Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Volt idő, amikor az Egyesült Államokban komoly katonai apparátus dolgozott azon, hogyan lehet kiszűrni a hétköznapokba beépült, rejtőzködő kommunistát. A US First Army 1955-ben egész kézikönyvet szentelt a kérdésnek, amelyet később népszerű magazinok is leközöltek, a hadsereg pedig oktatófilmet is forgatott belőle.
A pamflet abból indult ki, hogy a kommunista már nem a régi klisé szerinti, aktatáskában bombát rejtegető, szakállas forradalmár. Bárki lehet az, hiszen a kézikönyv szerint a kommunisták minden társadalmi rétegben és szakmában ott vannak, a párt ráadásul tudatosan a felszín alá húzódott, hogy beépülhessen. A jó hír viszont az volt, hogy a szerzők szerint azért mindig akadnak árulkodó jelek.
Mire figyelt a kézikönyv?
Az első ismérv a nyelvhasználat volt. A pamflet szerint a kommunistát elárulja a hosszú, kacskaringós mondatok kedvelése és egy jellegzetes szókincs, az úgynevezett „kommunista nyelv”. A szerzők egész szólistát is mellékeltek a gyanús kifejezésekből, és bár ezek a hétköznapi angolban is léteznek, állításuk szerint az „elvtársak” aránytalanul gyakran használták őket. A listán szerepelt többek között a „kizsákmányolás”, a „reakciós”, a „boszorkányüldözés” és, nem mellesleg a „progresszív” szó is.
A második kapaszkodó a témaválasztás volt. A kézikönyv felsorolta azokat az ügyeket, amelyeket egy kommunista állítólag előszeretettel feszeget: a polgárjogok megsértését, a faji vagy vallási megkülönböztetést, a bevándorlási törvényeket, a hadi költségvetést és a „békét”. Sőt, a listán ott volt maga a „mccarthyzmus” bírálata is, vagyis aki a kommunistavadászatot kritizálta, az a logika szerint gyanúba keveredett.
A legmeglepőbb azonban a hobbik számontartása volt. A pamflet külön kitért arra, hogy bizonyos időtöltések hagyományosan a mozgalomhoz kötődnek, és kifejezetten a néptáncot és a népzenét nevezte meg gyanús szabadidős tevékenységként. A szerzők végül egy ellenőrző listát is adtak, amelyen olyan kérdések szerepeltek, mint hogy az illető szokatlan nyelvet használ-e, lekicsinyli-e az amerikai intézményeket, miközben a kommunista országokat dicséri, vagy titkolózik-e bizonyos kapcsolatairól.
Egy újabb tünet a listára
Ha a kézikönyv már a néptánc és a kedvenc szófordulatok alapján is profilt rajzolt, akkor a XXI. század amatőr kémelhárítói számára van egy jó hírünk: a listához ma már egy újabb szabadidős ismérvet is hozzá lehet csapni, méghozzá tudományos alapon. Elég annyit megkérdezniük a vb-lázban égő egyszeri focirajongótól, hogy kit szeret jobban, Messit vagy Ronaldót.
Egy friss kutatás szerint ugyanis a két klasszis közötti évtizedes vita mélyén ott bujkál a politikai beállítottság, és aki Messi mellett teszi le a voksát, az statisztikailag a baloldal felé húz. Csapatjáték, kollektív siker, szerény fellépés – nagyjából az a profil, amelytől a hidegháborús pamflet szerzői a hideglelést kapták volna. A csavar pedig az, hogy a „progresszív” jelző, amelyet a kézikönyv gyanús szónak bélyegzett, a mai kutatásban épp a Messi-rajongók önbesorolásának alapját képezi.
Amit a kutatás valójában mond
Na jó, nyilván nem a kommunisták kiszűrésére kezdték el kutatni, hogy milyen csoportok húznak Ronaldo vagy Messi felé, úgyhogy nézzük meg, valójában miről is van szó.
A szingapúri Nanyang Technological University kutatócsoportja május 20-án tette közzé kutatási eredményeiket az SSRN platformon, miután 26 országban összesen 10 661 embert kérdeztek meg arról, melyik játékost kedvelik jobban, és hová sorolnák magukat a politikai palettán. A Saifuddin Ahmed vezette csapat az életkor, a médiafogyasztás, a személyiség és a gondolkodási stílus kiszűrése után is azt találta, hogy az ideológia volt a legerősebb egyéni szintű előrejelző.
A képlet meglepően tiszta: a nemzeti átlagnál liberálisabb válaszadók inkább Messit, a konzervatívabbak inkább Ronaldót választották.
„Messi és Ronaldo nagyon eltérő nyilvános imázst közvetít” – magyarázta Ahmed, hozzátéve, hogy az emberek hajlamosak ahhoz a játékoshoz vonzódni, akinek a képe a saját értékeikkel cseng össze. Messit jellemzően a csendes, csapatorientált zseninek látják, Ronaldót pedig a magabiztos, önérvényesítő, az egyéni teljesítményt ünneplő sztárnak.
A pálya széléről más tényezők is befolyásolják a választást. A magasabb önbecsülés, az autoriter beállítottság és a rövid videós hírfogyasztás egyaránt a Ronaldo-tábor felé húzott – utóbbi alighanem a portugál erős TikTok- és Instagram-jelenléte miatt.
A korosztály is sokat nyom a latban. Az ideológia és a focistapreferencia összefüggése a fiataloknál volt a legerősebb, az idősebbeknél viszont el is tűnt, vagyis a politikai törésvonal leginkább azoknál szivárgott be a fociba, akik már egy átpolitizáltabb világban szocializálódtak.
Az országszintű adatok között akadnak igazi kuriózumok. A legerősebb relatív Messi-preferenciát nem Argentína, hanem Dél-Korea produkálta, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!