Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A huszonhárom éves úszónő egyebek mellett arról mesélt még lapunknak,
- hogy jött az életébe az úszás;
- hogyan tudja összeegyeztetni élsportolói karrierjét orvostanhallgatói feladatival;
- valamint megemlítette eredményeit, amelyekre a legbüszkébb,
- és szót ejtett arról is, milyen érzés volt Budapesten visszatérnie a nemzetközi mezőnybe Sebestyén Dalma fair play-díjat érdemlő tettének köszönhetően.
Ilyés Laura Vandát hamar beszippantotta az úszás világa, arra pedig nem is emlékszik, hogy mikor lett az egy egyszerű hobbiból hivatás.
„Hároméves voltam, amikor édesanyámék először elvittek úszni. Soha nem volt élsportoló a családban, szüleim azt szerették volna, hogy az egészségem miatt aktívan sportoljak, és polgári szakmám legyen. Végül élsportoló lettem, de azt gondolom, hogy ezt nem dönti el egyszer csak az ember. Haladtam korcsoportról korcsoportra, egyik edzőtől kerültem a másikhoz. Nem tudom, hogy ott a közeg húzott-e engem magával, vagy más volt ennek az oka, de hogyha megkérdeztek minket a Kőbánya SC-nél, már hétévesen azt mondtuk, hogy olimpiai bajnokok szeretnénk lenni. Ez nekem hamar eldőlt. Az viszont, hogy ez az életvitel milyen nehézségekkel jár, talán csak tinédzserként tudatosult bennem. Női sportolóknál van egy viszonylag nagy fellendülés 13–15 éves kor között, utána pedig jönnek a nehézségek.”
Gondolt itt arra az úszónő, hogy hiába jönnek sorra az eredmények, ezután kell magukban tudatosítani a sportolóknak, hogy még több munkát bele kell tenni. Úgy véli, különösen fontos – főleg élsportolóként –, hogy ennek a munkának a család is részese legyen.
A mi világunkban a tinédzser évek is teljesen másképp alakulnak. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy csupán egy-két barátom volt, nekem nem volt olyan szabadidőm, mint az átlag gyereknek. Ők viszont azóta is jelen vannak az életemben. Az tény, hogy mindig kicsit különc voltam: nem voltam napközis, az iskolai programokat pedig rendre kihagytam.
Először hátúszóként kezdett versenyezni, majd áttért a pillangóra, ami valljuk meg, szokatlan. Kiemelte, edzője szerint rossz döntés volt ezen úszásnem, és örül, hogy végül a váltás mellett döntött.
„Nagyon megcsömörlöttem a hátúszástól. Kevés az összefüggés a kettő között, de a mostani edzőm szerint teljes tévút volt hátúszásra állítani kiskoromban. Szerintem már évekkel ezelőtt látszott, hogy nem a hátúszásra való alkatom van, sokkal inkább illik hozzám a pillangó.”
A sokéves áldozatnak meglett a gyümölcse, több eredményére is büszke, a mai napig van, hogy eszébe jut néhány helyezése, kiváló úszása.
„A legbüszkébb arra vagyok, hogy 2017-ben, mindössze tizenöt évesen megúsztam az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina ötven méteres hátúszásban 29 évvel ezelőtt felállított csúcsát. Valamint arra az ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmemre is szívesen gondolok, amelyet kétszáz méter háton úsztam. Utóbbi többször eszembe jut, hogy ez egy kiváló teljesítmény volt időben, valamint nemzetközi szinten is, ugyanis hiába voltam még ifi versenyző, felnőttek között is megállta ez az idő a helyét. Nem beszélve arról, amit a decemberi, budapesti világbajnokságon repesztettem – de az az érzelmi vonal miatt olyan kedves számomra.”
Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot a kőkemény orvosképzéssel?
Sokan nem tudják Ilyés Lauráról, hogy az úszás mellett másik szerelme is van: az orvoslás. Ösztöndíjat kapott a Harvard Egyetemre, de az amerikai orvosképzés átláthatatlansága miatt végül Magyarországon maradt, ma már harmadéves orvostanhallgató a Semmelweis Egyetem (SOTE) általános orvosi karán. Nap mint nap igyekszik összeegyeztetni a „két életét” és büszke arra, hogy közel ötven évet követően, Gyarmati Andrea után ő a következő, aki válogatott úszóként az orvosira jár.
„Viccesen azt szoktam mondani, hogy amikor kicsi voltam, a szüleim sokszor nézték a Dr. House című sorozatot. Komolyra fordítva a szót már kisiskolásként a farsangon professzornak, meg doktornőnek öltöztem. Mindig érdekeltek a reál tantárgyak, nem is okoztak problémát, tehát úgy döntöttem, hogy orvosira jelentkezem, és felvételt is nyertem. Egyéni tanrendes vagyok, így csak heti kétszer-háromszor kell bejárnom a gyakorlatokra. Természetesen nem élvezem kivételt semmi alól, ugyanazt kell teljesítenem, mint egy átlag orvostanhallgatónak, csak rugalmasabbak velem. Ebben a szemeszterben kicsit csúsztattam az egyetemen, tehát kevesebb tárgyat vettem fel. Most sportolóként is szeretnék teljesíteni, és megnézni azt, hogy mennyi van bennem, most az úszás kap nagyobb hangsúlyt.”
A napjaim természetesen ismét nagyon rohanósak, a kedd a legizgalmasabb. Reggel nyolctól tízig edzem, majd rohanok a Belgyógyászati Klinikára, utána – ha van időm – hazaugrok ebédelni, vagy esetleg az idő szűkében ez a kocsiban történik. Majd fél háromtól fél hatig ismét edzem, végül tanulással zárom a napot.
2022-ben jött a hidegzuhany, a doppingvádak miatti felfüggesztés
Merkely Béla, a SOTE rektorának javaslatára az első évet ugyanúgy kezdte, ahogy minden hallgató, tehát az összes tárgyat felvette. Majd a következő év őszi szemeszterét már úgy szerette volna abszolválni, hogy közben százszázalékosan az úszást helyezi az előtérbe – aztán jött a pofon.
„Amikor igazán beleállhattam volna a munkába – valójában bele is álltam, mert országos bajnok is lettem, két és fél hónap alatt jó szintre kerültem – jött a hidegzuhany. Három nappal az ob után értesítettek arról, hogy felfüggesztenek. Eleinte teljesen nyugodt voltam, tudtam, hogy nem használtam doppingszert, így nem történhet baj. Beadtuk a kért egészségügyi dokumentációkat, majd hónapokat később értesítettek, hogy nem volt elég az, amit nyújtottunk.”
Ilyés számára a legfájóbb az volt, hogy a kiskora óta megszokott szoros napirendje egy pillanat alatt megváltozott.
A szabály ugyanis az, hogy doppingvádak esetén nem lehet részt venni szervezett edzésen.
„Lementem a BVSC uszodájába, vettem sok jegyet és egyedül úsztam. Amennyire csak lehetett, próbáltam szinten tartani magam, de ez természetesen lehetetlen volt. Az úszó szövetség minden támogatást megadott emberileg és anyagilag is, hogy el tudjuk kezdeni az ügyet, mert ez nem egy olcsó mulatság. Az akkori edzőm, Kovács Ottó is mellettem volt, hálás vagyok neki, hogy nem engedte el a kezem, folyamatosan kontaktban voltunk. A legrosszabb ebben a rendszerben az, hogy a határozat megérkezte után téged már »doppingosként« kezelnek, nincs olyan mint a büntetőjogban, hogy az ügy lezárultáig jár neked az ártatlanság vélelme.”
Elkezdődött a hosszú hónapokig tartó procedúra. Egy egész csapat, jogászokból, hematológuson át, rengeteg ember dolgozott azért, hogy bebizonyítsák a fiatal úszónő ártatlanságát.
Megkerestük a családommal Nagy Zsigmond és Dányi Szilárd sportjogászokat, akik kézben tartották az ügyet, majd elkezdtünk együtt dolgozni Molnár Szabolcs sportorvossal és csapatával is. Végignézték a dokumentációt, leleteket, és közben engem is megismertek. Kijelentették, hogy muszáj megvédeniük engem és kiállni mellettem, mert tényleg hisznek nekem. Hatalmas erőt adott, hogy ennyi ember áll mögöttem, és a nehezebb pillanatokban sem engedték el a kezemet.
Egyedül tréningezett tehát Ilyés hat–hét hónapon keresztül, miközben igyekezett megvédeni igazát. Majd megérkezett a felmentő határozat első fokon a Magyar Antidopping Szövetségtől – a neheze viszont csak ekkor kezdődött.
„Első fokon felmentettek, de még hátra volt a másodfok, ekkor durvult be igazán a történet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!