Az emberiség történetének egyik legnagyobb technológiai áttörése volt, amikor először sikerült mesterséges eszközöket Föld körüli pályára állítani. A műholdak fellövése nem csupán mérnöki bravúr volt, de alapjaiban változtatta meg azt is, ahogyan a bolygónkat megfigyeljük, megértjük és használjuk. Az űrkutatás első korszakában a műholdak még ritka, különleges eszközök voltak, amelyeket elsősorban tudományos vagy katonai célokra használtak, azóta azonban szinte észrevétlenül a mindennapi életünk alapvető infrastruktúrájává váltak.
Ma már műholdak nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne a modern világ működése. Ezek az eszközök biztosítják a globális kommunikációt, a televíziós műsorszórást, az internetkapcsolat egy részét, a GPS-alapú navigációt, valamint kulcsszerepet játszanak az időjárás-előrejelzésben és a klímakutatásban is. Segítségükkel figyeljük az erdőtüzeket, a jégsapkák olvadását, a tengeri áramlatokat, a háborús pusztítást vagy akár a mezőgazdasági termelést is.
Az elmúlt évtizedben azonban egy új korszak kezdődött. A kereskedelmi űripar rohamos fejlődése, az olcsóbb rakétaindítások és a nagy technológiai vállalatok belépése miatt a műholdak száma soha nem látott ütemben kezdett növekedni. Az úgynevezett „mega-konstellációk” – azaz a több ezer egymással együttműködő műholdból álló rendszerek – célja, hogy globális internetet vagy adatkapcsolatot biztosítsanak a Föld minden pontján.
A fejlődés persze látványos, azonban egyre több tudós figyelmeztet arra, hogy az űr gyors benépesítése új és kevéssé ismert környezeti kockázatokkal járhat.
Rekordszámú műhold a Föld körül, egy millió új műhold terve
Napjainkban közel 15 ezer aktív műhold kering a Föld körül. A többségük alacsony Föld körüli pályán található, és hatalmas műholdrendszerek részeként működik. Ezeknek a műholdaknak azonban meglepően rövid az élettartamuk és gyakran mindössze néhány évig működnek csak. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan új példányokat kell fellőni a helyükre, a régi műholdakat pedig – hogy ne növeljék tovább a már most is zsúfolt pályákon keringő űrszemét mennyiségét – szándékosan visszavezetik a Föld légkörébe.
Amikor egy műhold belép a felső légkörbe, a súrlódás miatt felhevül, majd darabokra ég. Ezt a folyamatot a szakirodalom demisability-nek nevezi, amikor lényegében a műholdakat kontrolláltan „elégetik” a légkörben. A módszer sokáig praktikus megoldásnak tűnt, a gond azonban az, hogy most ezt a gyakorlatot soha nem látott méretekben kezdik alkalmazni.
A műholdak ugyanis eldobható termékké váltak.
Az aggodalmak egyik fő oka egy rendkívül ambiciózus terv. A nagy technológiai vállalat, a SpaceX ugyanis nemrégiben engedélyt kért arra, hogy egymillió új műholdat indíthasson el a jövőben, elsősorban mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközpontok és globális kommunikációs rendszerek támogatására.
A probléma azonban nem csupán a darabszám, hiszen a jelenlegi műholdak tömege is gyorsan nő. A most működő új generációs műholdak körülbelül 800 kilogrammot nyomnak – nagyjából annyit, mint egy kisebb autó. A későbbi változatok viszont akár 1250 kilogrammosak is lehetnek, a jövőbeli modellek pedig méretben már egy utasszállító repülőgép súlyát is elérhetik. Márpedig ha ilyen mennyiségű és méretű eszköz kerülne pályára, az nemcsak az űrforgalmat, hanem a légkört is jelentősen befolyásolhatná.

Az ózonréteg sínyli meg a műhold-krematórium működését
A rakétaindítások már most is hozzájárulnak a klímaváltozáshoz és az ózonréteg károsodásához, ugyanis a kilövés során keletkező gázok és részecskék a légkör felső rétegeibe jutnak, ahol különösen érzékeny kémiai folyamatokat indíthatnak el. Ha azonban a jövőben több százezer vagy akár millió új műhold kerül pályára, akkor a hatás megsokszorozódhat. Ráadásul nemcsak a kilövések számának növekedése jelent problémát, hiszen a műholdak többsége az élettartama végén elég a légkörben, és ezzel újabb légkörre káros anyagok kerülnek a levegőbe.
Ennek nyomait pedig már most ki lehet mutatni. 2023-ban kutatók a felső légkör aeroszoljait vizsgálva műholdakból származó fémrészecskéket találtak, nemrégiben pedig már lítiumot is azonosítottak egy rakéta kontrollálatlan visszatérése után. Ez azonban csak ízelítő lehet abból, ami a jövőben történhet.
A kutatók pontosan még nem tudják, milyen anyagokból készülnek a modern műholdak, mert a gyártók ritkán hozzák nyilvánosságra a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2026/03/07/ur-urkutatas-muhold-problema-ozonreteg-szennyezes-eges/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!