Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Október 10. óta várta Spanyolország, a sportvilág, a november 19.-et. Akkor jelentette be Rafa Nadal, hogy visszavonul, de a Davis-kupa nyolcas döntőjében még pályára lép, ha a kapitány pályára küldi. A többség arra számított, hogy Nadal, az olimpia után újra összeáll Carlos Alcarazzal párosban és az lesz a búcsúja. Ehhez képest David Ferrer az egyéniben szavazott neki bizalmat, így vele indult a Spanyolország–Hollandia találkozó.
Bámulatos, felejthetetlen hangulat uralkodott a Martín Carpena Arénában, ahol azért legalább ezer narancsmezes holland is részese volt a tenisztörténeti eseménynek. Felrobbant a lelátó a spanyol csapat bevonulásakor, zúgott a Rafa, Rafa, Rafa. Az első játszmában 4:4-ig tartotta magát a 38 éves, 22-szeres Grand Slam-bajnok, de láthatóan nem találta a ritmust, az ütései nem okoztak olyan gondot az ellenfélnek, mint még kettő éve is és sokat hibázott. Küzdött, időnként megvillant, de érezhető volt, hogy ez nem az a Nadal. A szett végén el is kalandoztak a gondolataim, egy mese járt a fejemben a fogatlan oroszlánról, aki zebrára akar vadászni.
Az állatok királya, valami belső bizonyítási vágytól hajtva úgy döntött, hogy még egyszer utoljára megmutatja, miért tiszteli őt a vadon minden élőlénye. Egy zebrát készült elejteni, leteríteni. Fénykorában ez a könnyű kaland kategóriába tartozott. A könnyű kaland csak azért költői túlzás, mert ő soha nem állt hozzá így egyetlen áldozatának a legyőzéséhez sem. Ragadozóként is mindig megadta a tiszteletet az ellenfeleinek. Nem tűnt tehát teljesíthetetlen kihívásnak, de, akik ismerték a legendás oroszlánt, féltették kicsit, mert régóta nem vadászott. Tudták, hogy a gyorsasága, a robbanékonysága megkopott, az egykoron félelmetes fegyverei, a fogai, a karmai már nem elég élesek, ráadásul több foga ki is esett az utóbbi években.
Előre meghirdették, mikor lesz a nagy búcsú-produkció. Először a dzsungel történetében mindenki az oroszlánnak szurkolt, a zebrákon kívül.
Megjelent a szavanna szélén az oroszlán, nem csinált, nem mutatott még semmit, de, aki soha nem hallott róla korábban, is érezte a nagyságát, mert úgy ünnepelte őt a tömeg. Emelkedett, különleges hangulatban indult a csata, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy ezúttal nem a zebráért kell aggódni. Az oroszlán megpróbált minden, vitte előre a szíve, de a szokatlanul sűrű oroszlánbőgésen kívül nem maradtak veszélyes fegyverei. A bizonytalanságát, a sebezhetőségét a zebra is felismerte és egy idő után már-már a csíkos hátú kergette őt.
Nem szégyenült meg, de esélye nem volt megállítani, utolérni, leteríteni a zebrát. Időnként vicsorgott, felugrott a zebra hátára, de az könnyedén lerázta magáról. Az aréna az utolsó pillanatig reménykedett, mert látott már tőle sok csodát, de most elmaradt a fordulat, zsákmány nélkül maradt és csak abban bízhatott, hogy a falka fiatalabb tagjai majd megteszik, ami neki már nem sikerült.
Mire az oroszlán meséjét felidéztem magamban kedd délután, Malagában már besötétedett és Rafa Nadal 6:4, 6:4-re kikapott Botic Van de Zandschulptól. A holland szeptemberben a US Open 3. fordulójában Carlos Alcarazt is legyőzte, és ezúttal is nagyon jól teniszezett, leszámítva a nyolc kettőshibát.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!