Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A sportdiplomáciai csatanyerést tovább erősíti az is, Kulcsár Ágnest megerősítették tisztében a technikai bizottságban, míg Vízkeleti Péter, a magyar szövetség ügyvezető igazgatója bekerült az üzleti ügyekkel foglalkozó testületbe, ráadásul az európai szövetség elnökségében is helyet kapott. Soha rosszabb esztendeje ne legyen a magyar öttusának…
Kudarcok és a színfalak mögött zajló, nem éppen szívderítő események nehezítették meg a már olimpiai kvótával rendelkező Gulyás Michelle dolgát egészen addig a napig, amíg a szövetség elnöksége korábbi érdemeire való tekintettel mellette tette le a voksát. Nem abba kapaszkodva, hogy közvetlenül a döntéshozás előtt betlizett a világbajnokságon, korábban pedig a világkupa döntőben sem úgy teljesített, ahogy szerette volna.
A legnehezebb lett a legszebb
Tibolya Péter, az UTE öttusaszakosztályának vezetője, a Párizsban olimpiai bajnokká avanzsált öttusázónő koordinációs edzője az Indexnek úgy fogalmazott: mind a ketten le voltak forrázva, mert hasonlóan aggasztó helyzetbe még soha nem kerültek, amióta ő felelős Gulyás Michelle felkészülésének irányításáért, és ezt mind a ketten nehezen élték meg.
„Olyan volt az idei év, mint ha hullámvasúton utaztunk volna, még szerencse, hogy nem csak a mély volt mélyebb, hanem a magas is magasabb az olimpiai győzelemmel. Nemrégiben számoltam össze, hogy az elmúlt négy évben száznál is több versenynapot hagytunk magunk mögött a nemzetközi erőpróbákon, de olyan klasszisokra valló látványos átalakulást, összpontosítást, összeszedettséget és felszabadultságot, amiben persze a dac is vastagon benne volt, Párizsban láttam először a versenyzőmtől. Egy olyan katlanban, amit 16 ezer néző vett körül, egy pillanatra sem bizonytalanodott el. Amazoni és gladiátori erényeket csillogtatott meg, magabiztosságot sugárzó mosolygós hajrája pedig örök emlékként rögződött bennem.”
A korábban szintén válogatott versenyző immár szakemberként hozzátette: bár a mérce eddig is magasan állt, most még magasabbra került, ráadásul a lovaglást felváltó akadályverseny új kihívást jelent számukra, benne a képességfejlesztés új feladatával.
„Michelle ügyes és erős is, jövő tavaszig az átállás nehézségeit is le fogja küzdeni, amihez segítséget jelent, hogy a klubunk beszerzett egy edző akadálypályát. Felállt az új szakmai stábunk is, amelyben bevált segítőtársaink közül Andrásfi Tibor továbbra is a vívásért, Karácsony Gyula a lövészetért, az olimpiai bajnok Kós Hubertet a csúcsra vezető Magyarovits Zoltán az úszásért felelős, „újonc” a csapatban a veszprémi Stupián Anikó, aki a futóedzéseket tervezi és vezeti, valamint az erőnléti edző és az új versenyszámban is szakértőnek számító Geier Dániel. A cél az, hogy a Michelle 2025-ben is megőrizze a helyét a világ legjobbjai között, ami akár egy újabb érem megszerzését is jelentheti.”
Hosnyánszkyval pólózott együtt, édesapja „térítette el”
Még csak 42 esztendős az olimpiai esztendő legjobb öttusaedzőjének megválasztott Geleta Balázs, aki úgy szolgált rá az UIPM elismerésére, hogy Bőhm Csaba, a világbajnok és világkupa-győztes tanítványa éppen Párizsban, az ötkarikás versenyeken hasalt el a körvívásban, és került az üldözőboly kellős közepébe. Mindent beleadott a folytatásban, de csak a csalódást okozó 13. helyig jutott.
„Büszke vagyok a nemzetközi szövetség elismerésére, döntésükből azt tudom kiolvasni, hogy Csaba és az én bizonyítványomat sem rontotta le túlságosan az olimpiai baki” – vélekedett a kosárlabdázó magasságú Geleta Balázs, aki fiatal korában a vízilabdázásban élte ki magát, olyan nagyágyúvá érett pólózók társaságában, mint például Hosnyánszky Norbert, a ma már olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyérmes pólózó. Elsőként választott sportágában Geletának az ötvenegynéhány kilójával esélyese sem volt a test-test elleni „ütközetekben”, de így is folytatta volna még.
Édesapám nyomásának engedve sodródtam át az öttusasportba, illetve annak előszobájába, a három- és a négytusázók közé. A TF-re is jártam, de nem volt kitartásom, mert a torna antitalentumaként meggyűlt a bajom a szerekkel. Az öttusa kihívása viszont magával ragadott, pedig az edzői szakmába belekóstolva folyamatosan építkezni kellett, társaimmal együtt megharcolni azért, hogy a Kőér utcában, a Kőbánya SC sporttelepén felkészülési bázist teremthessünk. A dolgokat leegyszerűsítve olyan fiatalokkal kezdtünk dolgozni, akik úszóként a ranglista 200. helyéig sem jutottak volna el, mégis kár lett volna szélnek ereszteni őket, mert megszerették a sportolást, mozgás nélkül vagy elvesztek, vagy elhíztak volna.
Bőhm Csabát 2013-ban ismerte meg, már akkor is egy szorgalmas, a feladatokat lelkesen teljesítő fiatalt látott benne.
„Ahogy kezdett belejönni, egyre eredményesebb lett. Az U15-ösök mezőnyében a legjobb három közé tartozott, U17-esként pedig mind az öt válogatót ő nyerte. Juniorként már Eb-ezüstöt vehetett át, a korosztályos világbajnokságon pedig bronzot. Ekkor kezdtem el tartani attól, hogy a felnőttek mezőnyében megtörik a lendülete, a tapasztalt öreg rókák felfalják, vagy fájó sebeket ejtenek rajta. Szerencsére nem így történt, és ez annak is köszönhető, hogy soha nem állítottam teljesíthetetlen akadályok elé, elfogadtam olyan lelkületű embernek, ami rá jellemző, így a mély vallásosságát is a helyén kezelem. Felnézek rá azért, amit az öreg nagyapjáért tett, a sportpályákon, az edzéseken és a versenyeken pedig azért, mert a feladatait mindig alázattal teljesíti. Együtt fejlődünk, lettünk jobbak és tapasztaltabbak, számomra nagyon hasznosak a visszajelzései, de azok a meglátásai is, amelyektől azonnal többnek érzem magamat. Az első olimpiai bizonyítási lehetőségével nem tudott élni, ezt nagyon nehezen dolgozta fel, nekem sem volt sokkal könnyebb, de megráztuk magunkat, és most már csak előre tekintünk.”
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!