Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A magyar labdarúgó-válogatott brusztolós meccsen,az utolsó pillanatokig izgalmat jelentő végjátékban 1–0-ra nyert Jerevánban.Ezzel már biztos, hogy az örmények nem végezhetnek a mieink előtt a világbajnoki selejtezősorozat F csoportjában, ugyanakkor az a jelenleg is zajló ír–portugál találkozó kimenetelétől függ, érhet-e biztos vb-pótselejtezőt a három pont. Az összecsapás után a játékosokkal is úgy beszélgettünk, még nem lehetett tudni, mi történik majd Dublinban…
„A második félidőben szörnyen játszottunk, de nem vagyok álszent: három pontért jöttünk, azt megszereztük – kezdte értékelését Schäfer András. – Ezek a legnehezebb meccsek. Elégedett nem vagyok, de igyekszem örülni a győzelemnek. Ennyi. Reálisan nézve az első félidő sem volt igazán jó, a második egyenesen gyenge, de így is győzni tudtunk, ez is azért mutatja valahol a csapat erősségét.”
„A hazai meccs is hasonló volt, bár ott a második félidőben jobbak voltunk. Örülnöm kéne, mert nyertünk, de az igazat megvallva sokszor akkor sem vagyok elégedett, amikor mások szerint jól futballoztunk. Így pedig még nehezebb. Túl sok területet adtunk nekik, nem tudtuk megnyerni a párharcainkat, nem voltunk elég agresszívek. Kicsit a stadion hangulata is felélesztette, felbátorította őket. Mi pedig hagytuk őket… Ez intő jel kell legyen, mert a későbbi mérkőzéseken nem fordulhat ilyen elő.”
Hozzátette, nem érzi, hogy rossz jel lenne, hogy elégedetlen egy győzelem után. „Nem lenne jó, ha most azt mondanám, hogy nagyon jók, fantasztikusak voltunk, csak mert megvan a győzelem. Reálisnak kell maradni. Ültek a változtatásaik, jól reagáltak az első félidei játékunkra. Az ilyenekre, ha nem tudsz reagálni, abból mindig nehéz, kicsit undorító meccsek lesznek. Egy ilyen végjátékban nem is annyira a taktika számít jobban, hanem az akarat. A végén még adtunk is nekik egy nagy helyzetet, amit két butaság előzött meg… Tényleg azt tudom mondani, fejben sokkal koncentráltabbak, összeszedettebbek kell, hogy legyünk. De mondom, nem akarok mártírkodni, a lényeg, hogy győztünk, és így bármi is lesz a másik meccsen, jó helyzetből várhatjuk a vasárnapot és az írek elleni mérkőzést.”
Hozzátette, függetlenül attól, meglesz-e már a biztos pótkvalifikációs hely, a három pont megszerzése lesz a csapat célja Írország ellen is.
„Ha valaki felveszi a címeres mezt, az minden meccsen győzni akar. Legyen az ellenfél a lakatlan szigetek vagy épp Németország. Függetlenül attól, mi lesz az ír-portugál győzni akarunk most is. Úgy állunk hozzá, ha esetleg kikapnak Dublinban a portugálok, akkor még az első helyre is lehet esélyünk, miért ne próbálnánk megragadni azt a lehetőséget. De azt sem bánnánk, ha ma már úgy mehetnénk aludni, hogy biztosan pótselejtezős a csapat” – árulta el az Union Berlin 40-szeres válogatott középpályása.
A csapatkapitány-helyettes Szalai Attila ugyancsak arról beszélt, bár az ír–portugál meccsen inkább a vendégsikerért szorít, nem esne kétségbe attól sem, ha éles maradna a küzdelem a vb-pótselejtezőért (és így a csoport első helyéért is) az utolsó körre.
„Jól éreztem magamat a pályán, az első félidőben jól is kontrolláltuk a mérkőzést, jó helyzeteket is alakítottunk ki, amiből eggyel élni is sikerült. A másodikban picit magunkra húztuk az örményeket, nem direkt, de hiába próbálkoztunk tenni ellene, nem tudtuk megtartani a labdákat, nem tudtuk annyira kontrollálni a meccset, mint előtte. Volt két-három veszélyes akciójuk a szünet után, amitől megjött az önbizalmuk, és így meg tudták mutatni, hogy ők is egy teljesen szervezett, egész jó minőséget képviselő csapat. Szóval nem volt egyszerű, de a győzelem a legfontosabb” – értékelte a pályán látottakat Szalai.
„Nagyon örülünk ennek a három pontnak, és bízunk abban, hogy minden jól alakul a folytatásban a számunkra. Azt gondolom az egy hasznos tapasztalat, hogyha a szívünk a helyén van, és mindent megpróbálunk kitenni a pályára, akkor, ha még nem is megy a játék, a kemény munkának köszönhetően az eredmény rendben lesz. Hatalmas támogatást kaptunk a vendégszektorból is ehhez, bár az örmények is mindent megtettek, hogy jó hangulatot teremtsenek, végig hallottuk a mieinket, sokszor megvolt a hazai pálya érzete ilyen szempontból. Amilyen kemény, olyan jó hangulatú mérkőzés volt”
Interjú közben érkezett a hír, az írek a meccs korai szakaszában megszerezték a vezetést a portugálok ellen, így megkértük Szalait, ebből kiindulva is mondjon egy véleményt a magyar válogatottra váró lehetséges kihívásokról.
„Nem fogok hazudni, örülnék neki, ha a portugálok nyernének, de erre nincs ráhatásunk. Vasárnap egy igazi katlanban várjuk az íreket, ahogyan a főnök mondta, két döntőre készültünk, ebből az első megvolt, megyünk tovább az úton a második felé. Ha úgy alakul, hogy nyitott lesz még a küzdelem az első helyért, miért ne akarnánk azért küzdeni? Mindig a győzelemért lépünk pályára. Vasárnap sem lesz ez másként.”
Ezúttal nem szerzett gólt vagy gólpasszt, de így is igyekezett lendületesen beszállni a meccsbe Lukács Dániel, a Puskás Akadémia négyszeres válogatott labdarúgója.
„Nagyon-nagyon nehéz mérkőzés volt. Nem ilyen második félidőre számítottunk. Nagyon ránk jöttek, mi pedig mélyen visszaálltunk, amivel megnehezítettük a saját dolgunkat. De hála az Istennek ez is három pontot ért. Egyáltalán nem volt szándékos, hogy ennyire visszaálltunk, talán kicsit fáradtabbak voltunk, mint előtte éreztük, de örülök, hogy így is be tudtuk húzni a győzelmet. Az volt a mester utasítása, hogy beszállás után próbáljak minél többször elmenni egy az egyben, beadni a labdákat a szélről, úgy érzem, ez nem is ment rosszul. Az öltözőben jó volt a hangulat még az imént, megy a zene, nevettünk, és várjuk, hogy mit hoz az ír–portugál mérkőzés.”
„Várjuk, hogy vége legyen a meccsnek, hogy győzzenek a portugálok, mert azzal akkor bebiztosítottuk a helyünket a vb-pótselejtezőben” – tekintett előre Lukács, aki arra is kitért, úgy érzi, mostanra befogadta a válogatott öltözője, és örül annak, hogy egy ennyire fontos időszakban lehet a csapat tagja.
A mindössze 20 esztendős Tóth Alex ugyancsak a második félidőben szállt be. Ugyan a 71. percben lépett pályára, így is közel járt ahhoz, hogy főszereplő legyen – előbb az örmény kapunál, majd a sajátunknál…
„Nehéz meccs volt. A végéig kellett izgulni, hogy meglegyen a siker – kezdte […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!