Szoboszlai Dominik a Red Bull hivatalos honlapja által készített interjúban arról beszélt…
- még nem ért véget az út, csak egy állomás volt a Premier League-cím elhódítása;
- elárulta, édesapja őrzi az érmeit, de most saját trófeaszobát szeretne létrehozni;
- fiatalon a nyelvi nehézségek és az idegen környezet miatt kétszer annyit kellett bizonyítania;
- kiemelte a Red Bull-filozófia intenzív letámadásra épülő játékát, ami azóta is jól kamatozik számára;
- Jürgen Klopp videóhívása előtt ideges volt, aztán gyorsan döntött a Liverpoolba igazolásáról;
- kapitányként a legnagyobb célja a magyar válogatottal kijutni a világbajnokságra.
„Gyerekként mindig ezekről a trófeákról álmodsz” – fogalmazott a Liverpool középpályása, amikor arról kérdezték, tudatosult-e már benne, hogy ő lett az első magyar futballista, aki megnyerte a Premier League-et. Hozzátette: hosszú út vezetett idáig, és úgy érzi, még messze a vége. A családját emelte ki kulcstényezőként, azt mondta, nélkülük most nem lenne ott, ahol. „Ők is büszkék rám, de én is rájuk. Végig velem voltak, és továbbra is együtt haladunk tovább. Hosszú út vezetett idáig, de remélhetőleg még közel sem vagyok a történet végén.”
Szoboszlai minden idényében nyert valamit, amióta profi futballista. Az érmeket és serlegeket egyelőre az édesapja őrzi otthon – másolatokat is készíttettek, ha az eredetit nem tudták megtartani. Most azonban már saját trófeaszobán gondolkodik.
A Premier League-győzelem után lehet, hogy mindent újra legyártatok, és elrakom őket magamnak is. Eljött az ideje, hogy saját helyet építsek nekik.
A salzburgi kaland előtt egy U16-os válogatottmeccsen figyeltek fel rá a Red Bull játékosmegfigyelői, majd meghívták pár napra próbajátékra. Azt mondták, szerződtetni szeretnék, amint betölti a tizenhatot – addig ugyanis a FIFA szabályai miatt nem igazolhatott külföldre. „Ahogy betöltöttem, mentem is” – emlékezett vissza. A felnőttfutball kapuján átlépve fél évet töltött az osztrák másodosztályú fiókcsapatnál, az FC Lieferingnél, majd jöhetett a Salzburg első kerete.
A költözés, a nyelvi nehézségek és a honvágy hatalmas próbatétel volt: „Ez az egyik legnehezebb része annak, ha valaki profi futballista akar lenni. El kell hagynod a családod, idegen nyelven kell kommunikálnod, új emberek között kell helytállnod. Kétszer olyan jól kell teljesítened, mint mások, különben nem te leszel az első választás” – fogalmazott. Szerinte ez az időszak meghatározó volt a karaktere szempontjából is.
A Salzburgnál töltött évekről nosztalgiával beszélt, különösen a 2019-es Bajnokok Ligája-szereplés volt mérföldkő, ahol olyan játékosokkal játszhatott együtt, mint Erling Haaland, Takumi Minamino vagy Karim Adeyemi. „Jó csapatunk volt, a klub történetében először jutottunk főtáblára a Bajnokok Ligájában – mindenki jó munkát végzett. Elég csak megnézni, hol játszanak ma a srácok.”
A Haalanddal való barátsága ma is él, a beszélgetések témája azonban már ritkán a futball. „Tartjuk a kapcsolatot, de amikor beszélünk, próbálunk nem fociról beszélni. Nekünk ez a munkánk, szóval jólesik néha másról is szót ejteni.”

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!