Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A világ egyik leggyakoribb fóbiája az arachnofóbia, a pókiszony. De nem a NASA-nál. Az amerikai űrhivatalban már a kezdetektől kitüntetett érdeklődést mutattak a külsőre nem éppen megnyerő ízeltlábúak iránt. Felvittek például kettőt az első amerikai űrállomásra, a Skylabra, hogy megnézzék, vajon kicsi gravitációban, vagy éppen súlytalanságban is akkora hálószövő mesterek-e, mint idelent.
Nagy meglepetésre nem jöttek zavarba Föld körüli pályán sem a nyolclábú asztronauták. Először kissé bizonytalankodtak ugyan, nem tudták ők sem, hol van lent és fent, aztán a fényforrásokhoz képest kezdtek tájékozódni és nekiláttak a szövésnek-fonásnak, és egyre jobb és erősebb műveket alkottak. Azaz kitűnően alkalmazkodtak a lebegő körülményekhez.
Később emelték a tétet a NASA alabamai Marshall Űrrepülési Központjának tudósai, és már arra voltak kíváncsiak, hogy
akkor is ennyire magabiztosak-e, ha különféle tudatmódosító szereket adnak nekik,
(vagyis idegrendszert módosító szereket, mostani ismereteink szerint a pókok még nem ébredtek öntudatra).
Na de honnan jött ez a meredek ötlet? Mi köze van egy ilyen kísérletnek az űrrepüléshez? Netán csak egy kellően vidám csapatépítő bulin született örült terv volt csupán, hogy tudományos kíváncsiságból pókokat drogozzanak be?
Akár ez is megtörténhetett volna, de valójában egy csalódást okozó szerény próbálkozás pattintotta ki az isteni szikrát.
Éjszakázással kezdődött a drogozás
Az események egészen 1948-ig nyúlnak vissza, amikor két tübingeni zoológus egyszerűen csak le szerette volna filmezni, hogyan szövik bonyolult hálóikat a pókok. Nem akarták megváltani a világot, csak felállítottak egy kamerát és vártak. De mindhiába, a nyolclábúak ugyanis kizárólag az éjszaka közepén, 2 és 5 óra között voltak hajlandók szorgoskodni, ráadásul rendre a kamera látószögén kívül.
Nem sokáig bírta az éjszakázást a kialvatlan tudóspáros,
felkeresték ezért farmakológus barátjukat, Peter N. Witt-et, ajánljon valamilyen szert, amivel emberibb munkaidőre lehetne rávenni az ízeltlábúakat. Witt akkoriban pszichoaktív anyagokat, köztük a marihuánát és a meszkalint tanulmányozta, ezért azokat ajánlotta fel az edukációhoz, de a cukros oldat formájában beadott drogok egyike sem késztette életmódváltásra a hálószövőket.
Felfigyeltek azonban valami másra: attól függően, hogy milyen szert kaptak, hálóik formája markánsan elütött egymástól.
Annyira felkeltette Witt érdeklődését ez a különös eredmény, hogy gyógyszertani kutatásait (az emberekről) azonnal a pókokra helyezte át, mondván: mivel egyszerű élőlények, könnyebb és egyértelműbb vizsgálni rajtuk, hogy miként hatnak a különböző, ismeretlen (akár mérgező) szerek. Egész életében nem lankadt az érdeklődése a pókok különféle drogokra adott reakciója iránt, és az 1990-es években már a terület világhírű kutatójának számított, pókkísérleteit pedig a NASA-nál is ismerték.
Csinos kis kábszer-szettet állítottak össze…
Az eredeti cikk, amelyben az eredményeket közzétették, nem részletezi, hogy a kísérlet pontosan hogyan kapcsolódott – már ha egyáltalán – az űrrepüléshez. Az viszont nyilvánvaló, hogy a NASA-t is érdeklik a különféle (toxikus) anyagok hatásai, a tesztelésére pedig a pókok kitűnően megfelelnek, mivel alacsony költségvetésűek, és esetükben nem merülnek fel olyan etikai kétségek, mint amilyenek magasabb rendű állatoknál jogosan megfogalmazódnak.
Így történt, hogy a NASA-nál is megismételték […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2023/04/01/bedrogozta-a-pokokat-a-nasa-megdobbentek-az-eredmenyen/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
