2024. május 25., szombatMa Orbán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 385,00 Ft | USD: 356,00 Ft | CHF: 389,00 Ft
2024.05.25. Orbán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 385,00 Ft | USD: 356,00 Ft | CHF: 389,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Udvariatlan franciák, kőkemény németek, még könnygázt is bevetettek

Hirdetés

Udvariatlan franciák, kőkemény németek, még könnygázt is bevetettek

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) nem aprózta el, a hatodik Eb-re megduplázta a résztvevők számát, ami természetesen új lebonyolítási formát is kívánt. Ma talán megmosolyogjuk a 24-es létszámnál, de a rendező Olaszországban nem „kapták szét” a tornát az érdeklődők, pedig a futball ott azért a szenvedély kategóriába tartozik, és tartozott már akkor is.

A házigazdák meccsein kívül viszont a többi találkozó nem nagy érdeklődést generált, az átlagos nézőszám nem érte el a 25 ezret, amibe az is közrejátszott, hogy csak a csoportelsőség ért döntőt, a másodikok már „csak” a bronzéremért játszhattak. (A formula 1984-re megszűnt, összességében egy meccsen nőtt a szám – 14-ről 15-re –, bejött az elődöntő, már a csoport második helye is versenyben maradást ért. Eltörölték viszont a bronzmeccset, az elődöntők mindkét vesztest megillették.)

1980: jönnek a fiatalok és a huligánok

De vissza 1980-hoz. A tornára árnyékot vetett a korszakra jellemző, a fejét már a ’70-es években felütő, a ’80-as években tragédiába kifutott futballhuliganizmus, az angol–belga csoportmeccsen az olasz rohamrendőrök könnygázt is bevetettek az indulatok megfékezésére, a játék pedig öt percig állt.

A tornán a korszakos zsenikből álló, 1974-ben és 1978-ben vb-döntős hollandok a csoportkörben ragadtak, Klaus Allofs egymaga hidegre tette őket. A német – akkor még kijárt mellé a nyugati kiírás is, hogy tudjuk, merre és hol járunk – futball egyik fiatal üdvöskéje mesterhármast könyvelt el, ami egyben a torna gólkirályi címét is érte. A hollandok a hajrában csak felzárkózni tudtak, egyenlíteni már nem (3–2).

Hirdetés

A jövő ígéreteivel telezsúfolt NSZK (soraiban a szárnyát erőteljesen bontogató Bernd Schuster, Hans-Peter Briegel, Horst Hrubesch, Hansi Müller, Karl-Heinz Rummenigge, a válogatott premieren a tornán 19 évesen átesett Lothar Matthaus) meg sem állt az aranyéremig, bár azt nehéz lenne kijelenteni, hogy tönkreverte volna a mezőnyt.

A már említett Hollandia elleni győzelmet a Csehszlovákia elleni 1–0-s siker előzte meg, majd a Görögország elleni 0–0-s döntetlen követte. A döntőben a szintén fiatalító (Jan Ceulemans, Eric Gerets, Jean-Marie Pfaff, Erwin Vandenbergh nevét akkor ismerte meg igazából a szélesebb nagyközönség) belgákat 2–1-re győzték le, Hrubesch duplájával. Az aranyérmet jelentő második német gól a 88. percben született. Érdekessége még a finálénak, hogy egy cserével játszották le a meccset, ami mai szemmel szintén a befogadhatatlan kategória.

Érdemes röviden kitérni a rendező olaszokra, akik pár fiatallal támogatták meg amúgy többségében rutinos, pont jó futballista korban lévő csapatukat, és amely a Csehszlovákia elleni bronzmeccsen 1–1-es állás után a tizenegyespárbajt 9–8-ra bukta el. A kilencedik sorozatban Fulvio Collovati hibázott, a védő a keretből sokadmagával két évvel később majd a vb-győzelemmel vigasztalódott Spanyolországban, és írta be magát a sportági krónikákba.

VÁLOGATOTTUNK UGYAN HIÁNYZOTT, MAGYAR ÉRDEKELTSÉG AZONBAN ÍGY IS VOLT.

A játékosként olimpiai bajnok, játékvezetőként a nemzetközi porondon is elismert és foglalkoztatott  Palotai Károly , a magyar és a győri futball egyik legendás, itthon és külföldön egyaránt köztiszteletnek és szeretetnek örvendő alakja – aki hat évvel ezelőtt, 82 éves korában hunyt el – az Olaszország–Spanyolország (0–0) csoportmeccsen fújta a sípot a San Siróban.

Apropó, Európa, sőt a világ egyik legismertebb létesítményével kapcsolatban illik megjegyezni, hogy az Eb-rendezés évében – egészen pontosan március elején – váltott nevet, és lett hivatalosan Giuseppe Meazza Stadion, amellyel az olaszok korszakos zsenijük, kétszeres vb-aranyérmesük emléke előtt adóztak. Meazza karrierje során megfordult mindkét milánói nagy csapatban, és 1979 nyarán hunyt el. Talán kevesen tudják idehaza, pedig büszkeségre adhat okot, hogy a 80 ezres stadionban – amely befogadóképességét tekintve az ország legnagyobbja, míg európai viszonyok között az igen előkelő nyolcadik helyet foglalja el jelenleg – 1967 őszétől Magyarországon tervezett és fejlesztett eredményjelző működött, miközben a római olimpiai stadionban a konkurens nyugatnémet cég, a Siemes szállította a berendezést.

Részlet a Villamos Berendezés és Készülék Művek (VBKM) ipari nagyvállalat dolgozói lapja, a „Kapcsoló” című újság 1967. október 2-i számának címlapjáról

Részlet a Villamos Berendezés és Készülék Művek (VBKM) ipari nagyvállalat dolgozói lapja, a „Kapcsoló” című újság 1967. október 2-i számának címlapjáról

1984: egy fecske nem csinál nyarat, a zseni viszont Eb-győztest igen

A közepesnél erősebb volt a mezőny a fluktuációja négy év alatt, mindössze hárman maradtak: a két döntős, NSZK és Belgium, valamint Spanyolország. A tornát Franciaországban rendezték meg, ahol

az akkor 28 éves sztár, Michael Platini csillaga ragyogott éppen. Méghozzá igen fénylőn és rendkívül magasan.

A gólerős karmester az Eb-re már a Juventus olasz bajnokaként, valamint BEK-döntőseként érkezett, és a tornán szerzett kilenc találatával győzelemre vezette a francia csapatot. Cseppet sem mellékesen pedig kiérdemelte második Aranylabdáját, amit sorozatban a harmadik követett egy évre rá.

Az amúgy nagyszerűen összerakott francia csapat – az akkor forradalminak tűnő három–öt–kettes alapfelállástól sem idegenkedtek – a csoportmeccseken remekelt, de a kiváló játékerőt képviselő keretből is kimagaslott Platini. Utóbbi a csoportkör kilenc francia góljából egymaga hetet vállalt, a szebb jövőt sejtető dánokkal szemben az ő gólja döntött (1–0), a belgák elleni kiütésből (5–0) mesterhármassal vette ki a részét, miként a Jugoszlávia elleni találkozón is (3–2), ahol szintén egymaga jelentette a különbséget. Mindeközben olyan társak dolgoztak a keze, pontosabban a lába alá, mint Luis Fernandez, Didier Six, Alain Giresse vagy éppen Jean Tigana. Különösen utóbbi kettő a világ bármelyik együttesében szólista lehetett volna, a franciáknál viszont a zongorát cipelte.

A másik ágról a spanyolok és a portugálok szenvedték magukat tovább – az NSZK és Románia kárára. Amíg az A csoportban záporoztak a gólok (23), addig a B négyesben (9) erősen visszafogott volt a termés.

Az átlagnézőszám viszont az előző tornához képest 60 százalékos növekedéssel (!) 40 ezerre ugrott, ami nagy előrelépés volt a négy évvel korábban látottakhoz képest. Ebben nyilván nagy segítség volt a hazai franciák lehengerlő menetelése, akik nem bizonyultak tisztelettudó vendéglátóknak. Az elődöntőben izgalmas csatában, Platini 119. percben bekövetkező találatával ráadásban múlták felül a portugálokat (3–2), majd a döntőben a spanyolokat iskolázták le (2–0). Bár a játék képe egyoldalú volt, a franciák vezető találatához kellett a spanyol kapus és csapatkapitány, Luis Arconada hathatós közreműködése, aki az 57. percben konkrétan bevédte Platini nem túl veszélyesnek tűnő szabadrúgását. A végeredményt a 90. percben állították be a franciák, és kezdődhetett a megérdemelt ünneplés.

A diadal mérföldkő a francia futball történelmében, amelynek világversenyen az volt az első sikere.

Követte további Eb-aranyérem (2000), két világbajnoki cím (1998, 2018), Konföderációs-kupán aratott két diadal (2001, 2003), illetve utóbbi elődjének számító Artemio Franchi-kupa-elsőség (1985).

Michael Platini vérbeli vezérként Eb-győzelemre vezette a házigazda franciákat

Michael Platini vérbeli vezérként Eb-győzelemre vezette a házigazda franciákat

Fotó: Pool PERRIN/ TARDY / Getty Images Hungary

1988: kivirágzott a tulipán, az örök másodikok egyetlen diadala

Az 1986-os vb-ezüstérmes és 1990-es vb-győztes német generációtól nem volt túlzás elvárni 1988-ban, hazai környezetben az Eb-trófeát. És ha nincs egy jó formát mutató, korszakos egyéniségekkel erősen megtűzdelt, a generációváltáson az évek során már átesett, közben pedig kiforrt holland válogatott, alighanem sikerül is a terv. A torna nézőszáma tovább emelkedett, ezúttal 40 százalékkal – már szinte súrolta az 57 ezret –, de az érdeklődés mellett az elvárások is nagyok voltak.

Amíg azonban a két favorit közül az NSZK veretlenül zárta a csoportkört – az olaszokkal 1–1 lett a vége –, addig a hollandok ráfáztak a szovjetekkel szemben. Utóbbi összecsapás egyetlen gólját a Dinamo Kijev ikonja, Rácz László szerezte. A négy között izgalmas párosítás jött össze – miközben az angolok, a spanyolok, a dánok és az írek a csoportkörben végezték –,

az előrehozott finálénak is beillő elődöntőben Hollandia egygólos hátrányból fordított, és kerekedett az NSZK fölé.

A németeknél már régen meghatározónak számító Matthaus értékesített büntetőjére az ellenoldalon Ronald Koeman válaszolt szintén tizenegyesből, majd a 88. percben Marco van Basten is eredményes volt. Miután a másik ágon a szovjetek az olaszokat is legyőzték 2–0-ra – ez még vastagon az a generáció volt, amely a mexikói vb csoportkörében 6–0-s kiütéses sikerével évtizedekre más dimenzióba helyezte a magyar futballt, mint ahová utóbbi pozicionálta magát a korábbi években –, a döntőben jöhetett a csoportkörös felvonás visszavágója.

<img id="kep_szerkfoto_image_56226741" […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/futball/2024/eb/2024/05/10/eb-tortenet-euro-1980-1984-1988-1992-nszk-franciaorszag-hollandia-dania-michael-platini-marco-van-basten/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Egy korszak véget ér, olyan történhet Párizsban, amire két évtizede nem volt példa

Kisebb túlzással emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy a hamarosan rajtoló Roland Garros legfőbb …