A legpusztítóbb árvizek százakat öltek meg Magyarországon

A Duna árad és árvíz fenyeget minden folyó menti települést. A Margit-sziget lezárva, a Batthyány tér járhatatlan, Kisoroszi úszik, a Dunakanyar veszélyben. A kataszrófavédelem oldala szerint a víz akkor kezd áradni, mikor a folyó vízszintje hirtelen hóolvadás, jégtorlódás vagy heves esőzések következtében megemelkedik, kilép a medréből és a vízzel nem borított földterület ideiglenesen víz alá kerül. Így bajba kerülhetnek lakott területek, ipari és más objektumok, termőföldek; sérülhetnek a víz-, gáz-, villamos és hírközlő berendezések; fertőzés és járványveszély alakulhat ki.

És igen, ha egy ország ekkora folyóval rendelkezik, mint a Duna, ami miatt a főváros méltó konkurenciája szépségben Párizsnak is, akkor óhatatlanul szembe kell néznie olykor vagy akár gyakrabban is a víz fenyegetésével. És hogy megszaporodtak-e a térség árvizei? Erre egyértelműen igennel nem lehet felelni, az igaz, hogy bizonyos időjárási helyzetek gyakoribbakká váltak.

Budapest 2024. szeptember 19-én

Hirdetés

Fotó: Szollár Zsófi / Index

Európa időjárását a zonalitás határozza meg, de az utóbbi években Közép-Európa térségében meridionalitás is megfigyelhető, ami szélsőséges időjárási elemeket hozhat magával. Ilyen lehet a tartósan fennmaradó és évente többször előforduló hőcsere észak-dél között, a téli ciklonok délnyugatról északkelet felé áramlása, vagy tavasszal Európa keleti részén a déli, nyugati régióiban az északi áramlatok.

A Dunán általában 5-8 nap alatt vonul le az árhullám, de a mostani árvíznél ennél hosszabb idővel kell számolni, mert ha nem is esik újabb eső, az Alpokban olvadó hó emeli a vízszintet. Nem csoda, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, hiszen a nyári szélsőséges szárazság után a talaj nem tudta elnyelni a hirtelen lezúduló esőket, a felszínről pedig csak elfolyni tudott a víz, felszívódni nem. Nem először történik és nem is utoljára, arra mérget vehetünk.

Félelem és reszketés a 18-19. században

Az egyik nagy és híres árvizünk az 1775-ös volt, ami után védőgáttal vették körbe Pestet, ekkor többen szorgalmazták a folyó szabályozását, például Vásárhelyi Pál, aki az árvíz felelőseként meg is nevezte a jégdugókat, amik a folyómederben akadályozzák a víz egyenletes hömpölygését.

1838-ban történt a 19. század legnagyobb árvize, amikor Pest jelentős részét öntötte el a Duna, több mint 150 ember halt meg, több ezer ház semmisült meg. Az ok: év elején a folyó felső szakaszán nagy mennyiségű csapadék hullott, március elején Bécsnél és Pozsonynál kezdetét vette az olvadás,

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2024/09/22/arviz-budapest-tisza-duna-wesselenyi-miklos/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!