Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 1996. augusztus harmadika jeles dátum a magyar ökölvívósport, de úgy általában a magyar sport történetében: Kovács „Kokó” István ezen a napon lett olimpiai bajnok az atlantai játékokon, az 54 kilós súlycsoportban. Ez volt a magyar ökölvívás tizedik olimpiai aranyérme, akkor azt hittük, nem az utolsó, de mindmáig nem sikerült megismételni.
Kokó már világ- és Európa-bajnokként utazott ki az előző, 1992-es barcelonai olimpiára, ő volt az aranyérem esélyese, de egy Csoj Csol Szu nevű észak-koreai bunyós megállította az elődöntőben. Ez a vereség annyira lesújtotta az akkor még csak 22 éves magyar fiút, hogy abba akarta hagyni a sportot. Szerencsére szeretett mestere, Szántó Imre lebeszélte, és a kőbányai srác négy évvel később felállt a dobogó tetejére Atlantában.
Az a döntő, Borbély Zoltán tolmácsolásában, úgy, hogy a későbbi amatőr és profi világbajnok Erdei Zsolt, vagyis hát Madár volt a szakkommentátor, még három évtized távolából is hidegrázós élmény. Kokó azt csinált a kubai Arnaldo Mesával, amit csak akart, a harmadik negyed elején már 14-7-re vezetett, és ez is maradt a végeredmény, a dühös karibi az utolsó két percben meg sem tudta ütni a pillangóként táncoló magyar zsenit.
Kokó a jubileum alkalmából megható posztot tett ki a Facebook profiljára, amelynek főszereplője nem is annyira önmaga, mint imádott mestere, a július 15-én elhunyt Szántó Imre, vagyis hát Öcsi bácsi volt.
„Ha van valami, ami igazán hiányzik ebből a harmincadik évfordulóból, az nem egy újabb érem, nem egy újabb cím, vagy feladat, hanem egy rutinszerű telefonhívás. Huszonkilenc éven keresztül augusztus 3-án mindig megszólalt a telefon. Vagy én hívtam Öcsi bácsit, vagy ő engem. Ez nem egyszerű köszöntés volt. Ez egy szertartás volt. Egy beszélgetés, amit egyikünk sem hagyott volna ki semmiért. (…) Ő mindig ugyanazzal kezdte:
Boldog születésnapot, Pisti!
És mire eljutottunk a harmadik mondatig, már tanított. (…) És ezek a beszélgetések mindig erőt adtak. Nemcsak azért, mert megdicsért, hanem azért is, mert soha nem hagyta, hogy elhiggyem: már mindent tudok, már mindent láttam.”
És hogy miért volt ez a dátum Kokó születésnapja, miközben valójában augusztus 17-én született? Mert ez volt a nagy álom beteljesülése, a szorítóművész második születésnapja.
10
Nos hát, Kokó hétfőn érkezett haza görögországi nyaralásából felesége és két kisfia társaságában – azért közbeiktatott egy supervisori melót a szaúd-arábiai Dzsiddában, az Anthony Joshua–Kristian Prenga meccsen –, és amikor kilépett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér várótermébe, leesett az álla. Ha stílszerűek akarunk lenni, padlót […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!