„Catch the spirit”, vagyis „Ragadd meg a hangulatot!” – szól a kontinenstorna szlogenje, viszont a jelek alapján az osztrák fővárost nem mozgatta meg túlzottan az Eb záró hétvégéje. Advent harmadik vasárnapjához közeledve a Stadthalle környékén csak néhány poszter és zászló hívta fel a figyelmet arra, hogy épp a torna véghajrája zajlik a korábban az egyik középdöntős csoport küzdelmeinek is otthont adó Bécsben.
Bár az elmúlt években rendre a vártnál gyengébben szerepelt a magyar csapat (erről itt írtunk részletesebben), de most Debrecenben – hazai környezetben, ami ugye még édesebbé teszi a sikert – beérett az, amire 2012 óta, tizenkét éve hiába vártunk: ismét elődöntőt játszhatunk! Tekintve az együttes átlagéletkorát, bátran kijelenthető: bárhogyan alakul a pénteki és a vasárnapi találkozó, erre a keretre, a csapat eddig elért eredményeire bőven lehet alapozni, és nem csak a közeljövőben.
Eddig 88-szor találkoztunk a norvégokkal, a mieink ötvenszer nyertek, 35-ször kaptak ki, és háromszor játszottak döntetlent. Ebből 27-szer tétmérkőzésen küzdöttek a felek: a magyarok mérlege hét győzelem, egy iksz és 19 vereség. Amennyiben viszont az elmúlt évek eredményeit nézzük, egyértelműen a norvégok az esélyesek, ugyanis
legutóbb 10 éve, a 2014-es, ugyancsak hazai rendezésű kontinenstorna középdöntőjének utolsó fordulójában sikerült megverni elődöntős ellenfelünket.
Itt volt az ideje revansot venni!
Nem a legjobb előjelekkel érkeztünk a mai elődöntőre, a mieink eddigi kulcsembere, Szemerey Zsófi combizomhúzódást szenvedett, az állapota pedig az elmúlt három napban sem javult, így helyére Janurik Kingát nevezte a magyar kapitány. Csíkos Luca sem került be a keretbe, Márton Gréta pedig betegség miatt nem segíthetett ma a mieinknek, a balszélső helyére a csapathoz héten csatlakozó Petrus Mirtill került be.
A magyar szurkolók által teremtett légkörre a rossz hírek ellenére sem lehetett panasz: a bemelegítés alatt felváltva szólt a „Hajrá, Magyarország” és a „Ria, ria, Hungária” rigmus, a játékosok behívása közben pedig gyakorlatilag felrobbantották a lelátókat, mintha nem is költöztünk volna át Debrecenből.
11
Hibákkal teli kezdés után a félidő hajrájára megérkeztünk
Nagyon nem kezdtük jól a mérkőzést: előbb Kuczora ment bele a védőjátékosba, majd Klujber Katrin hagyta el a labdát, mindkét hibánkat egy-egy góllal büntették a norvégok (2–0). Szerencsére Vámos Petra három és fél perc után megszerezte az első gólunkat, de mire felocsúdtunk, máris 4–1 volt az eredményjelzőn. Nem ilyen kezdésről álmodtunk…
A kezdeti nehézségek után igyekeztünk megtalálni a réseket a norvég falban, Kuczora betörése után 6–4-re zárkóztunk – de ismét nem örülhettünk sokáig, előbb a kontrából, majd egy újabb elhalt magyar támadás után kaptunk gólt, megint négy volt a differencia. A magyar kapitány sem volt elégedett a látottakkal, kikérte első idejét, amely – ahogy eddig minden meccsen – most is jól sült el: előbb Győri-Lukács Viktória, majd kétszer Klujber is betalált, miközben a norvégok is elkezdtek belehibázni. Így a 17. perc elején feljöttünk kettőre (10–8)! Sőt, mínusz egyre is zárkózhattunk volna, de Lunde ismét hárított Kuczorának…
A rossz kísérlet után még négy és fél percig nem találtak be a mieink, viszont a norvégok háromszor is, így az első játékrész hajrája előtt kialakult az addigi legnagyobb különbség. A 23. percben azonban szinte egyszerre állítottak ki két norvéget is, a dupla fórt pedig hibátlanul kihasználták a magyar lányok: hátul a Böde-Bíró Blanka helyére beálló Janurik védéseinek, elöl pedig Tóth Nikolett és Győri-Lukács góljainak köszönhetően a félidei pihenőig kettőre […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!