Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A fiatal hokis az olimpiai selejtező óta stabil kerettag, bár a felkészülés közepén egyhetes eltávozási engedélyt kapott. A korosztályos válogatottban volt jelenése, amellyel hazai rendezésű tornán sikerült az utolsó meccsen biztosítani a bennmaradást: az Ausztria ellen 4–3-ra megnyert meccs utolsó gólját ő szerezte.
Szongoth Domán az Index kérdésére felidézte, egészen pontosan nem emlékszik arra, hogy mikor és kitől hallott először a Szapporóban történtekről – a magyar válogatott mind az öt mérkőzését megnyerte, a favoritként elkönyvelt házigazda japánokat, valamint a feljutásról döntő ütközetben az ukránokat egyaránt 4–2-re múlta felül –, de 10 évesen már biztosan nézte az interneten a torna magyar meccseiről fellelhető videókat.
„Talán még előbb is. Jégkorongos családba születtem, apukám a KSI-ben nevelkedett, később a MAC-ban játszott, és abban a válogatottban szinte mindenki a kortársa volt, többekkel egy csapatban is játszott utánpótlás-korosztályban. Állandó, visszatérő volt nálunk annak a válogatottnak a felfutása, valahogy mindig szembejött róluk egy emlék, meccs, sztori, felmerült egy játékos neve. Sokan közülük a sportági vérkeringésbe is benne maradtak, én már gyerekként találkoztam velük, láttam őket, apukám révén pedig megvolt a kapcsolat is, talán Kangyal Balázs volt az első, aki szintén a KSI-ben kezdte. Ami viszont biztos, a korosztályos válogatottban az előző idényben dolgozhattam először olyan edzővel, aki tagja volt annak a csapatnak, sőt mindjárt kettővel is, Svasznek Bence munkáját az a Tokaji Viktor segítette az U18-as stáb tagjaként, aki most már Majoross Gergő mellett van a felnőtt csapatnál.”
Szongoth Domán hozzátette: tudja ugyan, hogy a sportági áttörést a 2008-as feljutás hozta meg Magyarországon, rá mégis a 2015-ben, Krakkóban történtek gyakoroltak nagyobb hatást.
Az ő példájuk azért hatott rám és a korosztályomra jobban, mert őket nem régi videókon tudtam csak visszanézni, hanem velük már napi szinten együtt éltük át a vb-t, a pillanatokat, így megjelentek a mi életünkben is. Az ő feljutásukig vezető utat a kortársaimmal együtt tudtam itthon végigkövetni, -izgulni, majd azt megünnepelni.
A 16 éves játékos a régi videókon közben egy teljesen más jégkorongot lát, mint amit ő most űz, pedig még 20 év sem telt el a 2008-ban és 2009-ben történtek között.
„Annyira más hokit játszottak még. A mostani sokkal taktikusabb, gyorsabb, de ez nemcsak nálunk van így, hanem minden más csapatsportra is igaz.”
Szongoth Dománnak bőven kijutott már eddig is a 2024–2025-ös szezonban a válogatott szereplésekből.
A korosztályos (U18, U20) csapatokat is figyelembe véve a felnőtt vb kezdetéig nem kevesebb, mint 45 (!) találkozón lépett jégre a nemzeti színeket viselve egyetlen idényben – Ezekből 17 alkalommal a felnőtteknél. Csatárként illik megjegyezni a kanadai pontjait is: összesítésben 16 gólt és 15 assziszt a termése, a felnőtteknél 6+6.
Szongoth Domán a felnőttválogatottban kezdte el a felkészülést a vb-re, egy hétig azonban az U18-as csapathoz került, amelyben öt tétmérkőzést játszott. Miközben a felnőtteknél négy felkészülési meccsről lemaradt. A létszám közben folyamatosan változott, a szakmai stáb heti rendszerességgel szűkítette a bő keretet – az egyik ilyennél esett „áldozatul” az unokatestvére, Szongoth Döme –, amely így lépésről lépésre közelített az utazó csapathoz. Nem tartott attól, hogy az U18-as vb-szereplés gyengíti a pozícióját a kerettagságra?
„Biztos vagyok benne, hogy a két edző, Majoross Gergő és Svasznek Bence ezt alaposan átbeszélte, és ez engem sem ért váratlanul. Már régóta szó volt arról, hogy egy hétig az U18-cal leszek, és nagy valószínűség szerint mindenképpen mentem volna. Így viszont, hogy ráadásként hazai rendezésű volt a vb, ez igazából nem is volt kérdés. Mármint az, hogy megyek. Kellettem a csapatnak, és én is nagyon szerettem volna a kortársaimhoz menni, a segítségükre lenni a székesfehérvári tornán. A felnőtt kerettagságomat illetően ebből nem származott hátrányom. Abból a szempontból, mondjuk, egyszerűbb volt ez a helyzet, hogy már játszottam a felnőttek között. Nem a nulláról érkeztem a csapatba, hanem több mint tíz meccsen lehettem köztük a pályán, ismer a szövetségi kapitány, ismernek a társak.”
A fiatal csatár kiemelte: azt persze a szövetségi kapitány sem ígérte meg neki, hogy biztos tagja az utazó keretnek, de ezt ő sem várta el.
Az, hogy a tehetség mekkora teher, azt Szongoth Domán most épp a saját bőrén tapasztalja.
„Amikor először játszottam az U20-as válogatottban, előtte már voltam a felnőttek között, sőt gólt is sikerült lőnöm. Na, akkor ez a teher megemésztett. Túl nagy nyomást helyeztem saját magamra, hogy itt akkor nekem mostantól minden meccsen abszolút vezető szerepet kell betöltenem, a csapat legjobbjának kell lennem. Miközben korosztályos szinten még az U16-ban voltam csak, és amíg ott tényleg húzóember voltam, sok helyzettel, sok lövéssel, addig U20-ban ez már messze nem volt annyi. Sőt, mindegy egyes lövésért keményen meg kellett dolgozzak. Ezt teljesen más megélni, és időre volt szükség, amíg ezt kezelni tudtam. Most az U18-as vb-n is frusztrált voltam az első három meccsen, nekem és a csapatnak sem ment. Nem az volt a fontos nekem, hogy lőjem a gólokat, hanem az, hogy a csapatot segítsem, együtt legyünk eredményesek. Azért mentünk tovább, tettük a dolgunkat, és az utolsó két meccs már jobban sikerült. A negyedik mérkőzésen már egészen biztatóan alakult a játék, én is meglőttem az első gólomat, bár ott kikaptunk az öt győzelemmel csoportgyőztes és feljutó dánoktól. Az utolsó, az osztrákok ellen a bennmaradásról döntő ütközetben, amikor a legfontosabb volt, összejött a győzelmünk, és enyém volt a győztes gól, bár az igazat megvallva, ehhez némi szerencse is kellett.”
A felnőttválogatottból rutinos játékosok sora esett ki idén – Bartalis István, Stipsicz Bence, Sofron István sérülés, Sebők Balázs mentális problémák miatt –, egy fiatalnak pedig hatványozottan jól jön, ha olyan társak vannak mellette a jégen vagy éppen az öltözőben, akik már kellő tapasztalattal bírnak. Szongoth Domán szerint mind a négyen meghatározó személyiségei a válogatottnak, akik saját magukon kívül minden társukat képesek motiválni, azoknak bármilyen helyzetben tartást biztosítani. Mindemellett segítik az olyan fiatalok zökkenőmentes beilleszkedését a közösségbe, mint amilyen ő.
„A hiányuk egészen biztosan fáj majd, de mást most nem tudunk tenni, mint azt, hogy értük is küzdjünk, mintha ott lennének velünk. És szerencsére azért még így is maradtak páran a keretben a rutinos játékosok közül, legfeljebb rájuk hárul majd ilyen szempontból nagyobb teher.”
Első finnországi idényében, a 2023–2024-es szezonban az U16-ban többet, az U18-ban még kevesebbet játszott, a legutóbbi idényben az U18-ban ezúttal sem zavart sok vizet, tekintve, hogy döntően az U20-osknál foglalkoztatták. Az A csoportos világbajnoki […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!