Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Amikor a szarajevói merényletet követően kitört az első világháború 1914 augusztusában, Montenegró Szerbia oldalán lépett be háborúba. Ez nem is volt meglepő, mert a két ország már jó ideje összehangolta külpolitikáját, és együtt viseltek hadat a széthulló Török Birodalom ellen is 1912-ben.
Aztán eljött a pillanat, amikor ennek a balkáni kisállamnak teljesen egyedül kellett szembenéznie Ausztria–Magyarország százezres balkáni haderejével. 1916. január 5-én, 105 évvel ezelőtt, a bécsi vezérkar offenzívát rendelt el Montenegró területének megszállására. A hadműveleteket egy temesvári születésű tábornok irányította.
Vízkereszt fontos ünnep volt a Monarchia katolikusainak körében egy évszázaddal ezelőtt, a horvátoknál a mai napig munkaszüneti nap. Még ennél is fontosabb volt a Balkán pravoszláv keresztényeinél, hiszen nekik ekkor kezdődik a karácsony. A háború viszont átírta az ünnepi szokásokat, csillagszórók helyett a tarackok tüze világította be a karácsonyi éjszakát.
Megmakacsolta magát a király
Montenegró királyát, I. Nikolát a Petrović-Njegoš dinasztiából, aki történetesen Karagyorgyevics Péter szerb uralkodó apósa és a trónörökös Sándor herceg anyai nagyapja volt, mindez nem érte váratlanul. A központi hatalmak 1915 őszén indított, elsöprő offenzívája már átgázolt Szerbián, a szerb kormány és a hadsereg az albániai és montenegrói hegyeken keresztül kényszerült elmenekülni az albán tengerpartra, ahol az antant flottája várakozott, hogy áthajózza őket Korfu szigetére. Amint a Monarchia katonai gépezete, Koszovó elfoglalása után, a montenegrói határra érkezett, Nikola király észszerű opciói a béketárgyalások vagy a menekülés lettek volna.
Ő viszont egy harmadikat választott. Hősi pózt vett fel, és parancsára a 40-50 ezres elcsigázott montenegrói sereg először heves ellenállásba kezdett, bajtársiasan fedezve a szerbek visszavonulását a tengerpartra. A másik oldalon a 3. osztrák–magyar hadsereg élén Kövess Hermann tábornok állt, aki később a Monarchia utolsó katonai főparancsnoka lesz 1918 legvégén. Ennek a hadseregnek gyalogsági erejét jelentős részben magyarországi csapatok tették ki, amelyek vagy Galíciában vagy Isonzónál az olasz fronton már jelentős harci tapasztalatot szereztek. A temesvári születésű Kövess tábornok vezetése alá rendelték 1916 elejére a Monarchia Balkánon fellelhető erőinek színe-javát, illetve a hadiflotta bizonyos egységeit a Cattarói-, vagy mai nevén Kotori-öbölből.
Szakrálisan tisztelték a sziklát
Az elterelő hadműveletek már január 5-én megkezdődtek Koszovó felől, ahonnan éppen csak pár napja illantak el a szerb hadak. Itt azonban csak az ellenség megtévesztése volt a szándék: Kövess igazi célpontja pont a másik irányban volt: Lovćen békeidőben drámai panorámát nyújtó, a tenger felé tornyosuló, 1800 méteres gyönyörű hegycsúcsa. Az első világháborúban ez a montenegróiak részéről szinte szakrális tisztelettel övezett szikla fontos stratégiai bázisként szolgált, az „Adria Gibraltárja” néven is hivatkoztak rá. 1914 őszén francia tüzérség vert itt tanyát, és a Monarchia Cattarói-öbölben lévő flottáját, illetve erődítményeit rendszeresen ágyúzták. 1916. január 7-én azonban a Monarchia keményen visszavágott, amikor megkezdte a tüzérségi előkészítést a szárazföldről és a tengerről egy időben. Direkt erre a hadműveletre ideszállították a pilseni Škoda Művek 42 cm tarackját, a gigászi löveg aztán egy lövéssel elpusztított egy teljes montenegrói üteget.
A hegyorom […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
