Ember tervez, a futballisten végez.
Mikor Gáll András kollégával fejünkbe vettük, ideje megnézni a válogatottba ősszel szabályosan berobbanó Tóth Balázst egy angol bajnokin is, a Derby County elleni csörte kiváló lehetőségnek tűnt. Az 1995-ös angol bajnok a 150 éves jubileumi ünnepségét is erre a rangadóra időzítette, ráadásul a novemberi – kulcsfontosságú – világbajnoki selejtezők előtti utolsó klubmeccsként kiemelkedő jelentőségűnek ígérkezett.
Aztán jött a kedd esti hír. A 28 éves labdarúgó egy ártalmatlan játékhelyzetben ápolást kért, öt perccel később pedig – ugyan saját lábán, de – el is hagyta a játékteret. Reménykedtünk, sms-eztünk, vártuk a híreket. Önző módon kicsit az út miatt is, a vb-selejtezők miatt is. De elsősorban azért, mert Tóth személyében az elmúlt években olyan játékost ismertünk meg, aki minden szempontból megszolgálta a lehetőséget, hogy egy ennyire fontos időszakban a magyar válogatott hőse legyen.
A kaland azonban így is kaland maradt.

Vajon a magyar kapus által tavasszal kiszorított Aynsley Pearsszel milyen lesz a Rovers teljesítménye? Hogy állnak a csapat drukkerei a kialakult helyzethez? Elvégre legalább négy-hat hétre elvesztették az elmúlt hetekben többször is a csapat legjobbjának bizonyult, sokat ünnepelt kapusukat… Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben a Manchestertől Boltonba tartó alig több mint 20 perces vonatút alatt. Azért nem mehettünk egyenesen Blackburnbe, mert karbantartási munkálatok miatt épp erre a hétvégére zárták le a további, mintegy 15-20 kilométeres szakaszt. Az út utolsó részére így maradt a taxizás.
Az Ewood Parkhoz érve aztán nem maradtak sokáig megválaszolatlanok a kérdések. Miközben útba igazítottak minket, hol keressük a helyiek kedvenc törzskocsmáját, a Fox and Houndsot, máris szóba került a magyar hálóőr balszerencsés esete. „Nehéz hónapjaink voltak, az elmúlt hetek jobban alakultak, de Balázs nélkül megint nagyon nehéz lesz” – mondta a Rovers méregzöld, idegenbeli mezét viselő férfi, miközben egészen a pub bejáratáig terelt minket.

Odabent már alakult a hangulat, de még nem ért el olyan szintet a hangerő, hogy ne lehetett volna beszélgetni – legalább a kültéri asztaloknál. A mellénk ülő férfi és nyolcévesforma fia például a meccs kimenetelével kapcsolatban úgy tippeltek, szoros csata vár rájuk. „Balázzsal 1–0-t mondanék, a fiam 2–0-t. Most inkább az 1–1-re hajlok” – magyarázta. De tényleg ilyen sokat számítana a magyar kapus a Rovers jelenében? „A riválisa, Aynsley Pears jó képességű kapus, de a tavasza nagyon gyengén sikerült. Balázs megérdemelte a bizonyítási lehetőséget, és ha kellett is hozzá néhány meccs, bizonyított. Az elmúlt hetekben egyenesen ellenállhatatlan volt. Nem akarok túlzásba esni, de olyan teljesítményt nyújtott a kapuban, amire szerintem 7-8 éve nem volt példa mifelénk. Képességei terén talán Thomas Kaminkihez vagy a nálunk nevelkedett David Rayához tudnám hasonlítani” – tette hozzá.
Utóbbi két kapus a Rovers érintésével egészen a világ legjobb bajnokságaként emlegetett angol élvonalig, azaz a Premier League-ig jutott. Raya egyenesen a PL-t jelenleg vezető Arsenal kapujáig. Hogy a magyar válogatott 28 esztendős labdarúgója számára hol a plafon, egyelőre jó kérdés. Mindenesetre a hazaiak szavait több mint szívderítő volt hallani. Ahogyan a kezdés előtt Lucza Gábortól, a játékos menedzserétől azt az információt, hogy a csütörtöki műtét jól sikerült, Tóth fájdalmai elmúltak, a hangulata remek, még a meccsre is kijön a tervek szerint, hogy szurkoljon a társak újabb sikeréért.

Így is lett.
Más kérdés, hogy az első félidőben sem neki, sem a kilátogató több mint 20 ezer blackburninek nem volt sok öröme. A jubileumi meccs már a 19. percben negatív fordulatot vett, miután Carlton Morris egy jobbról elvégzett szöglet után védhetetlenül bólintott a hosszú alsóba (0–1). A folytatásban is lendületesebb maradt a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!