A Takla-Makán sivatag körülbelül 337 ezer négyzetkilométeren terül el Kína északi részén, területének nagy részét mozgó homok borítja. Ez az érdekes természeti képződmény temette be a hajdan virágzó oázist, Niya városát, amely virágkorát a Kr. u. 5. században élte. 1901-ben fedezték fel, és a tudósok egyből az ókori Pompejhez hasonlították, mert tökéletes állapotban maradt tárgyakat, bútorokat, házakat találtak. A homok konzerválta a valaha nyüzsgő várost, még egy buddhista sztúpa is tökéletes állapotban került elő szoborral, fa totemoszloppal.
A Takla-Makán sivatagot magas hegyek veszik körül, amelyek az év nagy részében megakadályozzák, hogy a nedves levegő elérje a sivatagot, rendkívül száraz a klímája, ami a legtöbb növény számára élhetetlenné teszi, úgyhogy nincsenek is jelen itt. Kína azonban néhány évtizede erdőtelepítésbe fogott a területen, ami mára be is ért.
Nem kisebb csoda
Az erdők fokozhatják a szén-dioxid-megkötést még a legszárazabb tájakon is, demonstrálva a sivatag szén-dioxid-elnyelővé alakításának és az elsivatagosodás megállításának lehetőségét. A projekt és eredményei túlzás nélkül nevezhetők csodának, mert a Takla-Makán sivatag több mint 95 százalékát mozgó homok borítja, ezért „biológiai űrnek” is nevezik. 1978-ban Kína elindította a Három Északi Védőöv Programot, egy hatalmas ökológiai mérnöki projektet, amelynek célja az elsivatagosodás lassítása volt.
Ezen belül a Nagy Zöld Fal kezdeményezés azt tűzte ki célul, hogy 2050-re több milliárd fát ültessenek az országban. Kína legnagyobb faültetési kezdeményezése 1978-ban kezdődött, célja a sivatagok terjeszkedésének lassítása volt. Az elmúlt évtizedekben segített abban, hogy az erdőborítottság 1949-es mintegy 10 százalékáról mára több mint 25 százalékra nőjön. Tavaly a kormányzati képviselők bejelentették, hogy az ország befejezte legnagyobb sivatagának beültetését, de folytatja a fák ültetését az elsivatagosodás megfékezése érdekében.
További nagyszabású kínai zöldregenerációs projektek közé tartozik a Gabona a Zöldért Program és a Természetes Erdők Védelmi Program, mindkettő 1999-ben indult. A Gabona a Zöldért Program ösztönzi a gazdálkodókat a termőföldek erdővé és gyepterületté alakítására, míg a Természetes Erdők Védelmi Programja tiltja a fakitermelést a védett erdőkben, és elősegíti az erdőtelepítést.
Eddig több mint 66 milliárd fát ültettek, és a Takla-Makán fásítása tavalyelőtt be is fejeződött.
A kutatók szerint az erőfeszítéseknek köszönhetően stabilizálódott a homokdűnék helyzete, és az ország erdőborítottsága az 1949-es 10 százalékról mára több mint 25 százalékra nőtt.
Jó példaként szolgál
Most az is kiderült, hogy a Takla-Makán peremén burjánzó növényzet több szén-dioxidot nyel el a légkörből, mint amennyit a sivatag kibocsát.
A kutatók az elmúlt 25 évben elemezték a különböző növényzetborítás-típusokat, a csapadékmennyiséget, a fotoszintézist és a szén-dioxid-koncentráció műholdas adatait. Eredményeikhez a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) <a href="https://gml.noaa.gov/ccgg/carbontracker/" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/tudomany/2026/02/16/szen-dioxid-kibocsajtas-megkotes-kina-taklamakan-sivatag-zold/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!