Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Index október után ismét meglátogatta az Angliában futballozó Tóth Balázst, akit Manchester egyik kávézójában többek között arról kérdeztünk…
- Mentálisan hogyan viselte a kevés játéklehetőséget?
- Mekkora a különbség az NB I-es, az angol másodosztályú és a Premier League-ben játszó kupariválisok közt?
- Szurkolna-e saját csapattársa ellen, csak átvehesse a helyét a kapuban?
- A válogatott kapushelyzetéről.
- A 38 éves Böde Dániel megállná-e a helyét a Championshipben?
- Bajnok lesz-e idehaza a Puskás Akadémia?
- Mikor kezdődik el igazán a Championship-csapatok számára a bajnokság?
Kezdjük a legfontosabbal: hogy van?
Az igazat megvallva, volt egy nehezebb időszakom, volt két sérülésem, amikor mentálisan is mélyre kerültem, de mostanra visszatért a pozitív hozzáállásom. A családom is sokat segít ebben. Nyilván azért voltam mélyebben, mert nem játszottam az elmúlt időszakban, és nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. De nem szabad csüggedni meg depresszióba esni. Próbálok mosolyogni, élvezni az életet, élvezni, hogy itt lehetek Angliában, egy ilyen hihetetlen futballkultúrában fejlődhetek nap mint nap. Bízom benne, hogy hamarosan megfordul a szerencsém, és folyamatos játéklehetőséghez is jutok.
Mennyit segített a két FA-kupameccs, amin védhetett, illetve a Coventry City elleni bajnoki, ahol bemutatkozhatott a Championshipben?
Nagyszerű érzés volt végre játszani, szóval ilyen szempontból természetesen segített. De utána még rosszabbul éreztem magam, hogy nem kapom tovább a lehetőséget, mert annyira élveztem a játékot minden meccsen, szerettem volna, hogyha maradhatok a kapuban. A meccsek után volt néhány nap, amikor azt éreztem, csak még éhesebb lettem a játékra, de ezt az éhséget nem csillapíthatom.
Komolyan rosszabb lett a közérzete bemutatkozás után, mint volt a premierre várva?
Nyilván abból a szempontból nem, hogy felmértem a szintet. Ez jó volt, de ahogy mondani is szokták, evés közben jön meg az étvágy. És hiába szerettem volna, hogy jöjjön a következő meccs, az hetekig nem jött sajnos.
Milyen ez a szint? Mert az első mérkőzése, a Middlesbrough elleni FA-kupameccs fantasztikusan sikerült az ön és a Blackburn számára is. A Coventry elleni bajnokit viszont elvesztették, ahogyan – igaz, élvonalbeli riválissal szemben – a Wolverhampton elleni kupatalálkozót is.
Tudtam az ideigazolásom előtt is, hogy óriási intenzitásra kell készülni, de a pályán belül átélni mindezt… Tényleg nagyon magas intenzitású meccseken szerepeltem. Talán a leginkább szembetűnő különbséget számomra az itteni és az otthoni játék között az ellenfelektől érkező letámadásoknál, a presszingeknél tapasztaltak jelentik. Itt ilyenkor semmire nincs időd, mert amikor már megy feléd a labda, tudnod kell, hogy miként és kinek fogod megjátszani, gondolkodni egy másodperced sincs. Ez volt a legfurcsább a meccsszituációkban, amihez alkalmazkodnom kellett. A másik különbség, hogy általában az ellenfeleknek kevés helyzetük van ellenünk, így annyira nem is tudtam megmutatni magam. Amiket viszont kialakítanak, azoknál rendre nagyon résen kell lenni. Például az első meccsemen, a Middlesbrough ellen egészen a 85. percig nem kellett nagyobbat védenem, aztán hála az égnek, azzal az egy bravúrral sikerült továbbjutni. Annak nagyon örültem. Sokszor viszont a lábbal való játékon van a hangsúly, nem akarok hazudni, hogy a labdaérintéseim hány százaléka történik lábbal, de nagyon sok.
Gondolom, mindez hatványozottan igaz a Wolves elleni 90 percére. Bár ott azért feladata is akadt, a Premier League-csapat tizenhat lövéssel és fejessel próbálkozott, hétszer talált kaput, ebből született a két gól.
Pályafutásom egyik legkiemelkedőbb mérkőzése, még így is, hogy összességében nem volt esélyünk a bravúrra. Egy Premier League-csapat ellen játszhattam, ráadásul a kezdőcsapattal álltak fel, úgyhogy világsztárok, például a Barcelonában is játszott Semedo vagy az Atléticóból ideigazolt Cunha ellen futballozhattam. Ez megint más szint volt a Championship-csapatokhoz képest. Az első félidő derekán volt egy kétperces rövidzárlatunk, amiből pillanatok alatt kaptunk is két gólt. Illetve azt még hozzá kell tenni, előtte volt egy, a visszajátszások alapján érvényes, de meg nem adott gólunk szabadrúgás után. De itt nincs videóbíró. Ha van, akkor másképp is alakulhatott volna a meccs. Szerettünk volna bravúrt elérni, de sokáig nem bánkódtunk, azt éreztem a többieken is, hogy valamilyen szinten megkönnyebbülnek, hogy a sorozatterhelés most megszakad egy picit. December 21-től heti hármas ritmusban voltunk, aminek múlt héten lett vége. Most picit még jobban koncentrálhatunk a bajnoki céljainkra.
Az első gól miatt mérgelődött?
Igen.
Az csúszott át a hóna alatt…
Tudom, nem festett jól… Sajnos az utolsó pillanatig nem láttam meg a labdát, utána pedig már nagyon nehéz volt meghozni a jó döntést, és lereagálni. Utólag könnyű azt mondani, lábbal kellett volna menni rá, de ez nem olyan egyszerű, ahogyan az emberek kívülről gondolják. Ezzel együtt valóban hülyén nézett ki. A második félidőben volt bravúrom is, de ott már nem sokat számított. Kár érte, ahogyan a les miatt elvett gólunkért is. Ezen is látszik, néha milyen kicsi dolgokon múlik egy komoly eredmény.
Már fél éve, hogy Angliában él. Ha előre tudta volna, hogy ennyi idő alatt mindössze három meccset kap az első csapatban, akkor is belevágott volna?
Mindenképp. Érzem, hogy el tudom játszani ezt a szintet is, csak várom, hogy mikor kapom meg azt a lehetőséget, hogy esetleg két vagy három meccsen egymás után tudjak bizonyítani. Ha megkaptam volna, és úgy alakul, minden meccs végén állhatok a csapattársaim előtt bocsánatot kérve, vagy egyszerűen sokat bizonytalankodok, akkor elfogadom a helyzetet, hogy a kispadra kerültem. De egyelőre még nem volt meg ez a lehetőség. Egész más ennyi idő után egy-egy meccsre beszállni, és zsinórban védeni néhány mérkőzést. Hiába gyakorlunk mindent edzéseken, meccs közben ugyanaz a mozdulat is teljesen más tud lenni. Kell néhány mérkőzés, hogy az ember hozzászokjon a meccsszituációkhoz, és megszilárdítsa az önbizalmát. De a kérdésedre a válasz, hogy mindenképpen jöttem volna, mert hihetetlen jó tapasztalatszerzés, és hihetetlen jó lehetőség, hogyha itt tudok játszani. Most egyébként Nikitscher Tomi példája jut eszembe, aki Kecskemétről a spanyol élvonalba tudott igazolni, és rögvest játszik is, látszik, hogy pár hét alatt felvette a ritmust.
Az szenzáció. Még akkor is, hogyha a Valladolid nyilván picit lefelé lóg ki a spanyol bajnokságból…
Kellettek neki az őszi válogatott mérkőzések is, de egyértelműen szintet tudott lépni, ezt pedig annak köszönheti, hogy nem futamodott meg a kihívástól. S ha a mostani idény végén ki […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!