Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A koreai történészek szerint a haenyeók 1700 éve léteznek, vagyis már a 4. században megkezdődött a jeges vízinői halászat. Hát ennyi idő alatt biztos, hogy át tudott alakulni a testük, ráadásul már magzati korban is merülnek, mert az állapotos búvárnők nem állnak le, csak a szülés napján. Különleges állóképességüket Melissa Ilardo, a Utahi Egyetem genetikusa vizsgálta: mi a titka ezeknek a sellőknek, akik akár napi 5 órában 10 méter mélyre is lemerülnek, hogy oxigénmaszk nélkül gyűjtsék össze zsákmányukat a tengerfenékről. Ilardo tanulmánya a Cell Reportsban jelent meg.
Most már neoprénruhát viselnek
A haenyeók a nyolcvanas évekig sima pamutban búvárkodtak, nem érezték szükségét a védelemnek, mert a genetikai örökség mellett egy élethosszig tartó képzésen is mind részt vesznek. Ez azt gyakoroltatja be velük, hogy minél tovább vissza tudják tartani a levegőt. A Cell tanulmányában azt olvashatjuk, hogy a búvárkodás több generációnak is megváltoztathatta a genetikáját, anyákét, lányaikét, illetve
olyan fiziológiai adaptációk jöttek létre és öröklődtek nemzedékről nemzedékre, amelyek tökéletes merülőcsodává tették őket.
Ez viszont azt bizonyítja ékesen, hogy az emberek képesek alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez is. Nem csak a Csedzsu-szigeten, hanem bárhol, bármikor.
A nők egész fiatalon az édesanyjukkal tanulnak meg búvárkodni, hivatalosan tizenöt éves korukban kezdik a képzést, és ezt egész életükben folytatják. Azért is nevezik őket a tengerek őrzőinek, mert az évszaknak megfelelően gyűjtögetnek, de hagyják, hogy a tengeri környezet regenerálódjon. Csakhogy hiába szép és nemes, a fiatalabb generáció körében már nem annyira népszerű a szakma. A jelenlegi búvárok átlagosan 70 év körüliek, és ők lehetnek a haenyeók utolsó generációja, vagyis nem születnek már ilyen speciális genetikájú lányok. Csökkenő számukat jól mutatja, hogy 1950-ben körülbelül 30 ezer haenyeo élt a szigeten, 2003-ban már csupán 5650 regisztrált, többségében 50 év feletti búvárnő volt.
Marvel-hősök vagyunk mind
Az emberi test képes akklimatizálódni, így alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez, úgy a nagy tengerszint feletti magassághoz, mint akár a fagypont alatti hőmérséklethez. Joshua Tremblay, a Brit Columbiai Egyetem szív- és érrendszeri kutatója szerint az emberek viselkedésileg és fiziológiailag is hihetetlen adaptálódásra képesek. A finn rénszarvaspásztorok gyakran huzamosabb ideig tartózkodnak extrém hidegben, emiatt több energiát raktározó zsírszövetük van – adaptáció!
A nagyon magas helyeken élő populációk szintén fiziológiai és genetikai változásokat fejlesztettek ki, hogy könnyebben túléljenek alacsony oxigénszinten. De nem mindenhol ugyanúgy, az Andokban élők több vörösvérsejt termelésére álltak rá, Tibetben a vörösvérsejt egyik komponensének, a hemoglobin-koncentráció növelésének szenteli magát a szervezet, hogy több oxigént tudjon szállítani. Gondoljunk a serpákra, akiknek ősei már 30 ezer éve a hegyekben éltek, átalakultak génjeik: vérük hígabb, kevesebb a vörösvértestük, sejtjeik hatékonyabban hasznosítják az oxigént, agyuknak és izmaiknak jobb a vérellátása, mert több hajszálerük van, mint nekünk. Nagyobb a tüdőkapacitásuk is, kevesebb a vörösvérsejtjük, jobb energiatermelők, mint az átlagemberek. Foszfokreatinszintjük lassan, de növekszik, ha tovább tartózkodnak magaslati levegőn, ez segíti oxigéncsökkenés mellett is az izomösszehúzódást, és ezért […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/05/07/tenger-buvar-merules-genetika-valtozat/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!