyike érintett lehet, különösen az oroszoknál találtak bizonyítékokat háborús és emberiesség elleni bűncselekményekre.
Azt pedig végképp nem lehet (egyelőre) tudni, mi történik a fogolycserékkel hazatérő katonákkal. Az ukrán fogságból kiszabaduló oroszokat például nem feltétlenül a szabadság és a megkönnyebbülés várja: a háború elején ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök életbe léptette a büntető törvénykönyv módosítását, az „önkéntes megadásról”. Az új cikkely kimondja, hogy
a magukat az ellenségnek „önként” megadó orosz katonákat akár tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre is ítélhetik.
Dezertálásért 10 év, a szolgálat megtagadásáért lelkiismereti okokból pedig 3 év börtön jár.
Nem elég, hogy hadifogságba kerülnek, szabadulásuk után még otthon is megbüntetik az orosz katonákat? Elég abszurd, de így van, legalábbis törvényesen megtehetik. Ez a groteszk retorzió azonban nem Putyin fejéből pattant ki először, hanem Sztálinéból. A honfitársak halálba kényszerítése, mondhatni, afféle orosz tradíció.
Nincs olyan, hogy szovjet fogoly, csak áruló
Nyolcvan éve ért véget a 2. világháború, ahol a legnagyobb emberveszteséget a Szovjetunió szenvedte el. Becslések szerint 27 millióan haltak meg a háború alatt, köztük 8,7 millió katona. Máig vitáznak róla a történészek, hogy meglepetésként érte-e Sztálint, vagy sem, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót. Mindenesetre már az év végéig több mint 3 millió (!) szovjet katona és tiszt esett náci fogságba (a háború végéig 5,7 millió, 58 százalékuk nem élte túl). A német parancsnokság egyáltalán nem volt felkészülve ekkora tömegre, a saját ellátásuk is gondot okozott. A foglyok szögesdróttal lehatárolt szabad területeken éltek, ahonnan viszonylag könnyű volt elmenekülni, de nem volt hova menni. A körülmények pedig annyira rosszak voltak, hogy
a hadifoglyok kétharmada rövidesen éhen halt, tífuszban, vérhasban vesztette életét vagy megfagyott.
Aki túlélte, nem szabadult fel, mert újabb tortúrának lett kitéve: saját hazája fenyegette meg, méghozzá halálosan.
Sztálin már a háború kezdetén kiadta hírhedt 270-es számú parancsát, amelyben minden fogságba esett katonát és parancsnokot dezertőrnek, árulónak minősített, akikre ha kiszabadulnak, azonnali kivégzés vár. A családjukat is meg kellett fosztani minden állami jóléttől és segítségtől, illetve megtiltotta a szovjet tiszteknek, hogy megadják magukat a németeknek.
Megparancsolta, hogy minden szovjet katona a haláláig harcoljon, még akkor is, ha bekerítették őket, és a helyzet reménytelen.
„Nincsenek szovjet hadifoglyok, csak árulók” – szögezte le Sztálin, aki a náci fogságba esett tábornokait is lelövette.
Ponedelin és Kirillov szovjet főtiszteket 1941 augusztusában fogták el Hitler csapatai, mire Sztálin – távollétükben – árulónak nyilvánította és halálra ítélte őket. 1945 áprilisában szabadultak egy koncentrációs táborból. Annak ellenére, hogy a két főtiszt megtagadta a nácikkal való együttműködést, és elutasították az Egyesült Államok felajánlását is, hogy Amerikába költözzenek, mikor visszatértek, hazaárulásra hivatkozva azonnal letartóztatták és a bírósági ítélet kihirdetésének napján kivégezték őket.
Sztálin még három gyereke közül a legidősebb fiával sem tett kivételt. Igaz, nem is nagyon kedvelte őt. Jakov Dzsugasvili rögtön a német invázió kezdetekor jelentkezett a Vörös Hadseregbe, de alig egy hónap múlva, Minszk közelében már náci fogságba esett. És ott is maradt majdnem két évig. Apja nem volt hajlandó Friedrich Paulus vezértábornagyért, a háború menetét megfordító 1943-as sztálingrádi csata fogságba esett német főparancsnokáért elcserélni. „Nem fogok egy tábornagyot adni egy hadnagyért”– mondta megvetően Sztálin. Akkor még nem tudhatta, hogy Jakov fia nagy valószínűséggel tényleg önként adta meg magát a náciknak, akik 1943. április 14-én lelőtték a sachsenhauseni koncentrációs táborban.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!