Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Amikor William Henry Harrison bejelentette, hogy indul az 1836-os és az 1840-es elnökválasztáson, felkérték, hogy maradjon csendben. Pontosabban: ne mondjon semmi lényegeset. Ami a legmeglepőbb, hogy a taktika a második esetben sikeresnek bizonyult. A demokrata párti Harrison 1840-ben 234 elektori szavazattal 60 ellenében elnyerte az Amerikai Egyesült Államok államfői (és egyben kormányfői) hivatalát a Whig Párt jelöltjével, Martin Van Burennel szemben. Ő lett az ország kilencedik elnöke.
Erre a fura felkérésre nem azért került sor, mintha Harrison ostoba vagy jelentéktelen személyiség lett volna. Virginiai ültetvényes családban született 1773-ban, apja aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, anyja pedig George Washington feleségének a rokona volt. A fiatalember a katonai pályát választotta, és Washington elnök azzal írta alá katonai kinevezését, hogy nem tagadhat meg ilyesmit egy régi barát fiától.
Tecumseh átka
A 19. század első felében még nagy dicsőségnek számított, ha valaki keményen harcolt az amerikai őslakosság ellen. Harrison kitüntette magát az Egyesült Államok első indiánháborújában. 1794-ben hadnagyi rangban küzdött Anthony Wayne tábornok mellett „a kidőlt fák csatájában”, a mai Ohio állam északi részén, a sóni, ottava és más indiánok ellen. Majd ő is aláírta a grenville-i békeszerződést, amelyben lemondatták az őslakosságot a mai Ohio állam területének nagy részéről. Az Északnyugati Territórium kormányzójaként 1811-ben a tippecanoe-i csatában mért vereséget a sóni indiánokra. Majd az 1812–15-ös brit–amerikai háborúban a Thames folyó menti csatában (1813) aratott győzelmet a britek és indián szövetségeseik felett. Ebben az ütközetben esett el a britek oldalán a híres sóni harcos, Tecumseh, az őslakosok ellenállásának szervezője.
A legendák szerint a haldokló Tecumseh átkot mondott az Egyesült Államok elnökeire. Eszerint a húszévente (1840-ben, 1860-ban stb.) megválasztott államfőknek
meg kell halniuk,
mielőtt visszavonulhatnának hivatalukból. Aki szeret misztikus jelentőséget tulajdonítani a történelmi véletleneknek, az elhiheti, hogy Harrison, Lincoln, Garfield, McKinley, Harding, Franklin D. Roosevelt és Kennedy esetében az átok érvényesült. Tecumseh átka azonban a 20. század végére minden jel szerint erejét veszítette, mert a Ronald Reagan és George W. Bush elleni merényletek sikertelenek voltak.
A néma elnökjelölt
A thamesi csatának köszönhetően Harrisont nemzeti hőssé kiáltották ki. Képviselővé (1816–19), majd szenátorrá (1825–28) választották. Amikor pedig a Whig Párt vezetői 1836-ban olyan elnökjelöltet kerestek, akivel végre eséllyel indulhatnak a Demokrata Párt jelöltje ellen, Harrisonra esett a választásuk.
Csakhogy a Whig Párt távolról sem volt egységes. Támogatói között egyesek az erős központi kormányzatnak, mások a tagállamok jogai kiterjesztésének voltak a hívei. Sokan a szabad kereskedelmet támogatták, mások védővámokat követeltek. Egyesek végleg fel akarták számolni a nemzeti bankot, mások vissza akarták állítani. A hatalmas ország egymástól rendkívül távol eső szekcióinak is nehéz volt összeegyeztetni az érdekeit.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
