Azt hiszi, van saját padja a Városligetben? Hát tényleg van

Dúll Andrea az MTA doktora, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézet igazgatója, a hazai környezetpszichológia megteremtője. Ennek hallatán már fel is kaptuk a fejünk, hiszen mi is az a környezetpszichológia? A szakértő több érdekes előadása is fellelhető az interneten, ezekből megtudhatjuk, hogy a tudomány nem régi, viszont szuper aktuális, mert összefügg az épített, természeti és virtuális környezethasználattal, a környezetvédelemmel, a fenntarthatósággal és persze lelkiállapotunkkal. Mivel sosem vagyunk légüres térben, mindig valamilyen (kreált, természeti és/vagy virtuális) fizikai környezet vesz minket körül, viszont fontos, hogy ez milyen, hogy hatunk rá mi, és hogyan hat ez vissza ránk.

Evolúciós fegyvertény

A környezet természetesen vesz körül minket, ahogy Dúll mondja, ambiens módon, vagyis nem tudatosul, de ott van. Nyilvánvaló jelenlétére azonban nem tudunk huzamosabb ideig tudatosan figyelni:

Ez evolúciós örökség, mert már réges-rég megtanultuk, hogy embertársainkra koncentráljunk, akik etetnek, támogatnak, segítenek nekünk, és nem marad kapacitásunk a környezetre fókuszálni.

Hirdetés

A környezet viszont tudatosulhat és hathat viselkedésünkre, mivel a terek és a tárgyak nem hagynak minket érintetlenül.

Mint megtudtuk, a szakértő a 80-as évek végén volt pszichológia szakos hallgató a Debreceni Egyetemen, harmadéves korában, amikor már az alsóbb évfolyamosokat oktatta, érdekes kísérletbe fogott, amely fényesen bizonyította, mennyire hat a környezet az emberre. Tanítványait megkérte, hogy olyan helyzetben vizsgázzanak, amilyenben otthon elsajátították a tananyagot, így volt, aki fekve, törökülésben vagy tornázás közben adta elő, amit megtanult. És a meglepő az volt, hogy így gyorsabb, produktívabb, sikeresebb volt a tananyag felidézése a vizsgán.

Fotó: Dúll Andrea

Azt is hozzáteszi: „A 21. században nagyon fontos az ember és környezetének pszichológiai viszonya, mivel kölcsönkapcsolat, partnerség van ember és környezet között. A környezet ugyanis segít vagy gátol, de nem tudatosan.” Jó példa erre, hogy a tömegközlekedési eszközökön mindenki az ajtóhoz közel szeret utazni, hogy biztosítsa magának az optimális menekülőutat, ez is egy evolúciós késztetés.

15 perc alatt születik a helykötődés

A környezetpszichológia azt vizsgálja, hogy a minket körülvevő miliő milyen lehetőségeket és kényszereket kínál számunkra. Érdekes például a negyedórányi térhasználat fogalma, e szerint ha körülbelül negyedórát vagyunk bárhol (legyen az színházi szék vagy egy fotel a könyvtárban), akkor azt a helyet már a sajátunknak érezzük, és nem szívesen adjuk át másnak, mert úgy érezzük, már „a miénk”. Viselkedésünk a körülöttünk lévő terekkel territoriális, igyekszünk birtokolni és kontrollálni.

Beszélhetünk elsődleges territóriumról, ez az otthonunk és a munkahelyünk is, amik a legközelebb állnak hozzánk, és amiket testre szabunk (például a helyünk az ágyban vagy az étkezőasztalnál fix, nem engedjük át).

Ehhez az elsődleges territóriumhoz a társadalom törvényeket is rendelt, hiszen nem mehetünk be büntetlenül akárki házába, lakására. Másodlagos territóriumnak számítanak az olyan helyek, amelyeket rendszeresen, huzamosabb ideig használunk, amelyekhez ragaszkodunk, például az irodai íróasztalunk vagy a helyünk a színházban. A nyilvános territórium pedig közterekhez kapcsolódik, ez lehet akár egy városligeti pad vagy a parkolási helyünk.

Fotó: Andrew Fox / Getty Images Hungary

Szülőhelyünk, mint anyánk

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/02/12/kornyezet-pszichologia-dull-andrea/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!