Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha láttunk már közelről középkori kódexet, szent irat másolatot, feltűnhetett a díszes iniciálék vagy lap szélén található rajzok részletgazdagsága, de ha van egy komolyabb nagyítónk is, ledöbbenhetünk, mi mindent hordtak össze a másolók.
Vérnyúl a margón
A XIV. századi flamand illusztrátor, Jehan de Grise bruges-i műhelyében annyira elengedte a fantáziáját, hogy egy Nagy Sándor románcát leíró történetet nyúlvadászattal díszített, de ezt sem a hagyományos módon, mert kis képein a nyúl vadássza le az embert, és cipeli a hátán, vagy a pöttöm ember szorong a fa tetején, mert lent a nagy vérnyúl várja őt. De Grise bizonyára nagyon unatkozott, mikor Nagy Sándor történetét írta, így kanyarodhatott el a nyulak felé – ahogy ma a szülők a szülői értekezleten összefirkálják jegyzeteiket, a gyerekek díszítik füzeteiket fizika órán vagy a banki alkalmazottak rajzolgatnak kamatlábakat az értekezleten. Gondoljunk bele, ez a firkálós műfaj is el fog tűnni nemsokára, mert lassan már a papír is kikopik a mindennapi használati tárgyak közül, nemhogy a toll. Így aztán még érdekesebb, mi is történt a könyvnyomtatás előtt a másoló műhelyekben.
A VIII. század körül a lakosság többsége sem olvasni, sem írni nem tudott, a papság őrizte a tudást, az apátságok könyvtárai a korábbi évszázadok matematikai, geográfiai, természettudományi, vallási értekezéseit. És hogy vezekeljenek bűneikért, a szerzetesek éjt nappallá téve másolták görcsös ujjakkal a könyveket a hideg scriptoriumban, a másolók műhelyében. Alcuin angol költő a VIII. században azt írta,
A másoló munkája a léleknek használ, a szántóföldeken végzett munka csak a gyomornak.
A másolók teljes csöndben dolgoztak, csak a tollkaparászás volt akceptálható zaj, más semmi. A limit naponta maximum 200 sor volt, ezzel a tempóval viszont egy évbe telt lemásolni a Bibliát. A némaság, az ülőmunka, a monotonitás miatt azonban az unalom és az álomkór is gyakran meglephette őket. Nem volt könnyű, de kitalálták, hogy a margóra firkálnak kis képeket és mondatokat és ezzel szórakoztatják magukat. Ezek a lapszéli jegyzetek a margináliák.
Ezek között van panasz is a keserves munkára, a lassan múló időre: „Hála Istennek, hamarosan sötét lesz” vagy „Most, hogy mindent lemásoltam, az isten szerelmére, adj innom!”. Vagy a hideg, a tinta, a rossz minőségű pergamen, fájó izmaik, fáradt szemük miatt dohognak és lamentálnak. De van, aki a panaszkodás helyett a viccelődést választotta és groteszk rajzokat készített a szakrális szövegek mellé.
Perverzitás a szentségben
A XIII. századtól a francia, angol és holland kéziratok margóján bizarr képecskéket találunk például csigákkal harcoló lovagokról, állig fegyverben lévő nyulakról, dudán játszó majmokról. Ennek a műfajnak külön neve is lett, franciául a drôlerie, angolul a drollery, ami a papok és szerzetesek, vallási szertartások kigúnyolása, a szakralitás és a pajzánság találkozása, keveredése.
Állatok vagy hibrid lények veszik magukhoz a szent áldozatot, papok harcolnak nőkkel félreérthetetlen pózokban, apácák szednek péniszeket a fáról péniszes kosárkájukba. Sok élőlény félig ember, félig állat, emberfejű kakasok és kutyák, halakból kinövő emberek, sárkányok elefántfejjel a hátukon, orgonán játszó majmok. Ezek olykor az oldal szövegéhez és nagyméretű miniatúrákhoz kapcsolódnak, de van, hogy később rajzolják hozzá az eredeti másolathoz.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2025/06/04/kozepkor-kodex-biblia-szerzetes-masolas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!