Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Dr. Szántó Szilvia mentálhigiénés tanácsadó a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen több mint 15 éve dolgozik mentálhigiénés szakemberként, és abban segít a fiatal felnőtteknek, hogy gyermek- és fiatalkori problémáikat ne gördítsék tovább felnőtt életükbe, hanem dolgozzák fel, kerüljenek közelebb magukhoz, és javítsanak az életminőségükön. Több könyve jelent meg a huszonévesek problémáiról, a narcizmusról és az érzelmi bántalmazásról, ám vele készített interjúnkban ezúttal arról faggattuk, mi a mamahotel, sokszor miért nem tudnak otthonról elszabadulni a fiatalok, illetve hogy miért érzelmi bántalmazás a kényeztetés.
Mamahotelnek nevezi már a szakirodalom is azt a jelenséget, mikor a fiatal felnőtt elköltözhetne a szülői házból, saját lábára állhatna, de mégis otthon marad, akár a 30-as éveiben is. Rendkívül káros lehet, de sokan nincsenek tisztában ezzel, és az anyagiakra hivatkozva nyugszanak bele a dologba.
Anyám nyakán
Valóban nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy lakást vegyenek gyereküknek, de nem is ez a megoldás. Van kollégium, albérlet, többen is összeköltözhetnek, ami már nem akkora anyagi teher, de mégsem ez történik, mivel, ahogy a szakértő mondja, „jó és kényelmes élete van a fiatal felnőttnek a szülők mellett, tiszta ruha és étel várja mindig, akár a rezsibe sem száll be, sőt sokszor semmivel nem járul hozzá a mamahotelhez”. Persze, ez kényelmes neki, de miért engedik a szülők?
A sokféle ok között szerepelhet például – amivel gyakran nincsenek is tisztában –, hogy ha otthon marad felnőtt csemetéjük, ők megmaradhatnak szülői szerepben, azaz nem sérül az identitásuk, nem kell a gyermek felnevelése után új célt találniuk
– tette hozzá.
Így a gyerek marad életük középpontjában, akár létezésük értelmeként. Miért is akarnák, hogy elhagyja a szülői fészket? Pedig a marasztalással lelkileg óriási károkat okozhatnak, amivel kapcsolatban Szántó úgy fogalmaz: „Nem halat kell venni a fiatal felnőttnek, hanem meg kell tanítani horgászni”. Vagyis nem kipárnázni kell az életüket, kényeztetni, kiszolgálni, minden kívánságukat lesni, autóval fuvarozni, hanem megtanítani őket önállóan boldogulni. Hiszen hogyan épülne fel egy önbizalommal rendelkező, magabiztos személyiség, ha mindent készen kap? „Akkor azt hiszi, az lesz az önképe, hogy ő maga semmire sem képes, és így szorongó, önbizalom-hiányos, bizonytalan személyiséggé válik.” Ebben pedig nagyon nagy a szülő felelőssége.
Az időben történő fizikai és lelki leválás, az otthonról való elköltözés kulcskérdés a szakember szerint. Nem elég a külön lakrész, a közeli lakás, mert a szülők oda is kinyújtják „csápjaikat”, és a gyerek hiába huszonéves már, gyerekpozícióban marad. A fiatal felnőttnek keresni kell a lehetőségeket, megtanulni ellátni magát, fizetni a rezsit, mosni a ruháit, dolgozni, kipróbálni, mi mindenre képes. Erről szól az élet.
Itthon a 27 éves kor körüli elköltözés a jellemző, de már ez is késő lehet, mert addig a fiatal felnőtt jó pár évet eltölt a mamahotelben – gyerekpozícióban. Legkésőbb az egyetem befejezésekor vagy 22-23 éves kor körül el kellene tervezni a különköltözést – akár másokkal együtt –, a fizikai leválás útvonalát.
A BGE mentálhigiénés szakembereként dr. Szántó Szilvia úgy látja, aki el akar jönni otthonról, az megoldja. Első a döntés, a szándék, és utána jönnek a lehetőségek is. Sokaknál adódnak azonban nehezítő tényezők: amikor például a szülők a spórolásra hivatkozva marasztalják a felnőtt gyereket – noha sokszor saját világuk omlana össze, ha elmenne életük biztosnak vélt pontja. Ilyenkor talán nekik kellene magukba mélyedniük, új célokat találni és nem arra törekedni, hogy mivel ők anno nem kaptak eleget, érzelmi és fizikai hiányokkal éltek, most mindent megadnak a gyereknek. Gyakran ugyanis épp a lényeg marad el, az érzelmi biztonság, a háttérország, ahova a fiatal visszanyúlhat, de ez nem egyenlő a kiszolgálással.
A gyerekpozícióban megragadó huszonéveseknek párkapcsolatot kialakítani sem egyszerű, ha az életük és otthonuk középpontjában egy kontrolláló anya/apa áll, aki – például mert elvált, vagy nem jól működik a házassága – lelki társnak tekinti a felnőtt gyermekét, és akár érzelmileg zsarolja is: »mi lesz velem nélküled?«
Adj hálát szüleidnek!
A mamahotel falai között megbújik a hála is, kimondva vagy kimondatlanul, de ott lebeg, hogy „felneveltelek, tehát tartozol nekem”. Pedig a gyerek nem tartozik a szülőnek, nem is az ő felelőssége a szülő boldogsága. A fiatal feladata, hogy haladjon előre az életben, kipróbálja magát ilyen-olyan helyzetekben, munkákban, kapcsolatokban. Aztán családot alapítson, ha akar, és a gyerekeinek adja tovább, amit a szüleitől kapott. Persze, lehet segíteni a szülőket, de nem kell állandóan jelen lenni, „felügyelni” őket, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/02/15/mama-hotel-fiatal-felnott-szanto-szilvia-fuggosegek-onbizalom/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!