Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nem csak egy volt a politikai merényletek sorában Julius Caesar meggyilkolása Kr. e. 44. március 15-én, március idusán, hanem egy olyan történelemformáló esemény, ami máig ható eszmeiséget hordoz: az emberi közösségek nehezen tűrik az önkényt, a királyokat, az elnyomást. Róma első kőszínházi épületegyüttese, a Theatre of Pompey egyik termében tartott szenátusi ülésre érkezett az akkor már örökös diktátornak megválasztott Caesar délelőtt 10 és 11 között, amikor egy összeesküvő szenátorokból (körülbelül 60 szenátor) álló csoport körülvette, és 23 késszúrással megölték. A merénylet egyik vezetője Marcus Junius Brutus volt, aki nem mellesleg Caesar pártfogoltja volt.
Ő és társai azt állították, hogy a Római Köztársaságot akarják megmenteni, mert Caesar egyre inkább diktátori hatalmat gyakorolt.
Márpedig az ókori Róma köztársasággá válása és a despota királyoktól való zsigeri félelem szorosan összefügg, és az egész római politikai kultúra alapját adta.
Élénken élt mindenkiben az az ötszáz évvel korábbi esemény, amikor időszámításunk előtt 509-ben elkergették az utolsó római királyt, Tarquinius Superbust (igen, így hívták), méghozzá Lucius Junius Brutus, a patrícius „felszabadító” vezetésével és megalapították a Római Köztársaságot, élén nem királlyal, hanem két, egy évre megválasztott consullal, akik egymást ellenőrizték.
Erre jött a sikeres hódító (Galliát, a mai Franciaország területét csatolta a birodalomhoz), az ellenállhatatlan népvezér, Julius Caesar, és kieszközölte, hogy az addig szigorúan fél évre megválasztott, és csak rendkívüli problémák (háború, járvány) megoldására fenntartott dictatori (vis major) tisztséget örökre megkapja.
A mindenkori római félelem a királyoktól adta az alapját annak, hogy Caesar abszolút hatalma mennyire volt provokatív a rómaiak szemében. Brutust pedig állítólagos köztársaság-alapító őse és öröksége inspirálta a diktátorölésben. Meglepő együttállás, hogy a korszak másik jelentős civilizációja, az ókori görögök többsége szinte pont ugyanakkor, időszámításunk előtt 510 körül szabadultak meg (kergették el) a zsarnok uralkodóktól, a türannoszoktól, és innentől kezdett kialakulni az athéni demokrácia.
Diktátor, császár, kaiser, cár, július, a zsarnokölés joga mind Caesartól és az ő páratlan életéből erednek. De tündöklése és bukása nem volt előzmények nélküli. Időszámításunk előtt 88-ban Lucius Cornelius Sulla már bevezetett egy diktatúrát az akkori polgárháborús hangulatban, és példátlan dolgot tett: saját légióival Rómába vonult, fegyverrel átvette a hatalmat, és állami terrorhullámot indított el. Halállistákat készített, rajtuk szenátorok, lovagok, politikai ellenfelek, bárki megölhette őket, vagyonukat pedig megkaphatták.
Menekülnie kellett
Sulla célkeresztjébe került a fiatal Caesar is családi és politikai kapcsolatai miatt. Nagynénje ugyanis Sulla ádáz ellenfelének, Mariusnak volt a felesége. Sulla ultimátumot adott Caesarnak: váljon el feleségétől, Corneliától, de ő megtagadta a parancsot.
Caesar elvesztette papi tisztségét és vagyonát, bujkálnia kellett, barátai és rokonai próbálták védeni.
Egyes források szerint többször is elfogták Sulla katonái, és csak kenőpénzzel tudott kiszabadulni.
Caesarnak el kellett hagynia Rómát, és belépett a hadseregbe Kis-Ázsiában. És itt kezdődött el példátlan karrierje. Ez az eset megmutatta, hogy Caesar már fiatalon makacs és politikailag bátor volt. Megtanulta, hogy a római politika életveszélyes hatalmi játék. Sulla végül meglepő módon önként lemondott diktatúrájáról (még ő is erősen problematikusnak tartotta a puccsal megszerzett egyeduralmat), feloszlatta a hadseregét, vidéki birtokára költözött, és memoárokat írt. Diktatúrája azonban mélyen befolyásolta Caesar gondolkodását a hatalomról.
Megoldott egy kalózkalandot
Már rögtön pályája elején megesett vele egy szürreális kaland, amikor kalózok elrabolták, majd később visszatért, elfogatta és keresztre feszíttette őket. Caesar 25 éves volt, amikor Rodosz szigetére tartott, hogy retorikát tanuljon a híres szónoktól, Apollonius Molontól. Az Égei-tengeren azonban kalózok elfogták a hajóját, foglyul ejtették, és 20 talentum ezüst váltságdíjat követeltek. 1 talentum körülbelül 32-33 kilogramm ezüstnek, egy római légiós 25 évnyi szolgálati fizetésének felelt meg. Állítólag Caesar kinevette őket, és
azt mondta, hogy legalább 50 talentumot kérjenek, mert ő többet ér.
Elküldte társait, hogy gyűjtsék össze a pénzt. 38 napos fogsága alatt – beszámolók szerint – parancsolgatott a kalózoknak, mintha ő lenne a vezető, verseket és beszédeket írt, amiket felolvasott nekik, ha nem tapsoltak, műveletlen barbároknak nevezte őket. Még azt is mondogatta nekik, hogyha kiszabadul, visszatér, és keresztre feszíti őket. Betartotta ígéretét, visszatért Milétosz városába, de „kegyet gyakorolt”, mert előtte megfojtatta őket, hogy ne szenvedjenek sokáig a kereszten. Caesarnak már fiatalon rendkívüli önbizalma volt, könyörtelen és következetes, úgy viselkedett, mint egy jövőbeli hadvezér vagy uralkodó.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2026/03/15/caesar-star-wars-palpatine-sulla-romai-koztarsasag/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!