Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A két szerző, Thomas Cathcart és Daniel Klein rendhagyó filozófiai kalauzt írtak azoknak, akik ugyanúgy szeretik a filozófiát mint a humort. És igaz, ami igaz, ők vannak többen, mert aki a lét értelmén töpreng, annak már eleve hajlania kell az abszurdra, hisz ahogy a könyvben is olvashatjuk: kicsit kínos bevallani, de valójában egyetlen eseménynek sincs semmiféle oka. A könyv tíz filozófiai ággal ismertet meg a viccek segítségével, egyes irányzatokat csak rövidebben taglalnak a szerzők, másokat hosszabban, a nagyobb fejezetek elején Platónhoz hasonlóan ők is dialógusokkal vezetik be a mondandót. Két szereplő beszélget, majd jön egy kis filozófiatörténet, aztán néhány vicc következik, amit a két szerző kontextusba helyez.
Tony Soprano nyomában
A Metafizika, a Logika, az Episztemológia, az Etika, a Vallásfilozófia, az Egzisztencializmus, a Nyelvfilozófia, a Társadalom- és Politikafilozófia, a Relativitás és a Metafilozófia passzusai nagy falatoknak tűnnek, de igazán komolyan nem mélyednek el bennük. A 170 oldalon inkább leegyszerűsített összegzést adnak, egy-egy filozófus legismertebb vagy legjelentősebb gondolatáról, és ezeket alátámasztja néhány igazán jó vicc. Az elméleti kérdések így mindjárt érthetővé válnak és megnevettetnek.
A könyv élvezetéhez nem kell elméleti tudás, de akinek nem idegen a metafizika vagy Platón, az jobban fog nevetni, ez biztos. És hogy mi köti össze a két területet? Hát közös szellemi tőről fakadnak, a bölcselet és a vicc is azt akarja elérni, hogy „összezavarodjunk a dolgok állását illetően, hogy a feje tetejére álljon a világ, ám egyszersmind ássunk le a dolgok mélyére, és derítsük ki, mi a tényleges helyzet.”
A viccek néha nagyon filozofikusak tudnak lenni, és a filozófia is nagyon vicces. Például az Etika nagy fejezetében az egyik így szól: az egyetemi kari értekezleten megjelenik egy angyal és azt mondja a filozófiaprofesszornak, szabadon választhat a bölcsesség, a szépség vagy 10 millió dollár között. A prof habozás nélkül a bölcsességet választja, vakító fény villan, a prof átlényegül, de tovább ül mozdulatlanul és némán. Az egyik kollégája odasúgja neki, na, mondj már valamit.
A pénzt kellett volna választanom.
De ha nem érdekelnek minket a viccek, akkor is nevetni fogunk, mert az okos bevezetők, a filozófiai iskolák, áramlatok sem száraz tudományoskodással tálaltak. Ott van például a Nietzschét tárgyaló kis passzus, amiben leírják, miért is mondhatta, hogy Isten halott, hogy terjesztette a szerinte „nyájerkölcsöt” képviselő kereszténység helyett a felsőbbrendű ember létjogosultságát.
Friedrich egyértelműen a Tony Soprano iskola tagja az aranyszabályt illetően.
Ha nem kapcsolnánk egyből, Tony Soprano a tökéletes Maffiózók sorozat főszereplője volt, neki az írók egy saját filozófiát is kreáltak: ez a sopranoizmus, aminek alapelve „ugyanazzal a tisztelettel üss mindenkit, amivel te is szeretnéd, hogy téged verjenek.”
Minden relatív
A szituációs […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!