Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kétgólos hátrányból fogadta a magyar rekordbajnok a dán Midtjylland csapatát kedd este az Üllői úton. Pascal Jansen érkezése óta a Ferencváros kerete kisebb, játékstílusa nagyobb mértékben átalakult, így a csapatépítés és az átigazolási szezon kellős közepén kellett ismét vizsgázni a zöld-fehéreknek erőből, egyetértésből, küzdeni tudásból és soha fel nem adásból.
„Küzdeni mindig, feladni soha!” – tartja az egyik leghíresebb zöld-fehér szurkolói strófa. A fanatikusok elvárásának megfelelően páros lábbal rúgta rá az ajtót a küzdelem a Groupama Aréna 18 ezres közönségére egy forró nap, fülledt estéjén, azonnal eufórikus állapotba taszítva a publikumot. A kilencvenes évek hangulatát idézte az önkívületbe sodort szurkolás és a pályán látott, ellentmondást nem tűrő nyomásgyakorlás az első negyedórában. Valahogy így kell egy mérkőzést elkezdeni hazai pályán.
„Föltámad akkor Anyjok a Szélvész, Föltámad akkor Apjok a Vihar.”
Egymás után érkeztek a ferencvárosi helyzetek, a kérdés csak az volt: mikor szerzi meg a vezetést a Ferencváros? A kérdésre a felelet a 17. percben érkezett, és Ibrahim Cissé volt a válaszadó. A játékrész első felében, 22 perc játékidőt követően hatalmas hazai fölényt mutattak a statisztikák. A Fradinál 65 százalékban volt a labda, már tíz kísérletnél, három kaput eltaláló lövésnél járt a Mohammed Abu Fani által vezérelt csapat. A helyzetek minőségét jelző mutató, az xG 1,32-t és az ellenfél tizenhatosán belüli érintések száma is 11–2-t mutatott a hazaiak javára.
A korábbi években, évtizedekben, amikor a szurkolói elvárás és a pályán látottak ilyen szinergiát eredményeztek, akkor azért tudott, megszokott volt, hogy ezt az iramot, ezt a tempót nemhogy kilencven percen keresztül, de egy félidő erejéig sem lehet bírni. Pláne ilyen extrém időjárási körülmények között. A vezető gól utáni szélcsend, visszaállás, erőgyűjtés azonban ezúttal elmaradt. Vitte a szív és a lendület a Ferencvárost, mintha nem lenne holnap, pedig már csak egygólos volt a hátrány. Ez pedig megbosszulta magát!
„Uj hant előtt sóhajtva áll meg, de kemény marka vasba szorul.”
Harminc perc elteltével változtatott Thomas Thomasberg, a dán csapat vezetőedzője. Lehívta a pályáról enervált norvég játékosát, Kristoffer Askildsent, akinek középpályásként nem volt szerelése, csak egy párharcot nyert és 55 százalékos hatékonysággal passzolt. Magyarul zavarni is felesleges lett volna a zöld gyepen tartani. A sajátnevelésű, török származású Aral Simsir érkezése és a ferencvárosi szufla aggasztó gyorsaságú apadása már okozott kellemetlen pillanatokat Dibusz Dénes kapuja előtt a félidő utolsó tíz percében. Ráadásul Alekszandar Pesics sérülése is tovább mélyítette a Varga Barnabás távollétében minőségi támadóhiányban szenvedő Fradi problémáit.
Az első félidőt már közel azonos labdabirtoklás mellett (52 százalék/48 százalék) öt és három kaput eltaláló lövéssel zárták a csapatok, és az ellenfél tizenhatosán belül történő labdaérintéseik száma is közeledett egymáshoz: 17 és 12.
„Vágyva vár kint az Élet-asszony, egy új sebet hogy fölfakasszon ifjú ajkon.”
A szünetben cserélt a Ferencváros, Cristian Ramírez helyett az eddig a szezonban összesen 41 percet játszó Botka Endre kapott szerepet. Először balhátvádként. Személye, mintha új erőt adott volna az eredmény után folyamatosan futó csapatnak: a második játékrész első percében egy támadáson belül két ígéretes lehetősége is adódott a Fradinak. Az első félidő elejei nyomásgyakorlás, rohanás, a játék megállás nélküli kontrollálása azonban ezúttal már elmaradt, nem volt erő hozzá.
A mérkőzés folyamán, a cseréknek köszönhetően több poszton is megfordult Oliver Sörensen 50. percben szerzett gólját követően pedig már nem tudott megújulni a Ferencváros, akármilyen segítséget is kapott a kispadról.
Attól a Fortune Basseytól, Edgar Szevikjantól és Gruber Zsombortól várták a feltámadáshoz szükséges plusz energiát, váratlan megoldásokat és mindent eldöntő megmozdulásokat, akik alig, vagy egyáltalán nem kaptak eddig játékperceket a szezonban. Kady Borges lehetett volna a kivétel, de a 28 esztendős brazil támadó nem először bizonyította, hogy nincs abban a formában és erőállapotban, mint amit anno, a Qarabag elleni selejtezőben láthattunk tőle, vagy amiért a Krasznodar is hajlandó volt kifizetni érte kétmillió eurót. Az ő csúcsformájáig, ha lesz még ilyen, hosszabb idő és nem kevés munka vezet.
„Ó, mi vár még Reám, ki immár néma, hangtalan. – Fejem lehajtva megadom magam.”
A találkozó végén egymás után érkeztek a támadófölényben vezetett ellentámadások, de a hazaiak szerencséjére csak egy kapufáig, egy hatalmas helyzetig és számos elpuskázott, elhibázott kontralehetőségig jutottak a vendégek a többször is felállási formát váltó Ferencváros ellen. A legutóbbi hat kiírásból egyetlen egyszer járt sikerrel (győzelem nélkül) a magyar bajnok, 2020-ban a Molde ellen két döntetlennel, idegenben rúgott több góllal jutott a Bajnokok Ligája-főtáblájára. A többi évben egyszer sem sikerült nyerni azon ellenfelekkel szemben, aki a végállomást jelentették a legrangosabb kupasorozatban. Idén a Midtjylland (0–2 és 1–1), tavaly a feröeri Klaksvik (0–0 és 0–3), 2022-ben a Qarabag (1–1 és 1–3), 2021-ben a svájci bajnok, Young Boys (2–3 és 2–3), valamint a Moldét megelőzően, 2019-ben a horvát Dinamo Zagreb (1–1 és 0–4) diadalmaskodott a párharcban.
Adódik a kérdés: mennyire érte el a lehetőségei, elérhető magasságai maximumát a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!