A saját diktatúránkban élünk, örömforrásunkká vált a képernyő

A 2010-es években a telefonunk vette át az uralmat felettünk, ezt kár tagadni. Ennek több oka is van, egyrészt az unalom érzése, amivel egyesek nem birkóznak meg könnyen, valamint a kifejezetten a saját gondolatainkkal eltöltött idő, ami rémítően hathat. Illetve ott van a dopaminfüggőség is, ami elkerülhetetlen mellékhatása a folyamatos görgetésnek. Minél többet használjuk a közösségi médiát, annál nehezebben tud az agyunk ellenállni neki. Olyan, mintha arra treníroznánk az agyunkat, hogy vágyjon ezekre a dopaminlöketekre, akárcsak a függőségek esetében. Mint minden addikció, ez sem vezet jóra, a legfrissebb kimutatások szerint a hosszan tartó okostelefon-használat összefügg a fokozott szorongással, amit az is bizonyít, hogy

a fiatalok elégedetlensége (mind önmagukkal, mind a világgal szemben) 2012 óta 12 százalékról 22 százalékra emelkedett.

Hirdetés

Akik a telefonokat tervezték, úgy fest, elérték a céljukat, hiszen könnyen használhatóak, kicsik, egyszerűek, szépek és mindig azt teszik, amit mi akarunk. Hát ki ne akarna állandóan a telefonján lógni?

Elfelejtettünk unatkozni

Egy 2014-es kutatás szerint a legtöbb ember inkább áramütést szenvedne, csak ne kelljen unatkoznia. Elvégeztek egy kutatást egy csapat egyetemistán, akiknek két lehetőséget vázoltak fel: 15 percig nulla stimulációval ülnek egyhelyben a saját gondolataikon mélázva, vagy azonnal megnyomnak egy gombot, ami egy mini áramütéssel jár.

Pedig a korábbi generációk még nemesítő hatást tulajdonítottak az unatkozásnak, úgy tekintettek az unalomra, mint a jóféle termőföldre, a robotoló hétköznapokból való kizökkentő erőre, ami aztán képes ismét felvillanyozni az ember elméjét. Nos, ez a romantikus kép, illetve amit a Z vagy Y generáció tapasztal az unalommal kapcsolatban inkább kéz a kézben visz közelebb az igazsághoz.

Az utóbbi esetében viszont igenis közrejátszik az állandó stimuláció-éhség, ami az okoskütyük által vált mindennapi szükségletünké. Átestünk a ló túloldalára önmagunk szórakoztatását illetően, ugyanis ma már nemcsak szabadidőnkben vágyunk rá, hanem állandóan. Erre talán az egyik legjobb példa az, hogy már a mellékhelyiségbe sem megyünk el okostelefonunk nélkül, attól tartva, hogy biztosan unatkoznánk.

Miért nem tudjuk abbahagyni a görgetést?

Képzeljük el, hogy elmegyünk egy orvosi vizsgálatra, ahol nagy a sor, ezért amíg mi következünk, el kell valahogyan ütnünk az időt. Elővesszük a telefonunkat, és megnyitjuk kedvenc alkalmazásainkat, végignézünk minden közösségi média platformot, hátha történt valami érdekes (persze a legtöbb esetben akkor is maradunk, ha semmi nem történt). Észre sem vesszük, de eltelik 5-10 perc, egyre többen mentek be és jöttek ki a vizsgálatról, hamarosan mi következünk. De mi már messze járunk, éppen a TikTok bugyrain belül jutottunk el egy újabb ismeretlen nyúlüregbe, és a csattanójához közeledne az átalakulós videó, amikor szólítanak. Szinte idegesek leszünk tőle, hogy nem fejezhetjük be a videót.

Ez a dopaminnal lehet összefüggésben, ami az egyik legtermészetesebb hormon a testünkben, és azért felelős, hogy sikeresnek, boldognak, elégedettnek érezzük magunkat. Olyan triviális esetekben is termelődik, amikor a szeretteinkkel, barátainkkal vagyunk, ilyenkor normális mennyiség képződik. Felfokozott állapotban, mondjuk a szerelmünk közelében, nagyobb adag termelődik, függőségek esetében pedig teljesen kiugrik a […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/05/04/dopamin-fuggoseg-telefon-unalom/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!