Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Magyarországon a kézilabdázóknál immár negyedik éve működik kétfordulós akadémiai kiválasztórendszer, amihez opcionálisan csatolnak egy harmadik, immár direkt célzott találkozót. Korábban jellemzően a klubok saját maguk és saját hatáskörükben intézték az utánpótlásuk feltöltését, a legreményteljesebb – vagy annak gondolt – fiatalok körüludvarlását. Az érintett fiatalok pedig akár egyikről a másikra vándorolva négy helyszínen és négy időpontban haknizhattak. Amikor aztán csörtére került esetleg a sor a szupertehetségekért, az egyesületek erényeiket kihangsúlyozva természetesen a riválisok elé és fölé helyezték magukat. Mindez így együtt viszont időigényes folyamat volt, megannyi bizonytalansági tényezővel.
Ennek ment elé a közösen rendezett kiválasztórendszer, amely a magyar sportban teljesen unikális, és amelyben a fiatalok – természetesen szüleikkel erős összhangban – választják ki, hogy milyen sorrendet jelölnek meg a leányok esetében négy, a fiúknál immár öt akadémia között.
A 13 és 14 évesek számára kiírt kiválasztó második, leányok részére tartott etapjára november 24-én, hétfőn 117 játékos kapott meghívót a balatonboglári NEKA irigylésre méltó szakmai lehetőségekkel bíró sportközpontjába – a fiúknál majd december 8-án szintén közel 120 fiatal lesz érintett ugyanott –, akiket előzetesen négy csoportra bontottak a kezelhetőség érdekében. A program az első csoport regisztrációjával 8.15-kor kezdődött, míg az időrendi kezelhetőség miatt kitalált csúsztatásokkal a végét a negyedik csoport edzése zárta 19 óra előtt. A gördülékeny hátteret, a végletekig kicentizett, percre beosztott napot hetek óta tartó szervezési munka előzte meg – még úgy is, hogy a menet amúgy már kitalált, a korábbi évek tapasztalataiból kiindulva bőven nem a nulláról indulhattak a tervezésnek –, a kiválasztón pedig több mint negyven személy dolgozott közösen a lebonyolításon. Az orvosi, diagnosztikai szakemberek inkább a nap első felében tevékenykedtek, a kézis szakembereknek döntően a nap második felében jutott feladat.
A négy csoport nap végi záró akkordját jelentő labdás edzését mindig másik akadémia szakemberei tartották, ami már önmagában élményszámba mehetett a résztvevők fiatalaknak. Tekintve, hogy a házigazda balatonboglári mellett a debreceni, a ferencvárosi és a győri akadémiát is erős sportági csapat képviselte. Soraikban korábbi szövetségi kapitányokkal, Danyi Gáborral vagy éppen Hajdu Jánossal, illetve a teljesség igénye nélkül korszakos játékosegyéniségekkel, Csapó Erikával, Kökény Beával, Pádár Ildikóval, illetve Szarka Évával.
A kiválasztót három részre lehet bontani, úgy a tematikáját, mint a helyszíneket illetően. A regisztrációt rövid eligazítás követte, amit Danyi Gábor, a NEKA női szakágvezetője tartott Langmár Gergellyel, a boglári akadémia sporttudományos és egészségügyi csoportvezetőjével. Előbbi – a győriekkel BL-győztes tréner – azt emelte ki, hogy a fiatalok minden feladatot mosolyogva végezzenek az egész nap során, és felhívta az érintettek figyelmét:
ezen az egyetlen napon csupán egy pillanatképet tudnak magukról adni, de mégis igyekezzenek meggyőzni a szakembereket arról, hogy az elsőkörös kiválasztón túljutott jó játékosok közül ők a legjobbak.
Langmár Gergely azt emelte ki, hogy az orvosi vizsgálatokkal annak próbálnak elé menni, hogy alkatuk, fizikai felépítésük, testük vázrendszere, illetve szervezetük mennyire bírja el – vagy éppen nem bírja el – az akadémiai időszak jelentős fizikai terhelését, továbbá arra kíváncsiak, hogy mozgáskoordinációban, robbanékonyságban, és egyéb mérhető paramétereket tekintve ki hol tart éppen.
„A labdák maradhatnak is itt” – zárta beszédét a szakember, majd közös fotózásra invitálta a csoporttagokat, mielőtt azok az orvosi szobák felé vették volna az irányt.
A kíváncsiskodó szülőknek sem kellett egész nap a büfében, vagy a télit idéző novemberi napon a csarnokon kívül izgulniuk és várniuk csemetéiket: az orvosi vizsgálat kivételével a diagnosztikai központba is elkísérthették a fiatalokat, hogy ott az üvegajtón át lesve valamennyire bepillantást kapjanak a munkafolyamatokra, majd a csarnok lelátóin már teljes egészében élvezhették a nyílt edzést.
Soha korábban nem kísérte a szülők részéről ekkora figyelem gyermekük tíz méter sprintjét
A folyosón csendben várakozó, visszafogott fiatal játékosok legtöbbje számára mindez az újdonság erejével hatott, miként a nap rájuk váró része is. Izgatottan, kicsit görcsölve tekintettek maguk köré, néhányan érkeztek egy klubból, ami azért némi biztonságérzetet adott nekik, míg néhányan nyitottabb személyiségükből fakadóan pillanatok alatt képesek voltak ismeretlen kortársaikkal megtalálni a közös hangot – mert a kézilabda iránti érdeklődés és szeretet már amúgy erősen összekötötte őket. Amíg keresték aztán a biztos pontokat, onnan kaptak ehhez komolyabb támogatást, ahonnan aligha várták: az orvosi szobából. A NEKA egyik szakembere lépett ki a folyosón csendben a vizsgálatra várakozók közé, majd határozott, egyértelmű és egészen egyszerű kérdést tett fel:
„Reggeliztetek csajok?”
Tekintve, hogy éppen 9 óra múlt, a korosztály esetében a kérdés teljesen jogos, a válasz pedig nagyrészt borítékolható. De nem itt és most. Minden lány lelkesen és őszintén bólogatott, hogy „igen”, és páran erre szóban is ráerősítettek még. Csak tudták, hogy hova jönnek, és ott a többórás program során fizikai feladatok sora, majd annak végén másfél órás edzés vár rájuk. Dupla öngóllal ér fel, aki egy ilyen fontos napnak éhesen vág neki. Meg is kapták érte az elismerő szavakat.
„Meg vagytok dicsérve.”
Az alapos orvosi vizsgálatok során kiemelt figyelmet kapott a csípők, térdek, bokák állapota, terhelhetősége, amikre a sportágban rendkívül fontos szerep hárul – megerősítésükre még fiatalon, használatukra felnőttként –, de a modern technika segítségével kiterjedt a figyelem a testösszetétel adataira, de még a várható testmagasság megállapítására is. Az első csoport útja az orvosi szobából a csarnok tőszomszédságában lévő diagnosztikai központba vezetett – útközben egy lelket erősítő ölelésre, biztató szóra még volt lehetőség a kísérők részéről –, és ha az első helyszín magas, minden szakmai igényt kielégítő minősége már akár meg is lephette őket, a második épület még erre is rátett (jó)pár lapáttal. A közös bemelegítés után tizes csoportokra bontva újabb vetésforgó várt a fiatalokra, akik egy-, illetve két lábbal végzett súlypontemelkedésükről, fotócellás sprintről, valamint egy speciális szőnyegen koordinációjukról, reakcióidejükről és gyorsaságukról egyszerre adtak tanúbizonyságot.
Talán soha nem kísérte még akkora figyelem és érdeklődés szüleik részéről ezeket a rutingyakorlatoknak nevezhető tevékenységüket, egyszerű rövid sprintjüket, mint ezekben a pillanatokban. Leszámítva a koordinációs szőnyeget, amivel leginkább megidézték a modern technika vívmányait, amiket a sport szolgálatába állítottak. És ami napi szinten kivételes helyeken van csupán jelen a magyar sportklubok életében.
Eközben a második csoport tagjai is megérkeztek, és elhelyezkedtek az eligazításhoz. Egyikük édesapja társaságában Erdélyből érkezett – már előző nap Balatonbogláron aludtak, tekintve a földrajzi távolságot aligha lett volna értelme otthonról hajnalban útnak indulni –, és ahogyan az Index kérdésére a 14 éves, ránézésre már most 175 centiméter magas, kimondottan sportos alkatú, vékony, de izmos lány elmesélte: helyi szinten első osztályos kora óta kézilabdázik, és nagyon szeretne profi karriert befutni. A családdal közösen – a szülők hét gyermeket nevelnek – végül úgy döntöttek: adnak egy esélyt az akadémiai felvételinek. Még olyan áron is, hogy Magyarországra költözzön, bár éppen a családi közelség miatt a debreceni akadémia lenne az elsődleges célpontjuk. Elmondta, hogy idősebb fiú testvére amúgy már Magyarországon él és tanul, esetében viszont nem a sport az irány. Ellentétben vele.
„Otthon a klubomban a saját korosztályomban és az idősebbek között is folyamatosan játszok, edzőmmel konzultálva jött az az ötlet, hogy a magyar akadémiai rendszerben fejlődjek tovább. Itt ugyanis sokkal jobbak a körülmények, mint Romániában, így jóval többet tudnak segíteni nekem abban, hogy a céljaimat elérjem.”
„Mikor örül, mikor bánódik, és ezeknek az érzelmeinek milyen a hőfoka, az intentizása”
Danyi Gábor lapunknak elmondta: a csoportonként másfél órás labdás edzés során igyekeznek minél több gyakorlatot beiktatni a programba, minél kevesebb ismétléssel, hogy azzal is lehetőséget adjanak maguknak arra, hogy sok helyzetben lássák a fiatal játékosokat. Illetve kiemelte, óriási különbségek is lehetnek a résztvevők között, hogy melyikük érkezett kisebb klubból, ahol heti kétszer edzett, és melyikük nagyobb egyesületből, ahol akár heti öt edzése is van. Ez már egy évre felszorozva is jelentős differenciát eredményez, és ugye a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!