Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A tavalyi hazai világbajnokságon még gyakorlatilag egyedül képviselte ezt a korosztályos vonalat, most viszont már valódi mezőnyben versenyzett.
„Most volt először, hogy volt mezőny, úgyhogy nem egyedül álltam a dobogón. Természetesen gratulálok a francia és az olasz versenytársamnak, mert 50 fölött, család és munka mellett ez elképesztő teljesítmény az ő részükről is, ahogy remélem, az enyémről is” – mondta Csejtei Andrea.
Saját elem került a szabálykönyvbe
A budaörsi győzelem egyik legérdekesebb része nem is csak az aranyérem volt, hanem az, hogy Csejtei Andrea gyakorlatában már egy olyan elem is szerepelt, amely az ő nevét viseli. A mozdulat a 2026-os szabálykönyvbe is bekerült.
„Most a gyakorlatomban volt egy elem, amit rólam neveztek el. A 2026-os szabálykönyvben van már egy, a becenevemet viselő elem, amit úgy hívnak, hogy Csetekopter” – mesélte.
A név a Csete becenév és a helikopter szó összeolvadásából született. Az elem története edzőtermi poénként indult, azokat a mozdulatokat ugyanis, amelyeket nehéz volt megtanulnia, tréfásan az ő nevével kezdték emlegetni.
„Sok-sok nevetés és sírás között nagyon sokat gyakoroltuk edzésen. Viccből beküldtük, hogy hátha elfogadják, aztán nagy meglepetés volt márciusban, amikor bekerült a szabálykönyvbe. Most csináltam meg először úgy, hogy értéke volt, és elfogadták” – büszkélkedett.
A saját elem régi vágyat teljesített be. „Nyilván egy csomó dolgot nem tudok, azért ötven fölött már nem annyira hajlik az ember. Ez volt egy ilyen álom, hogy egyszer valamit rólam nevezzenek el. Nem baj, ha kicsi lesz az értéke, csak valami az én nevemet viselje. És most ez is meglett” – fogalmazott.
A pontszáma miatt is különösen örült a gyakorlatának. A nehéz elemekre és a kötéseire is megkapta, amit eltervezett, így nemcsak végrehajtotta a saját elemét, hanem azt a bírók is elfogadták.
„A 9,1-nek örültem nagyon, mert az azt jelenti, hogy az összes nehéz elempontomat megkaptam, illetve az összes kötést is megkaptam” – mondta.
A győzelem után sem arról beszélt, hogy megérkezett volna a pályája végpontjára. Éppen ellenkezőleg: úgy érzi, az elmúlt fél évben is sokat fejlődött, és már azt látja, hol lehetne tovább nehezíteni a gyakorlatát.
„Sokkal lassabban fejlődök, de fejlődök. Most láttam, hogy az egyik versenytársamnak jóval magasabb volt a nehéz elempontja, úgyhogy már meg is beszéltük az edzőmmel, hogy nehezítenem kell az elemeket” – mondta.
Negyvenhat évesen kezdte, most már példakép lett
Csejtei Andrea 46 évesen kezdett légtornázni. Gyerekkorában szertornázott, később testnevelő tanári végzettséget szerzett, de a légtorna nem gyerekkori versenykarrierként, hanem felnőttkori újrakezdésként érkezett meg az életébe.
„Szertornáztam gyerekkoromban, és erre nagyon büszke vagyok. Nem voltam kiemelkedő tornász, de olyan alapokat kaptam a gyerekkori edzőimtől, amire most tudok építkezni” – árulta el.
Ötven felett már nemcsak az edzés, hanem a regeneráció és a terhelés adagolása is más figyelmet kíván. Csejtei Andrea szerint ebben kevés kész recept van, ezért sok mindent saját magán is ki kell tapasztalnia.
„Kevés szakirodalom van arra, hogy ötven fölött milyen módszerekkel lehet edzeni, úgyhogy nagyon sokszor magamon is kísérletezek. Egészen máshogy reagál egy ötvenéves test, máshogy regenerálódik. Gyakorlatilag a szakmámat, a hivatásomat is újratanulom.”
Amikor elkezdte, még nem világversenyekben gondolkodott. A légtorna először inkább énidő volt: lehetőség arra, hogy család és munka mellett legyen valami, ami csak róla szól. Azt mondja, ha az ember elég türelmes és kitartó, idővel egészen messzire juthat.
A karikához szinte véletlenül jutott el. Először rúddal kezdett, néhány hét után azonban egyszer rosszkor érkezett edzésre, és azt mondták neki, próbálja ki a karikát.
„Ahogy először felültem rá, elképesztően jó érzés volt. Akkor el is engedtem a rudazást, és megérkeztem a karikára. Azóta nem engedjük el egymást” – idézte fel.
„Úgy szeretnék megöregedni, ahogy te”
Budaörsön erős szurkolótábora volt. Kollégái is elkísérték a versenyre, ami azért is jelentett neki sokat, mert a munkahelyén ő is rendszeresen tart nekik edzéseket.
„Látom a kollégáimon, hogy kicserélődtek. Úgy logisztikázzák a napjukat, hogy ez szinte sose maradjon el. Megváltozott a testtartásuk, sokkal energikusabbak. Már nem tanítok, bár tanárként végeztem, de így egy kicsit visszakanyarodok a hivatásomhoz.”
A legszebb visszajelzést azonban egy fiatal sportolótól kapta. A mondat egyszerre volt váratlan, vicces és megható.
„Életem legszebb bókja az volt, bármilyen furán is hangzik, amikor egy kislány azt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!