2026. április 19., vasárnapMa Emma napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 363,00 Ft | USD: 308,00 Ft | CHF: 394,00 Ft
2026.04.19. Emma Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 363,00 Ft | USD: 308,00 Ft | CHF: 394,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / Amit a történészek elhallgatnak Jézus keresztre feszítéséről

Amit a történészek elhallgatnak Jézus keresztre feszítéséről

Jézus halála és feltámadása a történelem leghíresebb elbeszélése és a kereszténység központi története. A Biblia szerint nagypénteken feszítették keresztre Jeruzsálemben, majd harmadnapra feltámadt, győzelmet aratva a halál felett, igazolva isteni mivoltát, és elindította a nevében is a kereszthalálra utaló világvallást. Születésével ellentétben mind a négy kanonizált evangélium részletesen beszámol Jézus haláláról. De mennyi kézzelfogható bizonyíték van a kínhalálra és az azt megelőző és követő napok történelmi eseményeire?

James Burke-Dunsmore színész viszi a keresztet, miközben Jézust alakítja a Wintershall „Jézus szenvedéstörténete” című előadásában, nagypénteken a Trafalgar téren, 2016. március 25-én, Londonban

James Burke-Dunsmore színész viszi a keresztet, miközben Jézust alakítja a Wintershall „Jézus szenvedéstörténete” című előadásában, nagypénteken a Trafalgar téren, 2016. március 25-én, Londonban

Fotó: Chris J Ratcliffe / Getty Images Hungary

Először is le kell szögezni, hogy történészek köreiben nincs azon vita, hogy Jézus történelmi személy volt-e. Részletekről évszázadok óta vitatkoznak, de senki nem kételkedik komolyan abban, hogy Jézus valóban létezett. Történelmi szempontból a húsvéti eseményeket több minden alátámasztja.

A keresztre feszítés ténye pedig a Jézus-elbeszélés egyik legjobban dokumentált drámai pontja, ezért a tudósok szinte egyöntetűen elfogadják annak történelmi hitelességét.

Már Jézus kortársa, Pál apostol is említi leveleiben. De az egyik legfontosabb nem bibliai forrásnak a 37-ben született Josephus Flavius zsidó származású, majd római szolgálatba állt történetíró (előtte a zsidó–római háborúban még galileai hadvezér) első század végén írt, A zsidók története (Antiquitates Judaicae) című munkáját tartják, amiben azt írja, hogy

Jézus »bölcs ember« volt. Csodálatos tetteket vitt végbe. Sok zsidó és görög követője lett. Pilátus elítélte és keresztre feszíttette. A mozgalom követői a kivégzés után sem tűntek el.

Jézus halálának másik alapforrása Tacitus római szenátor és történetíró néhány évtizeddel későbbi mondatai fő művében (Annales, Évkönyvek), miszerint a keresztények „Christust imádják… aki Tiberius császár uralkodása alatt halálbüntetést szenvedett el egyik helytartónk, Poncius Pilátus kezétől”. Tacitus már csak azért is figyelemre méltó, mert kifejezetten barátságtalan a keresztényekkel, ami megerősíti objektivitását. Néró keresztényüldözéseiről szóló írásaiban a kereszténységet „zabolátlan és veszedelmes babonának” minősíti, ami sajnálatos módon Rómában is elterjedt.

Jézus tehát élt, és kivégezték, a részletekben azonban sok a bizonytalanság. Különösen azért, mert a későbbi generációk nem egyszer kibővítették, kiszínezték, alakítgatták a húsvéti történetet.

Nem tudni pontosan, mikor

Itt van mindjárt a kereszthalál éve. Történészek csak annyit tudnak mondani, hogy

Jézus keresztre feszítése valószínűleg Időszámításunk után 30-ban vagy 33-ban történt Jeruzsálemben.

(Születését pedig időszámításunk előtt 7–4 közé valószínűsíti az ókortudomány). Poncius Pilátus idején feszítették keresztre, aki időszámításunk után 26–36 között volt helytartó. Jézus pedig – az evangéliumok szerint – 30 éves kora körül kezdte aktív működését, szolgálata pedig körülbelül 1–3 évig tartott. Annyi tűnik csak biztosnak, hogy pészah idején, az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepének előkészületi napján, avagy már az ünnep alatt, pénteken halt meg. 

A Bibliában Júdás apostol elárulja Jézust (30 ezüstért), felfedi a főpapok előtt, hogy a Getszemáni-kertben, az Olajfák hegyén találhatják. Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora után a templomőrök letartóztatják a templomban történt hét eleji „zavargás” miatt, és Kajafás zsidó főpap, majd Poncius Pilátus elé viszik, aki megkérdezte: „Te vagy a zsidók királya?”, mire Jézus: „Te mondod”. Pilátus nem tett további kísérletet. Bárkit, akit „a zsidók királyaként” azonosítottak, lázadó volt Róma szemében, és a lázadókat keresztre feszítették.

Ecce Homo - Poncius Pilátus halálra ítéli Jézust, miután a tömeg a kivégzését követeli. Antonio Ciseri festménye

Ecce Homo – Poncius Pilátus halálra ítéli Jézust, miután a tömeg a kivégzését követeli. Antonio Ciseri festménye

Fotó: Culture Club / Getty Images Hungary

„Római jogi eljárás indult Jézus ellen, politikai bűncselekmény miatt ítélték el, és halálbüntetést kapott” – értékelte a történteket szenvtelenül, szikáran Gerd Lüdemann, a történetkritikai megközelítéséről világhíres bibliakutató, a Göttingeni Egyetem egykori professzora, több más mellett a nagy vihart kavart Krisztus feltámadása: Történelmi vizsgálat című könyv szerzője.   

Megszégyenítés és elrettentés volt a cél

Ez történt a történelem leghíresebb hétében

Nem lehet tudni, hogy tényleg ennyire összesűrűsödtek-e az események, de Máté evangéliumában egy hét alatt megtörtént minden.

Virágvasárnap: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a tömeg pálmaágakat lengetett. Hétfő–kedd: Jézus tanításai és vitái a templomban. Szerda: Jézus felmegy az olajfák hegyére, Júdás elárulja őt. Nagycsütörtök: Utolsó vacsora a tanítványokkal, Jézus megmossa tanítványai lábát (alázat és szolgálat jelképe). Elfogják Jézust a Getszemáni-kertben. Nagypéntek: Jézus ítélete és keresztre feszítése a Golgota-hegyen. Nagyszombat: Jézus síri nyugalma. Húsvétvasárnap: Jézus feltámadása. Húsvéthétfő: öröm, tavasz- és termékenységünnep, locsolkodás. 

A keresztre feszítésnek még a gondolata is elborzasztó, hogy valakit végtagjainál fogva kikötöznek (vagy odaszögelnek) egy T vagy kereszt alakú bitófához, és hagyják, hogy hosszas gyötrelem és kínok közepette meghaljon. Ennek a szörnyű halálbüntetésnek az eredete valószínűleg az óperzsa birodalom (Nagy Kürosz király) idejébe nyúlik vissza, mindenesetre a perzsa birodalmat később elfoglaló Nagy Sándor Kr. e. 332-ben állítólag keresztre feszíttette a föníciai Türosz ostromának 2000 túlélőjét, valamint azt az orvost, aki sikertelenül kezelte élethosszig tartó barátját, Héphaisztiont. Az ókori Karthágóban pedig a súlyos vereségeket elszenvedő hadvezérekre szabták ki ezt a szadista büntetést.

Hátborzongatóan kegyetlen, megalázó nyilvános halál volt. Az ókori Rómában (is) pont azért hajtottak végre keresztre feszítéseket, hogy másokat eltántorítsanak hasonló bűncselekmények elkövetésétől, ezért az áldozatokat sokszor haláluk után is a kereszten hagyták, elrettentésül. Krisztus előtt 70 évvel nem kevesebb mint 6000 lázadót feszítettek meg Rómában a Spartacus vezette rabszolgaháború végével.

Cicero római író-filozófus a keresztre feszítést „a legkegyetlenebb és legundorítóbb büntetésnek” nevezte,

és azt javasolta, hogy „a kereszt említését nemcsak a római polgár testétől, hanem az elméjétől, a szemétől és a fülétől is távol kell tartani”.

<img id="kep_szerkfoto_image_68609113" […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2026/04/04/jezus-keresztrefeszites-golgota-kalvaria-getszemani-kert-poncius-pilatus-torteneszek-biblia/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Évszázadok alatt lett a magyarok legjobb barátja a puli

A puli a magyar történelem és pásztorkultúra élő öröksége, amelynek eredete, fejlődése és szerepe szorosan …