Nőgyűlölő, rasszista, nácibarát, gyengeelméjű az elődök közt: az új NOB-elnök fura örökséget vesz át

Dimitrios Vikelas (1894–1896), Pierre de Coubertin (1896 – 1925), Henri de Baillet-Latour (1925 – 1942), Sigfrid Edström (1946 – 1952), Avery Brundage (1952 – 1972), Lord Killanin (1972 – 1980), Juan Antonio Samaranch (1980 – 2001), Jacques Rogge (2001 – 2013), Thomas Bach (2013 – 2025).

Ők kilencen töltötték be az elmúlt 131 évben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki posztját. Ha közelebbről megvizsgáljuk a névsor összetételét, feltűnik valami, ami száz, de még ötven évvel ezelőtt sem szúrt volna szemet az embernek.

• Valamennyien férfiak.
• Valamennyien fehérek.
• Valamennyien nyugatiak, tehát Európából vagy az Egyesült Államokból származnak.

Ráadásul a majdani NOB-elnök elődei között akadt nőgyűlölő, nyíltan nácibarát, kritikusai szerint kissé ütődött, és olyan is, aki a fasiszta Franco-rendszer sportminisztere volt Spanyolországban.

Hirdetés

Nézzük, kik voltak úgymond problémás elnökök a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 131 éves történetében:

• Mindjárt az alapító atya, Pierre de Coubertin báró. A francia arisztokrata saját bevallása szerint is a kolonializmus, tehát a gyarmati rendszer fanatikus híve volt, emellett erősen rasszista, hitt a „fehér faj” felsőbbrendűségében. Továbbá lenézte a nőket, és ellenezte szereplésüket az olimpián. Az 1894-es első olimpián, Athénben nem is vettek részt hölgyek, és a másodikon, 1990-ben, Párizsban is mindössze 22 nő volt a 997 résztvevő között. Thomas Bach, a most leköszönő elnök azonban védelmébe vette a bárót, mondván, hogy mindenkit a saját korában kell értékelni, és tény, hogy 130 évvel ezelőtt a korszellem még más volt, mint napjainkban.
  […]