Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Történelem és tudomány ha találkozik, nos, abból nem minden esetben lesz tudománytörténet, sem történelemtudomány. Hanem valami egészen más. Ami ettől még érdekes. Elgondolkoztató.
Történt ugyanis, hogy Edward Walter Maunder (1851–1928) angol csillagász a kutatásai közben arra jött rá, hogy
a Naprendszerünk központi csillagán nem mindig voltak és vannak napfoltok.
Az asztrológusok azt már jó ideje megfigyelték, hogy a Nap felszíne bizonyos szélességben időnként, ciklusok szerint foltossá válik. Ezek a foltok valójában olyan területek – a legnagyobbak átmérője akkora, mint a Föld átmérője – az izzó gömbön, amelyek a környezetüknél hűvösebbek, ezért látszódnak sötétebbnek, s még be is mélyednek a Nap felszínébe, mintha csak tölcsér nyílna csillagnyi testében.
Az, hogy ezek a foltok vannak vagy nincsenek, s hogy többnyire miért 11 éves ciklusban tűnnek fel, a „napászoknak” nem kis fejtörést okoz, de legalább lehet rajta gondolkozni, kutatni lehet. Létrejöttük és életük összefüggésben van a Nap energiatermelésével.
Maunder kutatása azonban érdekes összefüggésre mutat rá. Megállapította, hogy a Nap életében volt egy időszak, amikor a napfoltok lényegében elmaradtak, elenyésző számban tűntek fel. Egészen pontosan a XVII. század közepétől egészen a XVIII. század elejéig. Nagyjából 1645 és 1715 között. A jelenség neve Maunder-minimum.
A Nap alulműködése, csökkent energiakibocsátása eleve hatással van a földi életre. A XIV. és a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
