Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Marco Rossi, ahogy oly sokszor, ezúttal is a szicíliai Szirakúzában, annak is a félszigetre benyúló óvárosában, Arkhimédész szobra tövében, Ortigiában töltötte családjával a nyári szabadsága egy részét. Abban a városban, ahol nem is olyan régen még Simone fia vízilabdázott.
Akár kint is lehettünk volna a vb-n…
De a vakációnak vége, csütörtökön visszatér Budapestre a maestro, és pénteken már Nyíregyházán lesz a szabolcsiak Újpest elleni idénynyitóján. Persze nemcsak a vakációnak van vége, hanem a 23. világbajnokságnak is, mi sem természetesebb, hogy annak a történéseit is érintettük.
- Szóba került arról, hogy megállta volna-e a helyét a magyar válogatott ebben a 48-as mezőnyben.
- Jók-e a selejtezők szabályai, a helyek elosztása a kontinensek között?
- Mivel nőtt Spanyolország a mezőny fölé?
- És mi a hasonlóság Luis de la Fuente és Marco Rossi között?
„Nézze, ha az ember nem jutott ki a válogatottjával a világbajnokságra, akkor nem túl szerencsés azon polemizálni, hogy ott lett volna-e a helyünk – kezdte az eszmefuttatást a szövetségi kapitányi posztot nyolc éve betöltő Rossi. – De az az igazság, szinte fizikai fájdalmat okozott egyik-másik mérkőzés megtekintése, hiszen óhatatlanul eszébe jutott az embernek, hogy mi is tudunk így játszani, sőt… Megvolt a lehetőségünk, hogy kijussunk, ám nem éltünk vele. Részben a saját hibánkból, részben a külső körülmények miatt. Igen, voltak gyengébb csapatok, mint amilyen a magyar, de ez nem kifogás, nem mentség arra, hogy nem jutottunk ki.”
24 hely járna Európának
Rossi szerint Európában van a világfutball epicentruma, az öreg kontinens jóval több helyet érdemelne, mint az a 16, amennyi jelenleg jár neki.
Nézze meg, hogy a negyeddöntőben hat európai és két Európán kívüli válogatott volt, az utóbbi kettő Marokkó és Argentína. Miközben a 48-as mezőnyben csak 16 hely jut a földrészünknek. Ez nem igazságos – vélekedett a Míster. – Minimum 24 hely járna Európának, de hát a FIFA-nak az az érdeke, hogy a többi földrész is kapjon bőséggel a helyekből. És akkor jó eséllyel kint lehetnénk. Hiszen a FIFA világranglistáján is benne vagyunk a 48-ban, a 39. helyen. Nem szívesen hallgatom, illetve olvasom azokat a gúnyos véleményeket, posztokat, amelyek szerint ha felemelik 96-ra a létszámot, akkor biztosan vb-résztvevők leszünk. Jó a 48, de arányosabb földrészelosztással. De hangsúlyozom, ezt nem azért mondom, mert mi nem jutottunk ki a vb-re.
Rossi szerint a magyar válogatott nem lógott volna ki a világbajnokság mezőnyéből, nem is egy olyan csapatot látott, amely gyengébb volt a mieinknél. De hát a tények makacs dolgok, Magyarország elbukott a selejtezőben, ez a tény kerül be az annalesekbe.
Spanyolország viszont nem bukott el, sőt úgy lett világbajnok 2010 után másodszor, hogy írd és mondd egyetlen gólt kapott a nyolc mérkőzésén. Ezek után szinte értelmetlen azt firtatni, hogy megérdemelték-e a spanyolok a világbajnoki címet.
Megérdemelték a spanyolok? Naná!
„Persze, hogy megérdemelték! – vágta rá Rossi, hogy megérdemelte-e Spanyolország a győzelmet. És milyen nyelven? Spanyolul… – A spanyol válogatott régóta azt a futballt játssza, amelynek a labdabirtoklás, méghozzá az ellenfél térfelén történő labdabirtoklás a lényege, no meg a magas letámadás. Márpedig ha az ellenfél térfelén labdát szerzel, az már szinte automatikusan gólhelyzetet jelent. Ez a fajta futball a spanyoloknak a vérében, a DNS-ében van, ezt tanítják nekik attól a pillanattól kezdve, hogy először találkoznak a labdával.”
Rossi felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy az egyes posztokon talán nem feltétlenül a spanyoloknak vannak a legjobb játékosaik, de mint csapat: dominánsak.
„Itt van például Rodri. Jó játékos? Mi az hogy! De ha mellé teszem Vitinhát, akkor biztos, hogy Rodri a jobb? Van, aki szerint nem. Yamal is zseni? Az. És Dembélé? Ő is, ráadásul az aktuális aranylabdás. Szóval a franciáknak és az angoloknak is vannak a spanyolokkal legalább egyenértékű játékosaik az egyes posztokon, mégis, csapatként Spanyolország a világbajnok, és teljesen megérdemelten. Mert taktikailag messze felülmúlták az ellenfeleiket – vonta le a következtetést a kapitány.”
Rodrit akkor értékeljük, ha nem játszik
Ha már Rodri szóba került, megkérdeztük Rossit, szerinte is a spanyol csapatkapitány volt-e a világbajnokság legjobb játékosa.
„Megint induljunk a kályhától. Rodri nem csillogó labdazsonglőr, nem ontja a gólokat – egyet sem rúgott a világbajnokságon –, sokan azt mondják, ilyen van tucatszám a világon. És tényleg, Rodri értéke nem akkor mutatkozik meg, amikor játszik, hanem akkor, amikor nem. Amíg el nem szakadt a keresztszalagja a térdében, a Manchester City gyakorlatilag verhetetlen, érinthetetlen volt. Aztán abban az egy évben, amíg Rodri nem játszhatott, a City beleszürkült a Premier League mezőnyébe, Guardiola ide vagy oda. Most, hogy visszatért és formába lendült, világbajnoki címre vezette hazája válogatottját. Ilyenkor látszik, mekkora futballista.”
Nem csak a tar koponya a hasonlóság
Végül Rossi érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet önmaga és a Spanyolországot idestova 38 mérkőzésen át veretlen válogatottá, és persze világbajnokká varázsoló Luis de la Fuente között.
„Az első hasonlóság a leginkább szembetűnő: mindketten kopaszok vagyunk – hahotázott Rossi. – De szerintem abban is hasonlítunk egymásra De la Fuentével, akivel egyébként életemben […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!