2024. július 22., hétfőMa Magdolna napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 390,00 Ft | USD: 358,00 Ft | CHF: 403,00 Ft
2024.07.22. Magdolna Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 390,00 Ft | USD: 358,00 Ft | CHF: 403,00 Ft
Kezdőlap / Tudomány / A focimeccs, ami egy véres háborút robbantott ki

Hirdetés

A focimeccs, ami egy véres háborút robbantott ki

Erősen felfokozott hangulatba tudja hozni a szurkolókat a futball, különösen, ha a nemzeti tizenegyek csapnak össze. Európa-, vagy világbajnokságokon még azok is leülnek meccset nézni, akik amúgy teljes érdektelenséget mutatnak a sportág iránt, és ugyanúgy bevonódnak és azonosulnak a válogatottal, mint a fekete öves focirajongók. Ha pedig nyer a csapatuk, akkor a győzelmi mámorban ők is azt kiáltják kiáradó érzelemmel, hogy: győztünk! Így, többes szám első személyben, mintha maguk is a válogatott tagjai lennének.

Ami nem is csoda,

a válogatott foci ugyanis egy vérbeli patrióta műfaj, afféle szimbolizált (és civilizált) háború az országok között.

Hirdetés

A szabályok egyszerűek, mindenki számára érthetőek, a füves pályára szorított, szabványos csatatéren pedig egyenlő esélyekkel küzdenek meg az ellenfelek. Könnyen befogadható és átélhető az ütközet, nem véletlen, hogy ez a világ legnépszerűbb labdajátéka, szinte minden országban űzik, százmilliók játszák és még többen követik évtizedek óta. Éppen a példátlan népszerűsége és könnyű átélhetősége miatt lehet jelentőségét könnyen túl dimenzionálni, és akár egy mérkőzés-sorozat is annyira túlnőhet a sporton, olyan mértékben fanatizálhat, hogy képes elindítani akár egy valóságos háborút is. Mint ahogyan az meg is történt El Salvador és Honduras között 1969 júliusában.

Argentin szurkolók összecsapnak a rohamrendőrökkel a Németország-Argentína FIFA világbajnoki döntő mérkőzés után 2014. július 13-án

Argentin szurkolók összecsapnak a rohamrendőrökkel a Németország-Argentína FIFA világbajnoki döntő mérkőzés után 2014. július 13-án

Fotó: LatinContent / Getty Images Hungary

Öngyilkosság egy vesztett meccs miatt

Éppen zajlottak az 1970-es, mexikói világbajnokság selejtezői, de először nem sokan figyeltek fel a két szomszédos közép-amerikai ország összecsapásaira. Már csak azért sem, mert egyik ország sem jutott még ki addig foci VB-re. Akkor viszont megcsillant a remény, hogy valamelyikük továbbjuthat a zónadöntőbe, és ha ott Haitit legyőzik – nemzeti focitörténelmet írva, nagy dicsőséggel – utazhatnak Mexikóba a világ legjobbjai közé.

Az első meccset 1969. június 8-án játszották a hondurasi fővárosban, Tegucigalpában, ahol a házigazda egy utolsó percben szerzett góllal, 1:0-ás győzelmet aratott. Eddig semmi különösebb, csakhogy a találkozó után egy 18 éves salvadori lány öngyilkos lett, szíven lőtte magát és meghalt.

A fiatal nőt pedig a salvadori média mártírnak állította be, méghozzá a hondurasiak áldozatának.

Temetésén, amelyet élőben közvetített az állami televízió, részt vett a salvadori elnök és több miniszter is. És az is kiderült, hogy a salvadori focisták szálláshelye mellett egész éjjel lármáztak a hondurasi szurkolók, aminek meg is lett az eredménye: a másnapi mérkőzésen csak fáradtan kóválygott a pályán a salvadori válogatott, és ez okozhatta a vereségüket. 

Zavargások és provokáció a visszavágón

Egy hét múlva – június 15-én – azonban revansot vettek San Salvadorban és 3:0-val vágtak vissza Hondurasnak. Ők sem tétlenkedtek a mérkőzés előtt: a salvadori média hergelése közepette már a repülőtéren feldühödött salvadori szurkolók várták a hondurasi válogatottat, este pedig José Alberto Medrano tábornok felpaprikázott lázadó menetben vezette Salvador szurkolóit az utcákon, hogy megzavarják a hondurasi játékosok pihenését. Annyira elszabadultak az indulatok, hogy az éjszaka egy pontján a hondurasi játékosokat ki kellett csempészni a szállodájukból, és titokban a hondurasi nagykövetségen helyezték őket biztonságba.

De ezzel még nem volt vége:

a mérkőzésen levonták a hondurasi zászlót és helyébe egy sáros rongydarabot (egyesek szerint sz*ros pelenkát) húztak az árbócra a házigazdák,

tovább szítva az amúgy is pattanásig feszített hangulatot. Az éjszakai zavargások eredménye itt is meglátszott: most a hondurasi válogatott kocogott fáradtan a pályán. A győztes meccs után a salvadoriak fergeteges ünneplésbe (ezúttal örömittas zavargásba) kezdtek az utcákon, amire az akkori hondurasi válogatott sztárjátékosa, az első meccs gólszerző hőse, Enrique Cardona, úgy emlékezett vissza: „Nagyon szerencsések vagyunk, hogy veszítettünk. Különben ma már nem élnénk”.

Megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok

Mivel abban az időben nem a gólarány számított, és mindkét csapat egy-egy meccset nyert, ezért semleges helyszínen, Mexikóban, egy mindent eldöntő harmadik találkozót is szerveztek június 27-én, amelyet El Salvador nyert hosszabbításban 3:2-re. Úgy, hogy előző nap megszakította a diplomáciai kapcsolatait Hondurasszal.

Majd július 14-én El Salvador megtámadta Hondurast.

Először hondurasi célpontokat kezdtek bombázni, majd a szárazföldi csapatok mélyen, egészen a hondurasi főváros, Tegucigalpa kapujáig hatoltak be az országba. Az amerikai sajtó pedig bedobta a futballháború kifejezést a globális köztudatba.

Elképesztő események. Na de mi történt? Ennyire zokon vették a barátságtalan fogadtatást az első selejtező mérkőzésen a salvadoriak? De hiszen ők jutottak tovább. Azaz megnyerték a (sport)háborút.

A futball nem csak egy sport

Az egyik magyarázat az, hogy tudjuk, de legalábbis hallottunk róla, hogy Latin-Amerikában a futball sokkal, de sokkal több, mint egy közkedvelt sport a sok közül. A nemzeti identitás, büszkeség, sőt, élet és halál múlik az eredményeken. Mint a közép-amerikai civilizációk ősi labdajátékaiban, a majáknál, vagy az aztékoknál, ahol a vesztesek az életükkel fizettek. Már a 18 éves salvadori lány öngyilkossága is érthetetlen,

de Andrés Escobar, a kolumbiai válogatott középhátvédjének 1994 július 3-i meggyilkolása (hat golyót röpítettek a fejébe, közvetlen közelről,

miután kilépett a feleségével egy medellíni étteremből, Kolumbiában) teljességgel abszurd. Bűne az volt, hogy az 1994-es foci VB-n (USA), az Egyesült Államok elleni mérkőzésen egy szerencsétlen mozdulattal öngólt „rúgott”. 

A groteszk futballháborúban közrejátszik persze vastagon a sokszor irracionálisan felfokozott latin virtus, de amint az a világ számára utóbb kiderült, El Salvador és Honduras között akkor már egy hosszú évek óta mérgesedő konfliktus feszült.

A gyepen kívül is egymásnak feszültek 

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/tudomany/til/2024/06/21/a-focimeccs-ami-fegyveres-haborut-robbantott-ki/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Felszín alatti barlangot találtak a Holdon

Egy barlang felfedezésekor a Földön szinte már fel sem kapjuk a fejünket, azonban ha mindezt …