2021. augusztus 2., hétfőMa Lehel napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 300,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
2021.08.02. Lehel Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 300,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Puskásék és Figóék sorsára jut a belga aranygeneráció?

Hirdetés

Puskásék és Figóék sorsára jut a belga aranygeneráció?

Az olasz válogatottól elszenvedett 2–1-es vereség után a negyeddöntőben ért véget a belgák menetelése az Európa-bajnokságon, és egyre nagyobb kérdés, hogy az aranygenerációnak sikerül-e valaha a csúcsra érnie.

A nihilből az élmezőnybe – egy aranygeneráció születése

A kétezres évek eleje finoman szólva sem a vörös ördögökről szólt, a 2002-es világbajnokság után a következő két mundialra és egymást követő három Európa-bajnokságra sem tudtak kijutni. Nehéz lenne azt állítani, hogy meghatározó szerepet töltöttek be a világfutballban.

A belga válogatottra 2013 nyarán, egy Szerbia elleni világbajnoki selejtezőn figyeltem fel, amikor az amúgy jó erőkből álló ellenfél úgy kapott ki 2–1-re a hajrában szépítve, hogy ha addig öt-hat gól van közte, akkor sem szólhat egy rossz szót sem.

Hirdetés

Ez volt az az időszak, amikor hirtelen minden új PL-reménységről rögvest megtippelhette az ember, hogy belga játékos, valósággal elözönlötték az angol élvonalat és remek játékkal szórakoztatták a szurkolókat.

Innentől kezdve fél szemmel azért mindig figyeltem a válogatottat, amelyet minden torna előtt az egyik titkos favoritnak vártam. A 2014-es világbajnokságon a fiatalos lendület négy győzelmet (közte az Egyesült Államok elleni, szenzációs nyolcaddöntővel) hozott, de a későbbi döntős argentinok elleni negyeddöntő már soknak bizonyult.

Többé nem lehetett őket leírni

A jelen sztárjai közül ekkor Thibaut Courtois és Kevin De Bruyne csupán 22 éves volt, Eden Hazard 23, Romelu Lukaku pedig nemrég töltötte be a 21-et, látszott, hogy remek évek várhatnak a belga szurkolókra, a világbajnoki szereplés után pedig már nem lehetett az együttest leírni.

A franciaországi Eb-re csoportgyőztesként jutott ki a 2015 novembere és 2016 márciusa között világranglista-vezető csapat, De Bruyne és Hazard öt-öt, Marouane Fellaini négy gólt szerzett a selejtezők során, a kontinensviadalon pedig a nyolcaddöntőben épp a mieinket megverve kerültek a negyeddöntőbe, ahol a mögöttük második helyen kijutó walesiek megviccelték őket.

A 2018-as világbajnokságra már az egyik fő favoritként érkeztek, köszönhetően annak is, hogy a selejtező tíz mérkőzésén kilenc győzelem és egy döntetlen mellett 43–6-os gólkülönbséget mutattak fel – Lukaku egymaga 11 alkalommal volt eredményes, Hazard hatszor, Dries Mertens és Thomas Meunier pedig ötször-ötször.

Az oroszországi rendezvényen Panama (3–0) és Tunézia (5–2) ellen is fölényesen győztek, majd a csoportrangadón Angliát is megverték (1–0), ezzel viszont a jóval nehezebb felső ágra kerültek. Itt Japán ellen óriási meglepetésre kétgólos hátrányba kerültek a második félidő elején, de még a rendes játékidőben fordítani tudtak (3–2), majd az együttes erejét megmutatva 2–1-re legyőzték Brazíliát is. A végső győztes franciák már túl erősnek bizonyultak, de a bronzmeccsen Angliát újra megverve az érem legalább összejött. A torna álomcsapatába Courtois és az ezüstlabdás Hazard is bekerült, Lukaku pedig négy góljával és egy asszisztjával bronzcipős lett.

Világelsőként, jó formában várták az Eb-t, de…

Szeptemberre így is világelsővé váltak, és közel három éve nem is tudják letaszítani őket a trónról. Nem véletlen, hogy az egyik fő favoritnak számított az együttes, amely a selejtezőket ezúttal is hibátlanul teljesítette, a tíz siker mellé 40–3-as gólkülönbséget társítva.

Emellett a Nemzetek Ligájában is remekelt a gárda, hiszen az Eb-n szerdán éppen egymással szemben elődöntőző Dániát és Angliát (no meg Izlandot) megelőzve öt győzelemmel és egy vereséggel bejutott a négyes döntőbe, ahol a világbajnoki címvédő franciákkal találkoznak a fináléba jutásért, a felső ágon egyébiránt a keddi Eb-elődöntős párharc ismétlődik meg, Olaszország és Spanyolország találkozik.

Baljós árnyak, korai búcsú

Valami azonban sehogy sem akart összejönni a belgáknál, ott van Eden Hazard, aki a Real Madridba érkezése óta kis túlzással többet volt sérült, mint nem, az előző idényben 182 napot kellett kihagynia.

Aztán vegyük a világ legjobb irányítóját, Kevin De Bruynét, aki a Manchester Cityvel bajnok lett, BL-ben döntőzött, és pont ott szenvedett többszörös arccsonttörést, ami miatt az oroszok elleni Eb-nyitóról (3–0) le is maradt.

A dánok ellen egy félidőt már kapott, egy gólt és egy gólpasszt jegyezve vezette sikerre övéit (2–1), a finnek megveréséből (2–0) pedig ugyancsak assziszttal vette ki a részét.

A portugálok elleni nyolcaddöntőn (1–0) aztán a 48. percben le kellett cserélni, a hajrában pedig az első két csoportmeccsen összesen csupán 49 percet kapó Hazard is megsérült, közülük utóbbi nem is tudta vállalni az olaszok elleni negyeddöntőt, az együttes pedig végül újra elbukott (1–2).

A halasztás előnye, hogy a következő nagy tornára csak egy évet kell várni, a katari világbajnokságon még van esély egy utolsó nagy menetelésre, de azért a védelemből Thomas Vermaelen 37 éves lesz addigra, Jan Vertonghen 35, Toby Alderweireld 33, a középpályán Thomas Meunier 31, Axel Witsel 33, Kevin De Bruyne 31, a támadósorban pedig Lukaku 29, Hazard 31, szóval olyan nagyon sok idejük már nincs alkotni.

Puskásék és Figóék sorsa vár De Bruynéékre?

Természetesen nem a belga gárda lenne az első olyan csodageneráció, amelynek végül nem sikerül felérnie a csúcsra világ- vagy Európa-bajnokságon (miközben ez utóbbi – minden bántás nélkül – sikerült például Dániának vagy éppen Görögországnak is az elmúlt három évtizedben).

A totális futball csodája nem ért aranyat (1974–1978)

A hetvenes évek elején a hollandok letarolták az európai klubfutballt, a Feyenoord után az Ajax egymás után háromszor is a csúcsra ért a BEK-ben, Johan Cruyff 1971-ben, 1973-ban és 1974-ben is aranylabdás, egy évvel később pedig második lett, csakúgy, mint Rob Rensenbrink 1976-ban, ugyanő pedig 1978-ban a harmadik helyen zárta a szavazást. Gondolhatnánk, hogy ebben az időszakban válogatott szinten is tarolt a csapat, de valahogy ez sosem jött össze.

Az 1974-es világbajnokságra egy kis szerencsével jutott ki az együttes, amely szemet gyönyörködtető játékával menetelt a tornán, a csoportkörben Svédországot, Bulgáriát és Uruguayt megelőzve, majd Argentínát, az NDK-t és Brazíliát is megverve jutott döntőbe, ahol az öt góllal záró Johan Neeskens góljával hamar vezetést szereztek, de végül az NSZK ünnepelhetett (1–2).

A két évvel későbbi Európa-bajnokság négyes döntőjében a végső győztes Csehszlovákia verte meg az oranjét az elődöntőben (3–1), a bronzérem azért összejött Jugoszlávia ráadásos legyőzésével. Az 1978-as világbajnokságra újra nagy esélyesként érkezett a gárda, de Cruyff egy néhány hónappal korábbi emberrablási kísérlet miatt kihagyta a tornát. Az együttes Peru mögött […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/futball/2021/eb/2021/07/06/puskasek-es-figoek-sorsaban-osztozhat-a-belga-aranygeneracio-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Fél hazamenni az olimpiáról a belarusz sportoló, rendőri védelmet kért

Fél hazamenni az olimpiáról a belarusz sportoló, rendőri védelmet kért

A rövidtávfutó kritizálta az edzőit, emiatt kötelezték arra, hogy hazatérjen. Állítása szerint kényszerítették arra, hogy összecsomagoljon …