Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Sebők Balázs számára régi emlék, amikor a kedd esti, magyar Szuperkupa-mérkőzést megelőzően – amelyen a magyar bajnoki FTC-Telekom együttesét győzték le az Alba Arénában 3–2-re – magyar klub játékosaként hazai rendezésű mérkőzésen lépett jégre, tekintve, hogy 2009 óta külföldön szerepelt, és azóta csak a válogatottban láthattuk őt.
„Csak halvány emlékeim vannak arról, amikor a MAC korosztályos csapatában játszottam, mielőtt kamaszként Finnországba igazoltam volna. Talán a Budapest Stars volt az ellenfelünk a döntőben, és miután nem mi lettünk a bajnokok, feltételezem, hogy kikaptunk” – mondta csatár, aki saját akkori teljesítményét tréfásan úgy értékelte az Indexnek, hogy: „biztosan jó voltam”.
Ennél sokkal frissebb és konkrétabb lehet azonban az élmény a keddi összecsapásról, amelyen gólt ugyan nem szerzett, de a fehérvári első sorban jól szervezte a támadásokat, és játszott össze legjobb barátjával, Hári Jánossal, akivel a válogatottban már régóta együtt szerepelnek, valamint a Szuperkupa-meccsen a legjobb fehérvári játékosnak megválasztott Anze Kuralttal. De vajon hová helyezi ezt a trófeát az elmúlt 14 évből 13-t Finnországban, a legutóbbit Németországban töltő Sebők Balázs pályafutása során?
Nehéz pontosan meghatározni, mert egy szezon eleji trófea azért nem képvisel olyan értéket, mint a szezon végén megszerzett, de ettől függetlenül számomra így is magas pozíciót foglal el. Tekintve, hogy túl sok nincs belőle felnőtt pályafutásom során, konkrétan ez az első. De nagyon bízom abban, hogy lesz még több és ennél is szebb, rangosabb. Azért a meccs per trófea-tempót nehéz lesz tartani, de majd igyekszem…
Miután a válogatottból sok hokist ismerhetett korábbról, azért a fehérvári élet annyira nem lesz ismeretlen Sebők számára, ezzel kapcsolatban azért annyit mégis megjegyzett, hogy a klubban és a válogatottban játszani azért még úgy is teljesen más, ha ugyanazok a játékosok lépnek jégre.
„Teljesen más a játék és a menetrend, és egy játékos is máshogy áll az egészhez, ezért nem lehet egyiket simán átemelni a másikra. A Fehérvárnál pedig sok a légiós is, akiket még ilyen szinten sem ismerek, és kell velük összecsiszolódnom.”
A keddi összecsapást úgy értékelte: esetükben és ellenfelükkel szemben nehéz volt kezdés, belealudtak a meccs elejébe, az így vezetést szerző FTC viszont minden tiszteletüket megérdemli, mert játékosai jól küzdöttek, játszottak, teljes koncentrációra és erőbedobásra késztettek őket. Saját teljesítményéről azt mondta: még nem érzi magát igazán formában, de szeptember elején hokisként ez valahol normális, de keddi játéka „így sem volt éppen rossz, de azért lesz még jobb is”.
Csapat – és egyik válogatott – társai közül Terbócs István arra tért ki, hogy a Szuperkupa-mérkőzésen a pontosság hiányzott leginkább a fehérváriak játékából, valamint egy kis frissesség, de a Bajnokok Ligájában bő egy hét alatt letudott négy találkozó sokat kivett belőlük.
„Elmaradt a teljesítményünk attól, amit azokon a meccseken nyújtottunk, a korongjátékban és a korong nélküliben is gyorsabbak voltunk a nálunk jobb csapatok ellen, amelyek játéka amúgy is fekszik nekünk, és ami mindig inspirációt jelent számunkra. Viszont sok energiát ki is vett belőlünk, de a lényeg most a győzelem és a trófea volt. A Fradi nem adta magát könnyen, de erre számítottunk is, sok helyzetet azonban nem engedélyeztünk nekik, főként nem nagyokat, mert azokat inkább mi hoztuk össze, és hagytunk ki közülük jópárat, amivel a saját dolgunkat nehezítettük meg.”
A Fehérvár 2007 óta szerepel […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!